OROSZVILAG.HU


Egyetemisták az orosz sztereotípiákról I.

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2010-03-18 09:34:26  |  
Bicsák László András, Németh Marcell

Egyetemisták az orosz sztereotípiákról I.

Az oroszokkal kapcsolatos előítéletek és ezek okai

Egyetemisták az orosz sztereotípiákról I.

Bicsák László András: Oroszok mai szemmel. Sztereotípiák, mítoszok


Kevés olyan ország van a világon, amellyel szemben annyi sztereotípia és negatív előkép lenne, mint Oroszországgal szemben. Erőszakosak, iszákosak, az államukat a maffia irányítja, és még sorolhatnánk. Akármennyire is felszínes dolog a sztereotípia, az ember úgy van vele, mint azzal a bizonyos haraszttal, mely nem rezeg, ha a szél nem fújja…

Esszémben megpróbálom körüljárni és leírni azt a képet, mely bennem alakult ki Oroszországgal, az oroszokkal kapcsolatban, és elmondani azt, hogy mire is gondolok, ha azt mondják nekem: oroszok.

1984-ben születtem. Én még tagja vagyok azon generációnak, amelynek óvodás évei alatt közvetlenül a Jancsi és Juliska után, de még a Hófehérke előtt bőven kijutott a Répameséből, A vajaspánkóból, Az oroszlán és az egérből, illetve később, a televízió által a Nu, pagagyiból. Egyszóval a mesék által értek engem az első ingerek az oroszokkal, s országukkal kapcsolatban. Kisgyermekként csodálattal tekintettem rájuk, a mesékből kirajzolódó heroizált képükre, hatalmas, gazdag országukra, vagy akár a Földanyácskát hősiesen védelmező bátor katonára. Ez utóbbi különösen fontos momentum volt az általam róluk kialakított képben, hiszen kisgyermekkoromtól kezdve katona szerettem volna lenni, és lenyűgözve bámultam a tévében katonai díszszemléik képsorait. Akkor ők voltak számomra az erő és hatalom megtestesítői.

Történelmi ismereteim tágulásával ez a kép szertefoszlott. Egy műveletlen, primitív népet láttam magam előtt, melynek hadserege végigerőszakolta fél Európát, ráerőszakolták ideológiájukat a felszabadított/megszállt országokra, és akiknek társadalmát csak a vodka tartja egyben…

Az elmúlt pár évek történéseit, híradásait figyelve már a jelenhez igazítottam „orosz-képemet”, mely nagyjából a következőképpen foglalható össze:

Az oroszok kemények, primitívek. Ez teljes egészében magyarázható országuk földrajzi adottságaival: Oroszországban a nyár forró, a tél rendkívül hideg. Hegyláncok híján pedig megállíthatatlanok a sarki szelek. Mindez azt eredményezte, hogy keményen dolgozniuk kellett az ott élő embereknek, az eredményességhez pedig sokkal nagyobb állóképességre volt szükség, mint Nyugat-Európában – és ez nyilván fékezte a civilizációs folyamatokat is.

Az oroszok agresszívek, brutálisak. Számtalan videó kering az Interneten, mely ezt bizonyítja: orosz katonák kegyetlenkedései csecsen foglyokkal, vagy akár egy „sima” utcai verekedés is brutálisabb náluk, mint egy nyugati országban. De elég csupán megnéznünk a családon belüli erőszakok statisztikai mutatóit: Oroszországban évente több mint 14 ezer nő hal meg az otthoni erőszak következtében, a 14 év alatti korosztályból legalább kétmillió gyereket vernek a szülei, évente mintegy 50 ezer gyerek szökik meg családjától, és mintegy 7000 gyerek válik szexuális erőszak áldozatává.

Minden orosz vedeli a vodkát. Oroszországban a vodka legalább annyira hozzátartozik a mindennapi élethez, mint az étel vagy a téli fagy. Oroszországban az első számú halálok az alkohol, illetve az alkoholizmus. Az egy felnőttre jutó átlagos fogyasztás évi 14,5 liter tiszta szesz, bár ez a szám a hivatalos statisztikákban jóval alacsonyabb, mert azokban nem szerepel a piacon nagy arányban szereplő illegális termelés. A gazdasági válság egyik következménye pedig az, hogy az oroszok, akik közül sokan már megtanultak európai módra inni, például bort, újra a lehető legerősebb és legolcsóbb italokat keresik, s a vodkafogyasztás nő.

Az oroszok maffiózók vagy kizsákmányoló oligarchák (vagy mindkettő egyszerre). Az orosz maffia igazi fénykora a Szovjetunió felbomlása utáni időszakban jött el. A zűrzavaros időszakban sem a rendőrség, sem az igazságszolgáltatás nem volt képes megfékezni az egyre terjedő szervezett bűnözést. Az átláthatatlan, korrupcióval teli magánosítás során a maffia a legális gazdaságban is számottevő érdekeltségekhez jutott, pl. az iparban vagy az ingatlanpiacon. Nagy bevételekre tesz szert a kábítószer-kereskedelemből (ezen a területen állítólag szorosan együttműködik az olasz maffiával), vagy az ikoncsempészetből. Jelentős veszélyt rejt magában az orosz maffia bekapcsolódása a fegyverkereskedelembe. A Szovjetunió felbomlása során a Vörös Hadsereg hadieszközeinek egy jelentős része eltűnt, és az illegális fegyvercsempészet útján a nemzetközi piacokra került. Különösen aggasztó, hogy sugárzó anyagokkal is megtörténhetett ugyanez. Az orosz maffia a rendszerváltás után megjelent a közép-kelet-európai országokban, köztük Magyarországon is.

Az oroszok szélsőségesek. És itt most a politikai radikalizmusra gondolok. Adott egy kelet-európai ország ahol a törvény laza, a rendőrség béna és korrupt, a fiatalok jó része kilátástalan, értékrendje instabil. Ha ehhez hozzáadjuk még azt a két dolgot, hogy ez a nemzet egy nagyon büszke és mélyen nacionalista nemzet, és azt is, hogy a Szovjetunió összeomlása óta milliók települtek be a volt közép-ázsiai és jelenlegi kaukázusi területekről, akkor megvan a tökéletes bomba: szabadon tevékenykedő brutális fasiszta csoportok, akik minden rosszért az idegeneket vádolják. Az alap-mentalitás, az alap értékrend amivel családjaik és szocializációjuk útra bocsátja őket, az kezdetből már annyira elfogult és szűk látókörű, hogy innen már csak megfelelő környezet és baráti kör szükséges egy neonáci csoportba való bekerülésig egy orosz fiatalnak. Ezekben az emberekben tengernyi frusztráció volt felgyűlve olyan eseményekért, amikhez nekik, korosztályuktól fogva, nem sok közük lehetett: második világháború, a kelet-európai szovjet-ellenes forradalmak, szovjetunió összeomlása, az oroszok iránt táplált ellenszenv legtöbb közép-európai fiatalban, és nem utolsó sorban a csecsenföldi háború…

Hogy valami pozitívumot is mondjak: Az orosz lányok gyönyörűek. Eddig akárhány képet láttam, vagy beszámolót hallottam róluk, mindenki csak megerősített ebben a nézetemben.

A nyelvük pedig szintén szép, legalábbis számomra van valami báj abban az oroszos zsizsegésben.

Összefoglalva: Oroszország manapság egy igen ellentmondásos állam. Bár gazdasága állandó fejlődés alatt van, az átlag életszínvonal alacsony. Nagyvárosok beton-külvárosaiban milliók nőnek fel hiányos oktatás, viszonylagos szegénység, komoly értékrendi válság mellett.

Az országban farkastörvények uralkodnak, és ez a tény az orosz embereknek olyasfajta mentalitást kölcsönöz, mely számunkra szinte felfoghatatlan.

 Egyetemisták az orosz sztereotípiákról I.

Németh Marcell: Az oroszokkal kapcsolatban élő sztereotípiákról és okaikról

 

A magyar emberek többsége valószínűleg nem találkozik túl sok orosszal élete során, és sajnos arról vagyunk leginkább hajlamosak sztereotípiákat alkotni, amit nem ismerünk. Az előítéletek kialakulásának mindig van valamilyen valós alapja, de az Oroszországról kialakult képünk ma már revízióra szorulna, és mindenképpen idejétmúltnak tekintendő. Az emberek többségének alig van némi fogalma az Oroszországban a rendszerváltás óta lezajlott kulturális, politikai és gazdasági változásokról. Többségükben a kommunizmus időszakából itt ragadt, máig élő sztereotípia szerint az oroszokat nem érdekli a jövőjük, több évszázados múltjuk pedig még említésre sem méltó.

Kérjünk meg egy magyart, hogy alkosson véleményt Oroszországról! Nagy valószínűséggel a következőket fogja mondani: Oroszország? A világ legnagyobb országa, amely mégis igen fejletlen. Az oroszok imádnak vodkát inni, divat a szőrmekabát és a szőrmesapka, a hideg teleken meg kell küzdeni a túlélésért. Oroszország szimbóluma, mesék és legendák hősei, a medvék esténként a falvak utcáin kószálnak, az átlagkereset még az itthoninál is alacsonyabb. Az úthálózat fejletlen, a falvakba csak terepjáróval lehet eljutni (lehetőség szerint egy Lada Nivával). Putyin elnök vasakarattal kormányozza az országot (aminek némi igazságtartalma is van), kedvenc ételük a rozskenyér, hisz más gabona nem is terem meg azon a zord vidéken. Sajtószabadság ma sem létezik, és bármikor kirobbanhat egy újabb háború a csecsenekkel. A külföldi befektetők életét kizsákmányoló oligarchák és maffiózók keserítik meg. Talán 100 megkérdezettből 10 ismeri a hagyományos népi hangszert, a balalajkát. Kicsiny mintánk 90%-a kommunistának fogja tartani az oroszokat, és a szovjet éra ma élő emlékei alapján fog képet alkotni az ország politikai berendezkedéséről

De vajon honnan fakadnak ezek a sztereotípiák? Egy internetes magazin 2009-es szavazásán a 197 válaszadó 36%-a az „Ön véleménye szerint mi járul hozzá leginkább az oroszokkal szembeni sztereotípiák kialakulásához” kérdésre a történelmi tapasztalatokat, 27%-a az orosz nép, kultúra és mentalitás ismeretének hiányát, 13%-a pedig a politikai híreket jelölte meg elsődleges indokként. Valószínűleg ezen tényezők mindegyike hozzájárult a magyarság orosz-képének kialakulásához.

Oroszország már történetének kezdetétől fogva kelet és nyugat határán állt, kaput képezett Európa és Ázsia között. Már a középkorban gyökeresen más irányt vett Oroszország fejlődése, mint Európáé, hisz ott nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett feudalizmusról. A két világ között feszülő vallási ellentétek sem kedveztek az orosz-kép alakulásának. A nemesség jogait csak 1785-ben (!) rögzítették Oroszországban, és csak 1861-ben került sor a jobbágyfelszabadításra. Talán a zord időjárási viszonyoknak is köszönhető, hogy Oroszországban az egyén már korán alárendelődött a közösségnek, hisz ez volt a túlélés kulcsa, a nyugati ember ezt is furcsának találhatta. Az európai ember nem értette meg a cárizmus despotikus vonásokat mutató rendszerét, amit ráadásul egy még rosszabb rendszer követett: a kommunizmus. De második világháború utáni szovjet megszállás járult hozzá elsődlegesen az oroszokról, mint kommunistákról és ellenségről kialakult kép létrejöttéhez. A mi nyugatias gondolkodásmódunkkal nem értjük meg, nem érthetjük meg, és talán nem is akarjuk megérteni az orosz mentalitást.

Egy másik probléma, hogy a rendszerváltó országok politikai kommunikációjába és ez által a hétköznapokba is beépült az oroszellenesség. A nyugati orientáció elsőbbséget élvez a keletivel szemben, még gazdaságilag indokolatlan esetekben is. Amennyiben egy orosz vállalat, vagy üzletember Magyarországon akar befektetni, az ügy rögtön politikai csatározások témájává válik. Pedig Magyarország és a többi közép-európai állam gazdasági és politikai kapcsolatai még mindig jelentősek Oroszországgal, gondoljunk csak a részben máig feldolgozatlan múltra, vagy, hogy közelebbi, nemrég megtapasztalt példát említsek, a gázfüggőségre.

Ma Oroszország a Nyugathoz próbál közeledni, hasonlítani, a rendszerváltás után a demokratizálódás útjára lépett, bár néha felbukkan a felszín alól a múlt egy-egy szelete. Hogy mi lesz ennek a folyamatnak az eredménye, mekkora sikerrel veszi az ország az akadályokat, azt a jövő feladata eldönteni. Ám a sztereotípiák vastag falainak lerombolása nem egyszerű feladat, és még hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy egy új képet építsen fel magáról Oroszország…

 

 

Cimkék: Orosz sztereotípiák
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat