OROSZVILAG.HU


Húsz év múlva 

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2011-04-09 16:18:51  |  
Gyóni Gábor

Húsz év múlva 

Növekvő különbségek a posztszovjet térségben 

 Húsz év múlva 

Immáron húsz éve lesz, hogy a Szovjetunió megszűnt létezni, s 15 új független köztársaság (s további négy, csak kevesek által elismert szakadár köztársaság) kezdte meg önálló létét az egykori szuperhatalom helyén.

Az elmúlt húsz évben az egykori szovjet köztársaságok eltérő fejlődési utat jártak be. Vannak olyan országok, melyek eddigi pályája – minden nehézség ellenére is – többé vagy kevésbé sikeresnek tekinthető. Sok tekintetben előre léptek, kiállták a függetlenség próbáját. Mások számára viszont több kudarcot hoztak a függetlenség évei, mint sikert. Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Grúzia, Moldova, Lettország például inkább a vesztesek között említhetők.

Nevezett közép-ázsiai országokban szinte afrikai szintű szegénység  észlelhető, a szovjet korban kiépített infrastruktúra nagyrészt megsemmisült, egyfajta demodernizáció észlelhető.

A szovjet korszakban békés és viszonylag jómódú Grúzia gyakorlatilag darabjaira esett, s egyelőre a 2004-ben kezdődő, a klasszikus neoliberális receptek szerint végrehajtott modernizációs kísérlet sem tudta enyhíteni a szegénységet.

Moldova két részre szakadt, az iparosodottabb Dnyeszteren túli terület levált róla, az egykori szovjet köztársaság ma Európa egyik legszegényebb országa, s úgy tűnik, ma már maguk az ország vezetői sem hisznek abban, hogy a köztársaság megőrizheti függetlenségét.

Lettországot nagyon súlyosan érintette a 2008-as gazdasági válság, az ország demográfiai mutatói egyszerűen katasztrofálisak, a népesség elvándorlása hatalmas, az újabb és újabb megszorító intézkedések ördögi mókuskerékként csak még inkább elmélyítik a válságot, miközben a hibás nemzetiségi politika következtében az etnikai feszültségek is jelen vannak – egyelőre csak látens módon.

Az elmúlt húsz év jó alkalmat teremt arra, hogy egy kisebb számvetést végezünk a posztszovjet országok között, a népességre és a gazdasági mutatókra fókuszálva, ehhez a CIA World Factbook ismert kiadványt használtuk fel (bár ennek adatai bizonyos esetekben kontrollra szorulnak, Oroszország népességénél például hibás szám olvasható) összehasonlítva az utolsó szovjet népszámlálás, az 1989-es adataival.

 

Ami a népességet illeti, a Szovjetunió lakossága 1989-ben 285 millió 743 ezer fő volt. 2010-ben a volt szovjet tagköztársaságok össznépessége 286,7 millió főt tesz ki, tehát nem történt jelentős növekedés a ’80-as évek vége óta.

Tíz köztársaságban csökkent a népesség száma, ötben viszont nőtt. Azok az országok, ahol jelentős népességnövekedés észlelhető, mind déli, muszlim köztársaságok: Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán.

A legjelentősebb népességnövekedés Üzbegisztán esetében észlelhető: ebben a köztársaságban húsz év alatt majd 10 millióval nőtt a népesség, 19 millióról 28 millióra, de a többi országban is jelentős, 20 % körüli népességnövekedéssel lehet számolni húsz év alatt.

 

 

Népesség 1989-ben

Népesség 2010-ben

Üzbegisztán

18 948 212

28 128 600

Azerbajdzsán

7 021 178

8 372 373

Tádzsikisztán

5 092 603

7 627 900

Kirgizisztán

4 257 755

5 587 443

Türkmenisztán

3 522 717

4 997 513

 

Nem véletlen, ezekben az országokban igen alacsony a népesség átlagos életkora: Tádzsikisztánban mindössze 22,6 év, Türkmenisztánban 25,3 év, Kirgizisztánban 25 év, Üzbegisztánban 25,7 év, Azerbajdzsánban 28,8 év.

Ezen köztársaságokban igen magas a huszonéves, minden tekintetben mobilis, vagy mobilitásra törekvő fiatalok aránya. A posztszovjet muszlim Dél számára inkább a túlnépesedés jelenti a problémát.

Az egyetlen „muszlim” köztársaság, ahol az elmúlt években csökkent a népesség, Kazahsztán, de ismerve a demográfiai folyamatokat, itt inkább a jelentős orosz népesség számának megfogyatkozásából adódik a népességcsökkenés.

Az „északi”, „keresztény” köztársaságok számára éppen ellenkezőleg, a népesség csökkenése és elöregedése okozza a gondokat. Az összes „keresztény” köztársaságban számottevően csökkent a népesség 1989 után, jelentősen, 10 % fölötti mértékben a következő országokban: Ukrajna (51,48 millióról 45,13 millióra), Lettország (2,66 millióról 2,2 millióra), Grúzia (5,4 millióról 4,58 millióra), Észtország (1,56 millióról 1,28 millióra). A demográfiai mutatók alakulása ezen országok számára jelenti tehát a legnagyobb problémát.

Ezekhez képest még az oroszországi – amúgy igen jelentős – népességveszteség sem tűnik olyan tragikusnak. Az Orosz Föderáció népessége 147 millióról 142,9 millióra csökkent 1989 és 2010 között, ami arányaiban kisebb veszteség, mint a fenti országok esetében.

Éppen ezekben az országokban leginkább elöregedett a népesség. Míg Tádzsikisztánban a lakosság átlagos életkora 23 év sincs, a balti országokban az átlagos életkor 40 év feletti: Litvániában 40,1 év, Észtországban 40,5 év, Lettországban 40,6 év. Bár ezek a mutatók nagyjából megfelelnek az európai elöregedett társadalmak adatainak: Magyarországon például az átlagos életkor 40,2 év, Olaszországban 43,5 év, Németországban pedig egyenesen 44,9 év!

A többi köztársaságban 40 év alatti az átlagos életkor.

Ami a népesség vallási és nemzetiségi összetételét illeti, a probléma az, hogy az egyes népszámlálások időben egymástól eltérő időpontokra estek, a vallási mutatókra vonatkozóan pedig sokszor csak becslésekre lehet támaszkodni.

Az viszont így is kikövetkeztethető, hogy a muszlim népesség száma erőteljesen növekedett a posztszovjet térségben. Míg 1989-ben az oroszok aránya a Szovjetunión belül 50,8 % volt, ez mostanra bizonyosan kevesebb lenne.

 

Nem kevés tanulságot szolgáltatnak az egy főre eső GDP-re vonatkozó adatok is. 2010-ben a világban átlagosan az egy főre GDP 11 100 dollár volt, az Európai Unióban átlagosan 32 900 dollár. A posztszovjet országok közötti különbségek meglehetősen jelentősek, egyes köztársaságok világviszonylatban is a legszegényebbek közzé sorolhatók. A leggazdagabb Észtországban is az egy főre eső GDP messze van az EU-s átlagtól.

 

Ország

Egy főre eső GDP, dollár

Észtország

19 000

Litvánia

15 900

Oroszország

15 900

Lettország

14 300

Belarusz

13 400

Kazahsztán

12 800

Azerbajdzsán

11 000

Türkmenisztán

7 400

Ukrajna

6 700

Örményország

5 800

Grúzia

4 800

Üzbegisztán

3 100

Moldova

2 500

Kirgizisztán

2 200

Tádzsikisztán

2000

 

Talán a legfontosabb fejlemény, hogy az oroszországi egy főre eső GDP megelőzte a lettországit, és meghaladta a litvániait. Hagyományosan leggazdagabbak a balti köztársaságok voltak a Szovjetunión belül, ez a függetlenné válás után is sokáig így volt. Most azonban, első ízben az oroszországi GDP lekörözte a lettországit, és vélhetően hamarosan lehagyja a litvániaiat is.

Oroszországban természetesen óriásiak a regionális különbségek. A legszegényebb oroszországi köztársaságban, Ingusétiában az egy főre eső GDP a nepálival, vagy a legszegényebb afrikai országokéval vethető össze.

Oroszország leggazdagabb régiója a Nyenyec autonóm körzet, itt (2009-es adatok alapján) az egy főre eső GDP 72 ezer dollár (!), ami több mint dupla annyi, mint a németországi mutató. Moszkvában az egy főre eső GDP már közelít az EU-s átlaghoz (kb. 27 ezer dollár ), s a magyarországi fölött van (19 900 dollár).

A baltiak és Oroszország után Belarusz és Kazahsztán következnek, a többi ország viszont szegényebb, mint a világ átlaga. Igaz ez az olajban gazdag Azerbajdzsánra is, amely azonban így is a Kaukázus leggazdagabb köztársasága. Az azerbajdzsáni egy főre eső GDP majdnem kétszer annyi, mint Örményországban. Grúzia viszont továbbra is a legszegényebb kaukázusi ország, a Szaakasvili-rezsim neoliberális reformjai ellenére (vagy éppen azért?).

Közép-Ázsiában csak Kazahsztánban haladja meg az egy főre eső GDP a világátlagot, a többi ország szegénynek tekinthető. Még a földgázban gazdag Türkmenisztánban is csak 7 400 dollár ez az érték, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán viszont kimondottan szegénynek minősíthetők. Ezekben a közép-ázsiai államokban az egy főre GDP a legszegényebb afrikai országokkal (Szenegál, Szudán, Gambia stb.) „vetekszik.”

Figyelmet érdemel, hogy Ukrajnában az egy főre GDP kevesebb, mint Türkmenisztánban, bár a legszegényebb európai ország továbbra is Moldova (Koszovóval együtt).

Folytatódik tehát az a folyamat, hogy az egyes országok gazdasági mutatói közötti eltérések erősödnek. Oroszország népessége gazdagszik, bár itt is „kicsiben”, erőteljesen jelentkezik a „gazdag Észak” és „szegény Dél” közti különbség.

 

 

 

Cimkék: posztszovjet térség, 2010
Országok: Észtország Lettország Litvánia Belarusz Ukrajna Moldova Grúzia Azerbajdzsán Örményország Türkmenisztán Kazahsztán Üzbegisztán Kirgizisztán Tadzsikisztán Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat