OROSZVILAG.HU


Egyetemisták az oroszokról VI. 

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2010-03-31 19:00:33  |  
Pázmándi Ágnes, Szótér Krisztina,

Egyetemisták az oroszokról VI. 

Nők, vodka, rakéta

 Egyetemisták az oroszokról VI. 

 

Szótér Krisztina: Sztereotípiáim az oroszokról

 

Véleményem szerint az „orosz lélek” gerince a „Tii menja uvazhaes?” kérdés köré csoportosul.

Ez általában férfiak közötti rangsort illetve a további vodka-fizetési sorrendet hivatott eldönteni. Mindezt átható hagyma, hal és kovászos uborka szag kíséri. Amikor a férfiak között eldől a vita, akkor általában elkezdődik az igazi mulatság, amely eszméletvesztésig tart.

Előszeretettel viccelődnek a volt Szovjetunió tagállamainak lakosságán. Erről tanúskodik a TV- műsorok széles választéka is, amely mindezt közvetítit a nép számára és amelyből nem derül ki, hogy a kisebbség mit szól mindehhez.

Nem beszélnek idegen nyelveket – kivéve a már említett tagállamok egyedeit, akiket szerencsés esetben nem tudtak „szovjetesíteni” így legalább az anyanyelvük megmaradt – mivel egy ekkora ország lakosságának nincs szüksége arra, hogy a saját anyanyelvén kívül mással is érintkezzen. Így is annyian vannak, hogy új ismeretségekre akár mindennap szert tehetnek.

Az orosz férfiak udvariasak azokkal a hölgyekkel, akik a közvetlen környezetükben vannak.

A virágcsokor elengedhetetlen kelléke egy kellemes estének. Így érthetővé válik az is, hogy a március 8-a miért vált ki eufórikus hangulatot az orosz nőkből és férfiakból egyaránt.

Szeretnek katonai parádékat látogatni és örömmel veszik tudomásul amit már eddig is tudtak: „nasa rasa velikaja”! A millitarista hangulatot feloldván az egész család átsétál a szomszédos templomba, ahol is a lélek is megkapja azt ami neki jár.

A nők nagyon erősen festik magukat, nehéz parfümöt használnak és minden bizonnyal is nem igazi „moskvichka” akin nincs legalább 20 cm-es tűsarok és legalább négy féle állat lenyúzott bőre. Ez nem csak a párválasztást, de egyben a társadalmi státusz meghatározását is segíti. Új tendencia – a státuszt illetően – hogy valamire való „üzletember” nem mozdul ki még a napi bevásárláshoz sem golyóálló autó és nagy, felfegyverzett testőrök, vallási jelképek nélkül.

A repülőgépen mindig paradicsomlevet isznak. Még a tagállamok emberei is, akiket a „suhogós” melegítőjükről lehet felismerni, bár néha az aranyfogak is segítenek.

Minél több arany foga van valakinek, annál messzebbről és délebbről érkezett. A közlekedés autóval is igen sajátságos. A négy sávot általában akár ötre, hatra is „kiszélesítik” attól függően mennyi „üzletember” indul útnak ugyan abba az irányba. Így az autóvezetés egy saját, orosz sportnak is felfogható.

Hasonlóan a magyar utazókhoz egy orosz négytagú család is legalább tíz bőrönddel, kosárral indul útnak, ezeknek a felét az ételek, italok teszik ki.

Mindenki büszke arra, hogy orosz. A „rus'” fogalma már gyermekkorban kialakul, véleményem szerint genetikai úton öröklődik.

Egyetemisták az oroszokról VI. 

 

Pázmándi Ágnes: Véleményem az oroszokról

 

Az utóbbi pár napban sokat gondolkodtam azon, hogy vajon van-e konkrét véleményem általában az oroszokról, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az orosz történelem pontos ismerete és kellő tapasztalatok hiányában nem tudok egyértelmű álláspontot képviselni. Ezért inkább megpróbálom röviden összefoglalni, hogy szerintem mely dolgok befolyásolhatják az emberek oroszokról alkotott képét.

 

Véleményem szerint az emberek többsége meglehetősen negatív képet alkot az oroszokról, ami például a magyarok esetében a 20. századi eseményeket figyelembe véve jogosnak is tekinthető. Ha jobban belegondolok, nem sok olyan nemzetet tudnék felsorolni , amelyről több negatív sztereotípía él a köztudatban, mint az oroszokról – például hogy iszákosak, primitívek, maffiózók, vagy hogy egytől-egyig kommunisták. Szerintem a legfőbb problémát az okozza, hogy az emberek többsége bele sem gondol, hogy valójában mi a véleménye az oroszokról, mert először mindenkinek ezek a negatív előképek jutnak eszébe. Az iszákosságot például egyáltalán nem tartom meglepőnek, ugyanis az orosz nép nagymértékben ki van téve az időjárás viszontagságainak és az az európai, aki még életében nem járt Oroszországban, szerintem el sem tudja képzelni, hogy milyen körülmények között kell – vagyis inkább kellett – élniük, dolgozniuk, stb. Oroszország egyes területein pédául azt a szokást gyakorolják, hogy a gyermekeknek már egészen fiatal koruktól kezdve reggel és este vodkát adnak, talán a fizikum erősítése érdekében.

Személy szerint a mai Oroszországot túlzottan militaristának tartom, jóval többet költenek a katonai-hatalmi reprezentációra, mint amennyi indokolt lenne. A különböző szetreotípiák kialakulásában valószínúleg nagy szerepet játszhatott a történelem során az orosz expanziótól való félelem, ami valamilyen szinten szerintem a mai napig meghatározó. Ami véleményem szerint még szerepet játszhatott a negatív előképek kialakulásában, hogy a nyugat-európai ember nem érti Oroszországot, nem látja a belső struktúrákat, a politikai szféra és a társadalom viszonyát. Jelentős probléma továbbá az is, hogy Oroszország nem tekinthető sem európai, sem ázsiai országnak, valahol a kettő között lavíroz. Akármennyire is próbálták Nagy Péter óta a nyugat-európai modellt követni, a különböző földrajzi és társadalmi tényezők miatt az ország olyannyira más struktúrák szerint szerveződött, hogy ez a fejlődési modell nem bizonyult életképesnek. Az utóbbi években azonban felgyorsult a felzárkózás, főként a kultúra és a sport terén. Úgy látszik, az oroszok tudnak valamit, ha csak a felülmúlhatatlan sporteredményekre, vagy Moszkva kulturális fejlődésére gondolok.

 

 

 

 

Cimkék:
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat