OROSZVILAG.HU


Egy határvita vége 

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2011-07-08 14:00:20  |  
Kecskeméti Gábor

Egy határvita vége 

Harc az arktikus mezőkért 

 Egy határvita vége 

 

Oroszország és Norvégia 44 év után pontot tett az arktiszi határvitára. Igazi határról természetesen nehéz beszélni, hiszen tengeri övezetről lévén szó, még így is komplikált azok bemérése. De a megegyezésnek hála 175.000 négyzetkilométer terület nyílik meg a nyersanyagkutatók előtt, amely a legoptimálisabb becslések szerint 6.8 milliárd tonna kőolajat és földgázt tartalmaz. (Az egész Barents-tenger szénhidrogén tartaléka megközelítőleg 30 milliárd tonna, amely a világ part menti, úgynevezett „self”-en található szénhidrogén készleteinek mintegy 25 százaléka.)

A megállapodás azért is nagyon fontos a két állam számára, mert az elmúlt években beindult a versenyfutás az arktikus tengeri területekért, melyre Oroszországon és Norvégián kívül az Egyesült Államok, Kanada és Dánia pályázik még. A határvonal a Spitzbergák és a Novaja Zemlja-szigetcsoportok között húzódik, majdnem egészen az Északi Sarkig.

A megállapodás lényege, hogy az eddig „szürke zónának” nevezett senkiföldjén végre megállapodtak a határokban, így megindulhat a feltárás és kitermelés. A Kőolajügyi Világtanács orosz elnökhelyettese, Anatolij Zolutuhin szerint a szürke zóna nyersanyagokban bővelkedő terület, mely még a Stokman-mezőnél is nagyobb ásványkincset rejthet. A Stokman-mezőt, mely 3.9 milliárd köbméter földgázt tartalmaz, a Gazprom termeli ki, a norvég Statoil és a francia Total részvételével. Igaz technikai nehézségek miatt ott új szerződést kell kötni, ami tovább nyújthatja a mezőn kezdődő kitermelést. (Ráadásul a Duma 57 képviselője is az új szerződés ellen foglalt állást, mondván, az Oroszország gazdasági érdekeit sérti.) A probléma azonban lehet, hogy magától fog megoldódni. A szürke zóna megnyitásával a norvégok már jelezték: elképzelhető, hogy a bizonytalan orosz befektetések helyett a „friss” hazai vizekre fognak koncentrálni.

Tény azonban, hogy a norvégok technikai tudása és felkészültsége nélkül az oroszok nehezen tudnák kitermelni a tengerfenék alatt rejtőző földgázt. Másrészt a gyorsan kimerülő atlanti norvég források miatt valószínűleg a Statoil is a maradás mellett dönt. (Egyes elemzők szerint az oroszok csak 12-15 év múlva tudják megkezdeni a kitermelést a szürke zónában, de a norvégoknak ez akár 4-7 éven belül sikerülhet.)

Az Egyesült Államok Földtani Intézetének egy 2008-as kutatása szerint a világ eddig fel nem tárt, de már a jelenlegi technikai eszközökkel is elérhető szénhidrogén készleteinek negyede az Északi-sarkkörön belül található. Az energetikai cégek évről-évre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a régió iránt, a globális felmelegedés miatt pedig egyre hosszabb ideig hajózható a Északi-sarkkör, ami megkönnyíti a hozzáférést ezekhez a tartalékokhoz.

Egyre többen vélik úgy, hogy a létrejött szerződés segítségével Oroszország partnerre lelt az Arktisz körül folyó geopolitikai játszmához, ami – ismerve Kanada és az Egyesült Államok hagyományosan jó viszonyát – egyáltalán nem lebecsülendő dolog. Szerdán például Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes bejelentette: Oroszország 2012-ben kérvényezni fogja az ENSZ-nél annak elismerését, hogy a Lomonoszov-hátság hatalmas nyersanyag tartalékaival az eurázsiai kontinentális lemez része, így nem képezheti sem Kanada, sem Dánia (Grönland okán) részét.

A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó szakemberek a 21. században két geopolitikai ütközőzónát feltételeznek a nagyhatalmak között. Közép-Ázsia mellett az Arktisz a másik terület, amely a nagyhatalmak közötti feszültségek forrása lehet. Az Északi-sark esetében további érdekesség, hogy míg Kína – mely már láthatóan a világ legerősebb hatalma címre pályázik – Közép-Ázsiában már potenciális befektetőként és vásárlóként jelent meg, addig – földrajzi okok miatt – az Arktiszon csak közvetve, Oroszországon keresztül érdekelt. De a Föld legnépesebb országa növekvő nyersanyag éhsége és az új orosz-kínai szerződés miatt minden valószínűség szerint Oroszország mellé fog állni az Északi-sark körül zajló geopolitikai játszmákban. S ez ellen – a Kínának jócskán eladósodott – Egyesült Államok aligha tehet a jövőben bármit is.

 

(themoscowtimes.com, U.S. Geological Survey)

 

Cimkék: Arktisz, Oroszország, Norvégia
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat