OROSZVILAG.HU


A Ferrero és a grúziai mogyoróligetek 

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2011-04-30 14:08:16  |  
Mezei Bálint

A Ferrero és a grúziai mogyoróligetek 

Tbiliszi uniós hitelekkel tenné versenyképessé az ágazatot 

 A Ferrero és a grúziai mogyoróligetek A Ferrero és a grúziai mogyoróligetek 

A Ferrero újabb grúz mogyoróültetvényeket vásárolt

Az itáliai Ferrero 2007 óta aktív szereplője a grúz mezőgazdaságnak, de az élelmiszeriparnak is. Igaz, egyelőre leginkább a különféle csokoládékhoz és bonbonokhoz szükséges alapanyagok beszállítójaként tekintenek a kaukázusi országra. Ennek fényében újabb földekkel bővítették a bő három évvel ezelőtt vásárolt mogyoróültetvényeket. A Szamegrelo melletti 3000 ezer hektáros ligeten már meg is kezdték a facsemeték és a mogyorócserjék telepítését. Az eddigi beruházások meghaladják a 6,5 millió eurót és az olasz vállalat további 8 milliót kíván grúziai érdekeltségei bővítésére költeni az elkövetkező években.

„Eddig 1200 hektáron ültettek mogyorócserjéket és csemetéket, de hamarosan az egész területet benépesítik velük. A facsemeték 2 éven belül termést érlelnek, míg tíz év múlva teljesen kifejlődnek” – mondta Ivo Koklov, az Agro Georgia igazgatója. A 2007 februárjában alapított cég a piemonti Ferrero tulajdonában van, és a helyi követelményeknek megfelelően mogyorócserjék és facsemeték nevelésére szakosodott. Mégis több egyszerű faiskolánál, hiszen nemsokára a termés szüretelésével és feldolgozásával is foglalkoznia kell. 2010 végén az Agro Georgia 170 embernek adott munkát, mely a helyi viszonyok között komoly fejlesztésnek számít. 

A Ferrero 2007-es feltűnése után 2009 nyarán kezdett a grúz piac egyre aktívabb szereplőjévé válni. Három évvel ezelőtt, éppen júniusban rendezték a mogyorótermesztésben érdekelt gazdák, farmerek első gyűlését, melyet az Agro Georgia hívott egybe. Az első napirendi pontok között a hosszútávú, biztos hitelezés lehetőségét vitatták meg, míg a szervezők ígéretet tettek arra, hogy a találkozó nem csupán egyszeri alkalom volt, hanem a jövőben rendes éves eseménnyé válik. Az olasz vállalat feltűnése a ligetek tulajdonosainak garantált megrendeléseket jelenthet, a Ferrero pedig stabil beszállítói háttérre tehet szert, mely a nyugat-európai és észak-amerikai árak töredékéért látja el az egyik legfontosabb összetevővel az édesiparban tevékenykedő cég üzemeit.

A világ mogyorótermelése éves szinten 1 millió tonna körül mozog. Az exportőr országok között az első helyen Törökországot – Tbiliszi legfontosabb külkereskedelmi partnerét – találjuk, a teljes mennyiség mintegy 80 százalékát kitevő produktummal. Saját helyzetéhez képest Grúzia az igen előkelő negyedik helyen áll a nagyok versenyében, hozzávetőleg 21 ezer tonnás összesített betakarítással. Maga Aleko Tincadze, grúz mezőgazdasági és földművelési miniszterhelyettes is kiemelkedő sikerként értékeli a Ferrero grúziai beruházásait. A mogyorótermesztés felfuttatása azért is fontos az ágazat számára, mert a grúz munkavállalók 52 százalékát továbbra is az agrárium foglalkoztatja.

A 2008-as augusztusi „ötnapos” háború előtt a mogyorótermesztésben érdekelt grúz mezőgazdaság vállalkozások az éves szüretelt mennyiség 80 százalékát Európába exportálták – legalábbis ez áll a Grúziai Mogyorótermesztők Szövetségének közleményében. Tbiliszi és Moszkva konfliktusával párhuzamosan kirobbant világgazdasági válság a helyiek számára elzárta a hosszú lejáratú hitelek csapjait, így a finanszírozási gondokkal küzdő - többnyire családi – cégek a keleti felvevőpiac felé fordultak. Mára a keleti célországokba szállított mennyiség elérte a három évvel ezelőtti nyugatra szánt export nagyságát.

„Az európai piacot teljesen elvesztettük köszönhetően az instabil gazdasági-pénzügyi helyzetnek. Tagjaink mindegyike nehéz helyzetben van, hiszen manapság alig lehet friss készpénzhez jutni” – meséli Miheil Khomeriki a már hivatkozott grúz termelői szövetség elnöke. Ezzel szemben Tincadze szakminiszter olyan hosszú lejáratú, alacsony kamatlábak mellett nyújtott állami kölcsönökről beszél, melyeket nem csupán a nagyobb vállalatok, de az egyéni termelők, a farmergazdaságok is igénybe vehetnek. A két megszólaltatott közül valaki minden bizonnyal téved.   

A Ferrero és a grúziai mogyoróligetek A Ferrero és a grúziai mogyoróligetek    

Tbiliszi valóban nyújtott hiteleket a bajba jutott társaságoknak, családi vállalkozásoknak, igaz a nagyságrendileg 20 millió laris (1 lari = 100 forint) keretnek csak a töredékét hívták le az érintettek. Ennek oka a magas kamatban keresendő. Bár az állami 12 százalékos hitel jóval kedvezőbbnek tűnik a grúz kereskedelmi bankok 24 százalékos mutatóihoz képest, a legtöbb termelő már az előbbit sem engedheti meg magának.  

Az olcsó hitelek fedezetét az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szolgáltatta, mely 1991, tehát a grúz függetlenség kikiáltása óta, nagyjából 74 millió eurót áldozott a szakartvelói mezőgazdaság felzárkóztatására. Eliszabed Kojva az EBRD régiós képviselője két támogatási konstrukciót emleget. Ezek közül az első a már tárgyalt hosszú terminusú, alacsony kamaton kínált hitelek lehetősége, míg a második az adott vállalatokban való uniós tulajdonszerzést jelenti. Pontosan ez történt az Agro Georgia esetében is.  „Az EBRD legfeljebb 35-40 százalékos részesedést vásárol a vonatkozó cégekben, és amennyiben teheti, a többségi csomagot az alapítók kezén hagyja.” A nélkülözhetetlen fejlesztésekhez szükséges tőkét hitelek formájában biztosítják, mely „jóval alacsonyabb kamatterheket visel, mint a grúz bankok kínálta konstrukciók.” 

Nem meglepő, hogy az Agro Georgia mellett tevékenykedő, a grúziai mógyoróbiznisz két másik nagyobb vállalata is uniós kölcsönökhöz folyamodott. Mégis, Khomeriki az országos termelői szövetség elnöke a brüsszeli segítő kéz ellenére is borúlátó. Szerinte sem az összehívott kongresszus, sem pedig az EBRD garantálta kölcsönök nem lendíthetik fel a mogyorótermesztést, ahogy a grúz mezőgazdaságot sem indítják be. „Az állam azért adja a hiteleket, hogy növeljük a tárolókapacitásunkat raktárak építése és vásárlása útján. A valódi kihívás a belső forgalom élénkítése lenne, mely nem szabná meg ennyire szigorúan a kiutalt összegek felhasználási módját. Lényegében csak ezzel lehetne versenyhelyzetbe hozni a termelőket.”

Jemal Inasvili, a Grúz Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szintén az állami szerepvállalásban látja a szektor hosszútávú versenyképességének zálogát. Véleménye szerint a mogyorótermelőknek Tbilisziben kellene partnerre lelniük, különben nem képesek kilépni a török konkurencia árnyékából. „Törökországban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a mogyorótermelésnek. Az ágazat szereplőit Ankara évről évre egyre nagyobb pénzekkel támogatja.” Inasvili ráadásul meg is cáfolja Khomeriki állításait. Szerinte a 20 millió laris brüsszeli támogatásból kizárólag 7 milliót különítettek el raktárak vásárlására, a többi az országon belüli hitelezés és kereslet mesterséges beindítására ment el.

Akárhogy is legyen, a kiváló adottságokkal rendelkező grúz mezőgazdaság - megfelelő feltételek mellett persze – sikerre lenne ítélve. A grúz állam a múltban kísérletet tett a szintén húzóágazatnak számító borászat felülről történő egységesítésére, és most lénygében hasonló tettre szánta el magát a mogyorótermelés esetében is. A brüsszeli hitelekből finanszírozott raktárbővítések elsősorban az állami szerepvállalást erősítik.

Georgian Business Week     

Cimkék: Tbiliszi, Brüsszel, EBRD, mogyoró, liget, facsemete, cserje, borászat, Ferrero, Agro Georgia
Országok: Grúzia
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat