OROSZVILAG.HU


A csecsen-kép előzményei

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2011-05-04 09:52:14  |  
Kecskeméti Gábor

A csecsen-kép előzményei

Egy német vélemény

 A csecsen-kép előzményei

Szergej Berngard (németesen Sergius Bernhardt) történelmet és orosz kultúrát tanul a bochumi „Ruhr Universität”-en. Disszertációjában a kaukázusiak negatív megítélésével és a kaukázusiak, mint ellenségkép kialakulásával foglalkozik. Oroszországban napjainkban egyre erősebbek a nacionalista, kirekesztő hangok, egyre többen vallják magukénak az „Oroszország az oroszoké!” eszmét. Ennek apropóján beszélgettünk kutatásairól.

 

- Ha jól tudom Kirgizisztánban születtél. Mégis honnan a németes hangzású név? Ráadásul Németországban élsz.

- Igen, még a Szovjetunió egykori délkeleti köztársaságában, egy Tokmok nevű városban láttam meg a napvilágot, s jelenleg családommal együtt Németországban élek. Felmenőim volgai németek, akiket Nagy Katalin telepített a Volga alsó folyásához. Családomat a második világháború kitörését követően Sztálin parancsára Kirgizisztánba deportálták, s ott is éltünk egészen a Szovjetunió összeomlásáig. Utána a népi németek harmadik, világháború utáni nagy „hazavándorlási” hullámával mentünk Németországba.

- Beszélgetéseink alapján tudom, hogy folyékonyan, szinte anyanyelvi szinten beszélsz oroszul. Kirgizisztánban már oroszul beszéltél?

- Kirgizisztánban a bölcsödében és az óvodában oroszul beszéltünk, de miután Németországba mentünk, nem foglalkoztam a nyelvvel, így az egyetemen sok mindent újra kellett tanulni.

- A kutatásaid, amikről most beszélgetünk, az MA-s diplomamunkádban öltöttek végleges alakot. A BA-s diplomamunkádban is valami hasonlóval foglalkoztál?

- Valóban, a BA-s diplomamunkámban is már ezzel a kérdéssel foglalkoztam, akkor kezdtem el azokat az alapvető kutatásokat, melyeket most az MA-s munkámban összegzek. Annak a diplomamunkának a címe a következő volt: A Kaukázus irodalmi feldolgozása 18-19. században Oroszországban – Egy kaukázusi imidzse. Elkezdett érdekelni, hogy milyen is tulajdonképpen a csecsen-kép Oroszországban, miért ilyen negatív, s korábban is ilyen volt-e.

- S ilyen volt?

- A mai, negatív kaukázusi és/vagy csecsen-kép kialakulása abban a korszakban keresendő, az orosz társadalomban akkor alakult ki egyfajta előítéletesség a „hegyi emberek”-kel, „gorec”-ekkel szemben. Ez egy kulturálisan, történetileg és politikailag kreált kép.

- Kreált?

- Pontosan. Kiderült ugyanis, hogy Gyerzsavin és Zsukovszkij írtak először az orosz irodalomban a Kaukázusról. Igen ám, de ők soha nem jártak a Kaukázusban! Katonák jelentései és hallomások, mendemondák alapján írták műveiket. Azaz orosz és oroszországi perspektívából alkották meg a saját Kaukázus képüket. Puskin ezzel szemben járt a Kaukázusban, de ő visszanyúlt az előbbi két költőhöz, így semmi autentikusat nem alkotott. Nála már keveredett a romantikus és a nyugati szemléletmód. A „Kaukázusi fogoly” (Kavkazszkij plennyik) című munkájában nem valós képet mutatott be a cserkeszekről. A mű azóta számos fel- és átdolgozást megért, készült belőle film, opera is. De Tolsztoj és Lermontov is írt ilyen címmel irodalmi alkotásokat. A „kaukázusiak”-ról így az alapkép nem változott, hanem mindenki hozzátette a magáét.

- Tehát a mai előítéletes „kaukázusi” képnek régre visszanyúló előzményei vannak?

- A mai orosz társadalomban a kaukázusi népekről létező kép, több mint kétszáz évvel ezelőtt kezdett kialakulni. S folytonosan alakul, hiszen minden korszakban „ráragad” valami. Ezért mondtam az előbb, hogy ez egy „kreált imidzs”. Mindenki úgy alakítja, ahogyan akarja. Mint mondanak a neonácik? „Csecsen terroristák”. Mint mond a kormány? „Csecsen terroristák”. Ezzel a szókapcsolattal ma éppen az ellenük való harcot legitimálják. S ez veszélyes dolog, mert Oroszország egy multietnikus ország. Figyeljük csak meg: Medvegyev kijelentette, hogy a Kaukázus és népei az orosz történelem része. De ha kitör a háború, akkor ott mindenki egyből terrorista lesz. Az is érdekes, hogy Putyin, jelenlegi orosz miniszterelnök 2010-ben politikai kampányát – ami természetesen nem hivatalos – Csecsenföldön kezdte.

- Politikai kampányát? 2012-re gondolsz?

- Egyre valószínűbb, hogy jelöltetni fogja magát az elnökválasztáson. Éppen ezért Csecsenföldön úgy pozícionálta magát, mint a béke követe, aki jövőt, biztonságot és munkahelyet teremt. S ne felejtsük el, 2000-ben ugyanő itt kezdte el a második csecsen háborút! Amit tönkretett, azt most orosz állami pénzen felépíti. Néhány orosz politikai elemző szerint Csecsenföld kulcskérdés lesz Medvegyev és Putyin között a választásokkor. Putyin ugyanis azt mondhatja: lám én mindent újjáépítettem, s pacifikáltam a területet. Erre Medvegyev azt mondhatja: nem, Putyin csak rombolt, én építettem újjá Csecsenföldet.

- Mennyiben befolyásolta a két csecsen háború a kaukázusiak és azon belül a csecsenek megítélését?

- Jelentős mértékben. És természetesen negatívan. Nem sokkal a Szovjetunió szétesését követően kirobbant az első csecsen háború. Az akkori orosz vezetés, Jelcinnel az élen, úgy tekintett a csecsenekre, mint a szabadságharcosokra, akik el akarnak szakadni az újonnan alakult Orosz Föderációtól. Ez egyébként végzetes lett volna a szétesés szélére került országnak. Putyin a második csecsen háborút már úgy legitimizálta, hogy a csecsenek nem felkelők, hanem iszlamisták, akik nem a szabadságért, hanem a Kaukázusi Iszlám Kalifátusért harcolnak. Ekkor jött a képbe az, hogy a csecsenek iszlám terroristák. Így a csecsenekre megint ráaggattak valamit. S itt rejlik a lényeg: nem a csecsenek alakítják a saját képüket, hanem erre óriási befolyással vannak az oroszok.

- Mennyiben határozza ez meg a csecsenek és kaukázusiak ön-képét? S milyen képet akarnak magukról mutatni a csecsenek?

- Mivel kommunikációs társadalomban élünk, így már a csecseneknek is van saját kommunikációs bázisuk, amin keresztül meg tudják mutatni magukat. Ugyanakkor nincs nyilvános csecsen sajtó, nincsenek csecsen írók. Van helyette Youtube, Rutube, Facebook, Vkontakte és így tovább. Eddig nem volt rá lehetőségük, hogy megmutassák magukat, ám az internet térhódításával már van. A fiatalabb generációk azonban, ahelyett, hogy elutasítanák a negatív csecsen képet, inkább átveszik azt és dobnak rá még egy lapáttal. Kaukázusi körtáncokat adnak elő a moszkvai metróállomásokon, levegőbe lövöldöznek fényes nappal autóparkolókban, nyilvánosan provokálják és megbotránkoztatják az oroszokat.

- Azonnal felmerül a kérdés: miért teszik ezt? Amúgy sem fényes a róluk kialakult kép, miért rontanak rajta tovább?

- Ezzel igyekeznek sok dolgot kompenzálni. Ha veszélyes vagy, s ezt nyilvánvalóvá is teszed akkor félni fognak tőled, mert erősnek látszol. S ha félnek tőled, akkor békén is fognak hagyni. Ez hasonló, mint az afroamerikai lakosságnál az Egyesült Államokban. Ma már a feketék többsége büszke a származására. A csecsen és más kaukázusi fiataloknál hasonló folyamat zajlik napjainkban: egyre büszkébben arra, hogy ők kaukázusiak. S azért, mert egyöntetűen rossz tapasztalataik vannak az oroszokkal. Ez összeköti őket. A különböző népek – elsősorban a fiatal generációk – egyesíteni akarják erőiket, hogy létrehozhassanak egy független kaukázusi államot. Van rá történelmi példa: az 1820-as, 1830-as években  Samil vezetésével elég sikeresen harcoltak az oroszok ellen, de a történelem során csak neki sikerült egyetlen alkalommal a sok apró népet egy közös cél érdekében egyesíteni. A vallás ugyanaz, az iszlám, a régió és a sors is közös. Ráadásul a Kaukázus népei elégedetlenek. Nem kizárt, hogy egyszer szövetségre lépnek. Nyilvánvaló, hogy az oroszoknak ez sem csökkenti a kaukázusiakkal szemben érzett fóbiáját. Samil óta ráadásul iszlámfóbiájuk is van. Ennek köszönhető az egyre erősödő ortodoxia Oroszország-szerte.

- De akkor mi a helyzet más muzulmán régiókkal? Gondolok itt elsősorban az orosz méretekben Moszkvától nem is olyan távol fekvő Tatarsztanra.

- Az orosz társadalom tudatosan, vagy talán tudat alatt különbséget tesz az iszlám népek között. A tatárok a szemükben „jó’ muzulmánok, a kaukázusiak „rossz” muzulmánok. A tatárok a „mieink”, a „mi muzulmánjaink”, de a kaukázusiak az esetek többségében nem. De még a csecsenek között is különbséget tesznek, például Ramzan Kadirov jelenlegi csecsen elnök egyértelműen a „mi csecsenünk”. Annak idején Samil Baszajev is a „mi csecsenünk” volt, de átment a másik oldalra, s onnantól kezdve már nem a „mi csecsenünk” többé. Az orosz társadalom ebben a kérdésben feketén és fehéren lát. Szürke nincs. Az oroszok hajlamosak típusokban és nem individuumokban gondolkodni. Ez a gondolkodásmód legitimizálja sokak számára a harcot a Kaukázusban.

- Gondolkodásmód ide vagy oda, azért valaki mégis elkövette az öngyilkos merényleteket a metróban, a repülőtéren, a lakóházak ellen. Ezekről mi a véleményed?

- Nyilvánvaló, hogy ezeket a terrorcselekményeket kaukázusiak követték el. De nem csecsenként, nem ingusétként, hanem iszlamistaként. Az al-Kaidától (elsősorban Irakból és a Közel-Keletről) ugyanis pénzügyi és egyéb segítséget kaptak. De látnunk kell, hogy a robbantásokból sajnos mindenki profitál. S a szerencsétlen áldozatok miatt szomorú ezt kimondani. Profitálnak az iszlamisták (s ebben az esetben a kaukázusiak), mivel felhívták magukra a figyelmet. Profitálnak az orosz biztonsági erők, mert van ki ellen harcolni, terrorizmus-ellenes harcra egyre több pénzt lehet az államtól szerezni, miközben a rendfenntartó erők jogkörét egyre szélesítik – lásd az új rendőrségi törvényt. De sajnos profitál az orosz társadalom is, hiszen van egy ellenségképe. Lehet kit gyűlölni. Ilyen csapnivaló biztonsági helyzet mellett akár minden héten lehetne robbantani az orosz nagyvárosokban. Orosz újságírók már bebizonyították, hogy nagyobb nehézség nélkül bombának látszó tárgyakat magukkal tudnak vinni a metróra, buszpályaudvarokra. Sokszor az az ember érzése, hogy a félelem folytonos fenntartása egyes hatalmi csoportok érdeke, mert a félelem irányíthatóvá tesz egy társadalmat. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban, ott szintén a terrorizmus elleni harc címén.

- S mi lesz a Kaukázussal a közeljövőben?

- Ezt természetesen nehéz megmondani. Akik most ott harcolnak, kevesen vannak és általában fanatikus muzulmánok. Olyasmiben hisznek, ami egyszerűen nem valósulhat meg. A Kaukázusban jelenleg nem folyik háború, hanem kis létszámú iszlamista fegyveres macska-egér harca egy szintén nem nagy létszámú orosz biztonsági erővel.

- Nem kellene az oroszoknak kivonulnia a Kaukázusból, s hagyni, hogy ezek a népek önállóan döntsenek a sorsukról?

- Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem fognak kivonulni. Az Észak-Kaukázus Oroszország része, s Oroszország zárt állami struktúra. Még Csecsenföld is 2-300 éve Oroszországhoz tartozik, Nagy Péter expanziója óta. Oroszország számára geopolitikai öngyilkosság volna a térség feladása: akkor ugyanis elvesztenék a kijáratot a Kaszpi- és Fekete-tengerhez, plusz a kapcsolatot Közép-Ázsiával.

 Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert a kutatásokhoz!

 

(a szerkesztőség nem feltétlen ért egyet az interjúalany által hangoztatott véleménnyel)

 

чеченцы

 

Cimkék: csecsenek
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat