OROSZVILAG.HU


A Kaukázus társadalmi viszonyainak elemzése

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2012-10-09 20:06:56  |  
Gerencsér Árpád

A Kaukázus társadalmi viszonyainak elemzése

Földrajz, vallás, politika, történelem

A KAUKÁZUS TÉRSÉG TÁRSADALMI VISZONYAINAK ELEMZÉSE VÁLSÁGELEMZÉSI SZEMPONTBÓL

 

A térség területegységeinek államforma, népesség, települések, az egészségügy és az ivóvíz ellátás helyzetét elemzem az ott zajló válságok tükrében.

A Kaukázus térség kulturális adottságait négy forrásból származó jegyek határozzák meg. Ezek a jegyek a térség sajátos történelmi fejlődéséből adódnak. A kulturális jegyek forrásai: 1) ősi iráni, 2) görög-római és ősi keresztény, 3) iráni és török iszlám, 4) modern nyugati, beleértve az orosz/szovjet.[1]

Az etnikai sokszínűséget jól mutatja, hogy a Kaukázus térségben 181 nemzetiséget található, amelyek az ortodox, az iszlám és a zsidó kultúrát képviselik (lásd részletesen a II. számú mellékletet). Vallási szempontból a keresztény, az iszlám, a zsidó és az animista[2] felekezetekhez tartoznak az egyes közösségek. Ez a bonyolult, összetett jelleg tekinthető a válságok egyik okának. A Kaukázus térségben a vallási hovatartozás alapján a népesség összetétele: keresztény 46%, mozlim 51%, egyéb 3% (döntően zsidó).

 

[3] Ennek elsősorban történelmi okai vannak, amelyet a térség domborzati viszonyai és földrajzi elhelyezkedése egészítettek ki. Az I. számú mellékletben bemutatom a Kaukázus térség történelmét.

A Kaukázus térség a Közel-Külföld része. Oroszország az itt élő jelentős számú orosz ajkú lakosság védelmét fontos feladatnak tekinti. A Szovjetunió felbomlását követően a volt tagköztársaságok területéről sok orosz ajkú ember távozott. Oroszország fontosnak tartja azok védelmét, akik ott maradtak.

3.1. ÁLLAMFORMA, KÖZIGAZGATÁS

 

A Kaukázus térség északi része az Oroszországi Föderáció közigazgatási rendszerébe illeszkedik. Oroszország államformája: elnöki szövetségi köztársaság, a Transzkaukázus országaié: köztársaság. Oroszországban mind a Dumába, mind az egyes köztársaságok élére választások útján kerülnek a vezetők. Kormányzók irányítják a területegységeket. A Transzkaukázus államaiban ugyan csak választások útján kerülnek ki azok a pártok, amelyek a parlamentet alkotják.

A Kaukázus térség északi része Oroszország részeként hét köztársaságból, valamint két határterületből áll. A Transzkaukázus három köztársaságból áll, amelyek független államok 1991 óta. 

A Kaukázus térség északi részében a helyi választásokon gyakran a Moszkva barát jelöltek nyernek. Csecsenföldön sajátos közigazgatás van, mivel a hadsereg irányítja a köztársaságot Ramzan Kadirov „elnök” mellett. A térségben a politikai vezetők mellett a törzsi vezetőknek is jelentős befolyása van a helyi életre. A helyi vezetők jelentős gazdasági kérdésekben is befolyásolják a döntéseket. 

 

A térség közigazgatása a társadalmi, etnikai helyzethez hasonlóan sajátos képet mutat. 


Azerbajdzsán területe körzetekre van osztva, amelyet egy autonóm köztársaság (Nahicseván) egészít ki.

 

Örményországban nincsenek autonóm területek, mivel etnikailag homogén köztársaságnak tekinthető.


Grúziában jelentősebb elmozdulás a nyugati politika irányába Szaakasvili elnök hatalomra kerülésével következett be.[4] Az ország területén 2 autonóm köztársaság (Abházia, Adzsária), 1autonóm terület (Dél-Oszétia) található.[5]

A Kaukázus térségben erősen központosított irányítás a jellemző, azaz az elnöki hatalom a meghatározó. A köztársaságokban is választások útján választják a vezetőket. A Kaukázus térség két államában a nyugati irányultságú politikai vezetés került előtérbe (Grúzia és Azerbajdzsán). Örményország elkötelezett szövetségese Moszkvának, de a nyugati gazdasági és nemzetközi szervezetek tagjai közé is felvételt nyert a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).

[6] 


A Transzkaukázus köztársaságainak politikai vezetése meglehetősen ingatag, az ellenzék gyakran szervez tüntetéseket. Azerbajdzsánban az elnöki tisztséget családi alapon szervezi az Alijev-klán. Grúziában a nyugati befolyás egyre erősebb. A központi hatalom nem képes az egész országot ellenőrzése alatt tartani, ami jelentős destabilizációhoz vezet.

[7]

 

            A Kaukázus térségben gyakoriak a politikai gyilkosságok, a média befolyásolása, az ellenzékiek bebörtönzése, tüntetések. A Kaukázus térség talán legstabilabb állama Örményország, amelyben a tüntetések ritkábbak, a kisebbségek száma, aránya elenyésző (leghomogénebb volt szovjet tagköztársaság). Mind Grúziában, mind Azerbajdzsánban jelentős harc dúl a nyugati és az orosz irányultságú politikai erők között. A problémát súlyosbítja a korrupció, a központi hatalom ellenőrzésének a korábbi gyengülése, a szervezett bűnözés jelentősége, a szürkegazdaság, a központtól való elszigeteltség, iszlám dzsamaat.[8]

Grúzia 2004-es új politikai vezetése a kezdetektől fogva kijelentette, hogy nem tűri meg a szakadár tartományokat, és minden eszközzel küzdeni fog Moszkva befolyása ellen. Ennek komoly kihatásai voltak, vannak a Kaukázus térség északi részére is. A Kaukázus térség északi részének nyugati felén még nincsenek meg azok az iszlamista csoportok, mint a keleti térségben, ahol ezeknek a befolyása a konfliktusok mozgatórugójává lépett elő.[9]

 

A Kaukázus térség politikiai válsága egy súlyos probléma. A szeparatista területek fölött a közpnti kormányzat csak erővel tudja visszaszerezni az ellenőrzést. A korrupció, a központi kormányzatok gyengesége, az etnikailag összetett társadalom mind növeli az instabilitást, és a válságok elhúzódását okozzák. A nagyhatalmak a politikai instabilitást saját céljaik, befolyásuk növelésére használják fel.

 

3.2. NÉPESSÉG

A térség lakossága megközelítőleg 31 000 000 fő, a pontos számot megmondani a természetes migráció, a menekültek száma és a fegyveres konfliktusok miatt nem lehet. Nem a sűrűn lakott térségek közé tartozik a Kaukázus térség, amit a történelmi fejlődés, a domborzati viszonyok és a kulturális gyökerek miatt.

A térség északi részében található népek történelmi, társadalmi fejlődése eltér a Transzkaukázus három államának történelmi fejlődésétől és társadalmi berendezkedésétől. A kulturális sokszínűséghez hozzájárul, és az etnikai konfliktusok alapját képezte a zsidók jelenléte. A zsidók a keresztényekhez és mozlimokhoz képest csekély arányban élnek a térségben, azaz a Kaukázus térségben három kultúra van jelen, amelyek közötti konfliktusok a történelemben folyamatosak voltak.

A Kaukázus térségében 181 népcsoport él.[10] Az etnikai tarkaság elsősorban a Kaukázus térség északi részére jellemző. Dagesztán és Krasznodari-határterület etnikai szerkezete a legösszetettebb. A hegyekben a bennszülött és a bevándorolt kis népek, népcsoportok élnek együtt. A történelmileg nem őslakónak tekinthető népek közül az oroszok adják a lakosság legnagyobb hányadát (az oroszokon belül is elkülönülnek a kozákok).

Kutatásaim alapján a Kaukázus térség népeinek származása a következő:

  1. bennszülött népek, más néven hegyi népek;
  2. hódítók elől a Kaukázus térségbe menekült népek;
  3. a hódítók leszármazottai;
  4. orosz/szovjet időszakban a Kaukázus térségbe érkezett különböző nemzetiségek csoportjai.

Az összetett etnikai szerkezet a nemzetiségek különböző származásából alakult ki. A Kaukázus-hegység elfoglalása jelentős erőfeszítést igényelt. Az elzárt medencék, völgyek a béke szigetét jelentették a menekültek számára. A perzsák és törökök északi irányú terjeszkedését a Kaukázus-hegység akadályozta meg, csak a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger menti parti sávban tudtak sikereket felmutatni. A bevándorlók (domblakók) és a bennszülött népek (hegyi népek) közötti konfliktusok okai a kutatásaim alapján:

1.      a kulturális különbözőség;

2.      a stratégiai terület feletti birtoklásért vívott harc;

3.      szövetségi rendszer;

4.      szokások, szokásjog;

5.      a történelmi származás (pl. Hegyi-Karabah az örményeknek).

A Kaukázus térségének történelmében a XIX-XX. században három jelentős etnikai tisztogatás történt. Az első esetben az ideérkező cári orosz hadsereg szinte eltörölte a föld színéről a Kaukázus térség északi részében található Cserkeszföldet a XIX. század második felében. A cserkeszek helyét túlnyomó részt orosz telepesek foglalták el. A második esetben az örmény népirtás során a történelmi Örményország területén közel 1,5 millió embert öltek meg a török alakulatok 1915-ben. A harmadik esetben Sztálin parancsára szovjetek deportálták a karacsájokat és balkárokat, valamint a csecseneket 1943-ban.[11] Sztálin parancsára1937-ben a Kaukázus térségből ezernél több kurd családot, 1938-ban kétezer iránit deportáltak Kazahsztánba az etnikai tisztogatás keretében.[12]

A Kaukázus hegység természetes akadályt alkotott, amely megállította a perzsa, majd később a török terjeszkedést északi irányba. A perzsa és török hadak többször is megpróbálták a Kaukázus térségét meghódítani, azonban nem tudták a hegyi népeket uralmuk alá hajtani. A folyamatos gerillaharc felőrölte a támadók erejét, valamint abban az időben az örmények nagyon jelentős erőkkel rendelkeztek, akik több csatában is diadalmaskodtak a perzsák és törökök felett. A XVI. századtól jelentek meg az oroszok a Kaukázus térségben. Két ok miatt érkeztek ide:

  1. a cár parancsának engedelmeskedve kozák csapatok érkeztek a Kaukázus északi részébe hódító céllal (meleg tengeri kijáratra volt szükség többek között);
  2. a grúz királyok segítséget kértek a keresztény Moszvától az előretörő török és perzsa csapatok ellen (részletesen az I. számú mellékletben).

Az oroszok IV. Nagy (Rettegett) Iván[13] óta ki akartak jutni a meleg tengerekhez, így a Fekete-tenger partvidéke stratégiai térség lett számukra. A Kaukázus térség feletti hatalom megszerzéséhez minden módszert, alkalmat felhasználtak az oroszok. Az orosz fennhatóság alatt a keresztények a kulturális hovatartozás miatt az oroszok védelme alatt álltak. A mozlimokkal számos konfliktus, válság alakult ki. A mozlimok (elsősorban az ingusok, csecsenek, dagesztániak) minden alkalmat megragadtak a történelem során szövetséget kötöttek minden hatalommal, hogy az oroszok, valamint a keresztények ellen harcolhassanak. A karabahi háborúban Moszkva a stratégiai okokon kívül, a kulturális értékek miatt is nyújtott segítséget Örményországnak.

A születések magas száma az iszlám kultúrát jellemzi, míg a keresztény társadalom esetében a népesség csökkenése, az alacsony gyermek szám a jellemző. A mozlimoknál[14] a nagycsalád a társadalmi norma, amelyet a Korán is dicsőségnek és jó cselekedetnek tekint. A csecsemőhalandóság magas, amely a születések nagy számából, a környezeti ártalmakból, higiéniai állapotokból, és az egészségügy helyzetéből adódik. A három transzkaukázusi állam közül Grúzia rendelkezik már most is a legrosszabb demográfiai helyzettel, amely a jövőben csak a születések számának további csökkenését vetíti előre.

 

[15]

Azerbajdzsánban a fiatalkorú lakosság magas aránya jelent nagy terhet az állam kiadásaira a szociális terhek miatt.

A mozlim társadalomban a lakosság átlag életkora alacsony. A társadalmon belül a férfiak átlag életkora alacsonyabb, mint a nőké, amit az életforma magyaráz.

 

[16]  

A Transzkaukázus legnépessebb állama Azerbajdzsán, a lakosság száma meghaladja a másik két transzkaukázusi állam lakóinak számát. Örményország területének eltartóképessége, domborzata és a vallási tradíciókkal magyarázható a kisebb lakosságszám. Grúzia és Azerbajdzsán területe közel azonos, valamint természeti adottságaik is hasonlóak.

 

Az elvándorlás mellett a társadalmak elöregedése is komoly veszélyforrást hordoz magában. A népesség gyarapodása leáll(t), függetlenül a társadalmi normáktól. Az egyre öregebb népesség egyre nagyobb terhet ró az amúgy is gondokkal küzdő állami költségvetésekre.

3.3 DEMOGRÁFIA

A transzkaukázusi államok keresztény lakossága csökken, míg Azerbajdzsán lakossága lassan növekszik. Emellett Azerbajdzsán olyan szövetségesekkel is rendelkezik a térségben (Irán, Törökország), amelyek az erőviszonyokat jelentősen átrendezték. A népesség mellett fontos az is, hogy 30 millió azeri él Iránban.

 

 

 

 

 

Azerbajdzsán

 

[17]

Grúzia

 

[18]

Örményország

 

[19]

Oroszország

 

[20]

Lakosság, fő

8 997 600

4 469 200

3 274 900

142 905 200

Átlag életkor, év

28,8

39,1

32,2

38,7

 

férfiak

 

27,2

 

36,6

 

29,5

 

35,5

 

nők

 

30,6

 

41,6

 

35

 

41,9

Népesség növekedés, %

1,017

-0,327

0,107

-0,48

Születéskor várható életkor, év

71,32

77,32

73,49

66,46

 

férfiak

 

68,38

 

73,99

 

69,85

 

60,11

 

nők

 

74,68

 

81

 

77,56

 

73,18

Csecsemő halandóság-fő, 1000 születésre

28,76

14,68

12,5

 

9,88

 

fiú

 

29,48

 

 

16,58

 

22,63

 

11,36

 

lány

 

27,93

 

 

12,59

 

13,28

 

8,3

Termékenységi mutató (gyermek/nő)

1,92

1,46

1,38

1,46

Népsűrűség, fő/km2

104

64

110

8

 

1. Táblázat: A Kaukázus térség államainak fő demográfiai jellemzői (2010)[21]

Forrás: lásd lábjegyzet és www.cia.gov

 

 

 

A Transzkaukázus három köztársaságának főbb demográfiai jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

A Kaukázus átlagos népsűrűsége 70 fő/km2, azaz a térség a közepesen lakott területek közé tartozik. A népesség eloszlása nem egyenletes, amit a domborzat befolyásol elsősorban. A magashegységek miatt a térség területének 60%-a lakatlan, csak 40%-a alkalmas az emberi letelepedésre. A térség nagy kiterjedésű síksággal, dombsággal rendelkezik, ezért lakik itt a lakosság zöme. A Kaukázus térség északi része Oroszország legsűrűbben lakott része.

Az alföldek, folyóvölgyek sűrűn lakottak, és az öntözési lehetőségek következtében ezek a legfőbb mezőgazdasági területek is. A népesség főleg a Kaszpi-tenger, Fekete-tenger partjának közelében, a folyóvölgyekben, a Kolhidai-alföldön, a Kura-Araksz-síkságon, a Rioni-alföldön és a Kaukázus térség északi részének dombságain, síkságain összpontosul.[22]

A Kolhidai-alföld a legsűrűbben lakott (200–250 fő/km2) terület. A 800 m alatti régiókban él a lakosság 85,1%-a, 800–1600 m között 11,8%-a, 1600–2400 között már csak 3,1%-a.

 

[23]


 

A Kaukázus társadalmi viszonyainak elemzése

 

1. ábra: A Transzkaukázus népsűrűsége

Forrás: http://www.reliefweb.int/rw/RWB.NSF/db900LargeMaps/AHAA-6CBR52?OpenDocument

 

A népesség megoszlását a térségben 6. ábra mutatja, és egyben mutatja, hogy Azerbajdzsán egész területe sűrűn lakott, ahol a természeti viszonyok engedik, jóval nagyobb területet laknak be, mint a szomszédjai, és jóval nagyobb népsűrűséggel rendelkezik.

 

            Azerbajdzsánban jelentős változások kezdődtek, amelyek a társadalmi normákat alapvetően formálják át. Azerbajdzsán mozlim ország, ahol a család és a vallás alkotják a legfontosabb bázist. A családok nagyok voltak, de manapság már az egy és két gyermekes családok válnak dominánssá. Az azeri társadalom így is fiatal a környezetéhez képest, de az alapvető társadalmi normatívák kezdenek „megrendülni”. A nők jogai is kezdenek megváltozni: egyre többen vállalnak munkát és egyre többen töltenek be magasabb tisztséget.

3.4 MIGRÁCIÓ

 

A térség államainak gazdasági helyzete, az emberek jobb megélhetés utáni vágya, az egyes államokon belüli városba és falura irányuló költözés, a diszkrimináció és a térség fegyveres konfliktusai miatt számos ember hagyta el otthonát. Ezek a tényezők a legfontosabb mozgatórugói a térség migrációjának.

A társadalom jelentős tömege távozott külföldre a függetlenség elnyerése utáni káoszban jobb megélhetést keresve. Ezt a tömeget döntően fiatal férfiak alkották, akiknek nagy része nem akar haza térni. A kivándorolt emberek többsége Oroszországban talált megélhetést. Oroszországban nagyon nagy ellenszenvvel viselkedik a lakosság a dél-kaukázusi bevándorlókkal szemben. A megkérdezett emberek 53%-a nem akar szomszédjául dél-kaukázusi embert, és ugyanezen megkérdezettek 71%-a nem szeretne a családjába vagy rokonságába a Dél-Kaukázusból származó személyt.

 

[24]

 

 

Nettó migráció, 1989-99

Oroszok nettó migrációja, 1989-99

 

Ezer fő

1989-es lakosság %-ában

Ezer fő

Az oroszok 1989-es %-ában

Azerbajdzsán

-466

-6,6

-188,8

-48,1

Grúzia

-251

-4,6

-153

-44,8

Örményország

-2

0

-32,1

-62,2

 

2. Táblázat: A Transzkaukázus térségének legfontosabb migrációs jellemzői számokban

Forrás: Growing global migration and its implications for United States, p.35.

 

A fenti adatokból kitűnik, hogy Örményország kivételével nagyon jelentős számú népességet veszítettek a transzkaukázusi államok. Ezt az orosz ajkú lakosság hazatérése tovább fokozta. Összességében a Transzkaukázusban élő orosz lakosságnak közel fele hagyta el lakóhelyét a Szovjetunió felbomlása utáni időszakban, amelyet a következő táblázat is igazol;

 

Terület

 

1939

 

1959

 

1979

 

1989

1998

 

[25]

 

2002

 

Dagesztán

195 300

213 800

189 500

165 900

157 500

120 875

 

Csecsenföld

263 200

348 300

336 000

293 800

-

40 485

 

Ingusföld

 

 

 

 

-

5 559

 

Észak-Oszétia

156 100

178 700

200 700

189 200

-

164 734

 

Sztavropoli határterület

1 465 700

1 607 200

2 032 700

2 199 900

-

2 231 759

 

Karacsáj-Cserkeszföld

124 000

141 800

165 500

195 900

-

147 878

 

Kabard-Balkárföld

127 100

102 600

234 100

240 800

-

226 620

 

Krasznodari-határterület

2 748 800

3 363 700

4 159 100

4 300 500

-

4 436 272

 

Adigeföld

203 700

200 500

285 600

293 600

-

288 280

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Táblázat: Orosz ajkú lakosság száma a Kaukázus térség északi részében, 1939-2002

Forrás: C.W. Blandy: North Caucasus – Negative trends, p.6.

 

Ennek a folyamatnak diszkriminációs és gazdasági okai is voltak. Az orosz lakosság jelentős részben a Kaukázus térség északi részéhez közeli térségben telepedett le (pl. Rosztovi-terület).

A Transzkaukázusból az emberek elvándorlásának legfontosabb okai:

·         diszkrimináció;

·         fegyveres katonai konfliktusok;

·         kilátástalanság a gazdasági káosz miatt;

 

A Transzkaukázust közel három millió ember hagyta el napjainkig. Ezek legnagyobb része munkavállaló, akik főleg Oroszországban próbálnak boldogulni, de szép számban távoztak a tengerentúlra és Európa fejlettebb államaiba.

Jelentős a Kaukázus térségen belüli migráció. A határok meghúzásánál nem vették figyelembe a nemzetiségek elhelyezkedését. A Szovjetunió felbomlását követően az etnikai feszültségek felszínre törtek, jelentős migrációs hullámokat elindítva. A térségben nagyon jelentős volt a belső migráció, aminek elsődleges okai a fegyveres harcok, emberi jogok figyelmen kívül hagyása voltak.

Csecsenföldről az első és a második háború idején összesen 800 000 ember menekült a szomszédos köztársaságokba. Az ingus-oszét konfliktussal kapcsolatban csak becslésekre lehet hagyatkozni, amelyek szerint 32–64 000 fő menekült el a harcok elől. A menekültek közül 1999 és 2009 között 255 000 csecsen és 25 000 ingus és oszét tért haza.[26] 3 709 fő hagyta el 2008-ban Dagesztánt egy 2009 augusztusában készült jelentés szerint.

 

[27]

Grúziában két nagy menekült hullám alakult ki; 1992-94-ben és 2008-ban. Grúziában még 236 000 főt tartottak nyilván menekültként 2010-ben is. A nagyobb menekült hullám 1992-94 között alakult ki, amikor is Dél-Oszétiából és Abháziából összesen 273 000 ember menekült el. 2008-ban 128 000 ember menekült el. Dél-Oszétiából 45 000 ember távozott Észak-Oszétiába, 55 000 ember Grúzia egyéb területére. Abháziából 28 000 ember távozott ugyanebben az időszakban.[28]

A karabahi háborút követően körülbelül 1 000 000 főt tartottak nyilván menekültként. Örményországban 219 324 fő örmény menekültet tartanak nyilván, akik Azerbajdzsánból menekültek el, főleg a karabahi háború miatt, továbbá 8 400 olyan örmény személyt tartanak nyilván, aki az 1994-es tűzszünet után visszatért hegyi-karabahi otthonába.[29] Azerbajdzsánban 572 531 főt tartottak nyilván menekültként.

 

[30]

 

1990 és 1994 között nyílt háborúban állt egymással szemben Örményország és Azerbajdzsán, melynek során az örmény csapatok, Hegyi-Karabahhal együtt, Azerbajdzsán területének 17%-át megszállták, ez az azeri lakosság 12%-át érintette. Adminisztratív szempontból a menekülteket három alapvető kategóriába sorolják be:

  • Azok a tényleges menekültek, akik Örményország területén éltek, de az 1988-ban kirobbant etnikai konfliktus kapcsán erőszakkal áttelepítették őket Azerbajdzsán területére (a legtöbb forrás 250 ezerre teszi számukat).
  • Azok az eredetileg is azeri állampolgárok, akiket Hegyi-Karabahból illetve a környező hét megszállt szomszédos területről üldöztek el az örmény fegyveresek 1988 és 1993 között (számuk a leghitelesebbnek tekinthető források szerint 660 ezer, pl. ENSZ Menekültügyi Szerevezete ­– UNHCR).[31]
  • A menekült-státuszért folyamodó, harmadik országból érkezett – és nem azeri nemzetiségű – személyek (például Csecsenföldről menekült oroszok,).[32]

 

2001-től felgyorsult a sátortáborok felszámolása és a menekültek nagy tömegeinek elhelyezése a számukra épített, egyszerű, de komfortos házakból álló összefüggő telepeken.

 


Forrás: Saját szerkesztés


 

3.5 KULTURÁLIS HOVATARTOZÁS

A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek valamely területe, ill. valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása.[33]

Frenand Braudel szerint nem kell megkülönböztetni a kultúrát annak alapjától, a civilizációtól. Huntington a kultúrákat civilizációknak nevezi, és kilenc civilizációt különböztet meg. Huntington szerint a civilizáció és a kultúra egy adott nép életmódjának egészére utal, és a civilizáció ugyanaz nagyban, mint a kultúra. Az alkotórészei az értékek, normák, intézmények és gondolkodásmódok, melyben az egymást követő nemzedékek egy adott társadalomban elsődleges jelentőséget tulajdonítanak.[34]  A civilizáció a legtágabb kulturális entitás. A civilizációkat meghatározzák közös objektív elemek (nyelv, történelem, vallás, szokások, intézmények, identitás).[35] A civilizációknak nincsen pontos határa. A civilizációk összetétele, az emberek identitástudata folyamatosan változik, így az egyes civilizációk is folyamatos változáson esnek át.

 

[36] 

A Kaukázus térségben az egyes köztársaságokon belül az eltérő kultúra feszültséget okoz a kisebbségek, illetve a többség és a kisebbségek között. A kaukázusi társadalmak kulturális szempontból három csoportba sorolhatók; iszlám, ortodox és zsidó társadalmakba. A kultúráknak eltérő megjelenési formái vannak a Kaukázus térségben.

A keresztények között az örmény kultúra és az ortodoxia közötti eltérést hangoztatni szokták, de a közös kulturális hovatartozás a meghatározó. Az iszlám esetében markánsabb a különbségek megjelenése a sok irányzat miatt; a hegyi népek közötti iszlám vallás a tradicionális elvek szerint jelenik meg, míg pl. Azerbajdzsánban a világi elemek is megjelennek, illetve a szélsőséges vahabbita nézetek is jelen vannak, és komoly destabilitást okoznak a térségben, ami a fiatalabb korosztály köreiben egyre népszerűbb. Ennek következtében a mozlimok között is jelentős konfliktusok alakulnak ki, elsősorban a szélsőségesek és a tradicionális nézetek követői között (pl. Csecsenföld). A vahabbizmus hozta magával azt a válságot, amely miatt elsősorban a csecsenek között jelentős konfliktus alakult ki. A vahabbizmus a saríát ismeri el, mint a társadalmi rend alapját és törvényt, a hegyi népek azonban csak az adatot ismerik el. Ez a két „törvény” összeegyeztethetetlen. A térség keleti részében az adat az elterjedt, amely merőben eltér a keresztény normáktól is.[37] Az adat hagyományos helyi jog.[38] Az adat-ot a konfliktusokban is alkalmazták évszázadokon keresztül, és nem csak a mozlimok között került sor az alkalmazására.[39] Az adat hagyományok rendszere, amely az élet minden részére kiterjedő „szabályokat” tartalmaz. Elsősorban társadalmi törvény, nem vallási.[40] A saría: jelentése ösvény, vízhez vezető út.  Az iszlám jogrendet képviseli. A saría lényege, hogy társadalom legsérülékenyebb tagjait abban, hogy istenfélő hívőkké váljanak. A legapróbb részletekig szabályozza a vallási kötelezettségek teljesítését, ez az akrán, az iszlám öt pillére. A saría az emberek egymás közötti kapcsolatrendszerére is útmutatást ad.

[41]

Az öt pillér:

-        Hitvallás – sahída;

-        Napi ima – szalát;

-        Kötelező alamizsna – zakát;

-        Rituális böjt – szaum;

-        Zarándoklat – haddzs.

 A csecsenföldi konfliktusok sokat ártottak az adat-nak, mivel a fiatalok között a fundamentalista nézetek terjedtek elsősorban.[42] A menekültek között kimutatható a saría elfogadása és az adat, az ősi csecsen hagyomány elutasítása.

A Kaukázus térségben elterjedt a klán rendszer. A klánok az érdekeltségeik miatt egymással is gyakran kerülnek harcba (pl. fegyver- és drogcsempész útvonalak ellenőrzése).  A klánok hatalmi formációként maguknak követelik a gazdasági és a politikai irányítás különböző szféráit. A klánok közötti harcok gyakran a nagypolitika érdekeit is szolgálják a térség destabilizációjában (az oroszok részéről használt „divide et impera” politika). A klánrendszer a kaukázusi népek kulturális fejlődésének sajátossága. A sajátos történelmi fejlődés lévén fennmaradtak olyan szokások, társadalmi jellegzetességek, amelyek a Kaukázus térségben jelen vannak napjainkban is, és a nyugati társadalmak számára ismeretlenek, elfogadhatatlanok. Csecsenföldön, és bizonyos fokig Grúziában a szovjet rendszer összeomlása után a vezető szerep helyi hadurakhoz, klánokhoz, vezetőkhöz került, akik ellensúlyozni tudták a moszkvai hatalom hiánya által keltett űrt.[43]

 

A csecsenek 130 nemzetségbe (tejp)[44] tartoznak, élén a megfellebbezhetetlen nemzetségfő (tamada) áll, de az országot valójában csak két tucat nemzetségfő irányítja. Egyre inkább terjed a fanatikus vahabbizmus (a lakosság 10-15%-a), akiknek köréből kerülnek ki azok a szabadságharcosok, akik az orosz hadsereg és belügyi erők ellen küzdenek. A csecsenek körében a hagyományos iszlám követői, a müridek tíz önálló rendhez (virdhez) tartoznak, amelyek élén szentként tisztelt pap (uszkáz) áll. A müridizmussal Samil imám[45] az első iszlám államokat akarta létrehozni a Kaukázus térségben a XIX. században először Dagesztánban, aztán Csecsenföldön. Ezt nevezték immamat-nak. Az orosz történetírásban ezt nevezték müridizmusnak, mivel a vezető imámok tanítványainak (mürid) tekintették a szúfi hagyományok követőit.

[46]

A Kaukázus térség északi részében élő klánok dzsamat-ba, iszlám közösségekbe szerveződnek. A dzsamat-nak radikális politikai céljai vannak.[47] Az egyes dzsamat-oknak csak néhány klán volt az alkotója Dagesztánban. Ezeket a klánokat tukkums-nak, Ingusföldön és Csecsenföldön tejp-nek nevezik. A tradícionális iszlámban a közösséget umma-nak nevezik, amelynek nincs politikai céljai, mint a dzsamat-nak, azaz ebben is jelentős eltérés mutatkozik a hagyományos iszlám követői és a kaukázusi iszlám követőei között.

 Az iszlámban a szent háborút dzsihád-nak hívják, míg a Kaukázus térségben gazavat-nak, amit a hódítók ellen hirdettek meg.[48] Az Alekszej Petrovics Jermolov tábornok vezette hadjárat indította el a gazavat-ot Oroszország ellen a XIX. század második felében. A gazavat a hegyi népek nyelvén a szent háborút jelent a betolakodók ellen, amelyet a mai napig követnek a szélsőségesek.

A zsidó diaszpóra alkotja a harmadik kultúrát, ami a Kaukázus térségben jelen van. A zsidókat a cári időszakban kitaszítottként kezelték, azonban a kommunizmus hatalomra kerülésével egyre nagyobb befolyásra tettek szert.[49]

Kutatásaim során arra a megállapításra jutottam, hogy a keresztények között kialakuló konfliktusoknak nem kulturális okai vannak, hanem a hatalom megszerzése, megtartása, azaz politikai és gazdasági. A két kultúra ebben jelentősen különbözik egymástól. Külön érdemes megjegyezni, hogy a kulturális hovatartozást némely esetben félreteszik a stratégiai érdekek miatt. Ez történt a karabahi háború idején, mikor Irán Örményországot támogatta fegyverszállítmányokkal, és ez zajlik napjainkban Csecsenföldön és Dagesztánban, mikor mozlimok harcolnak az orosz csapatok oldalán a szélsőséges gerillák ellen.

3.6 VALLÁS

A vallás jelentős összetartó erő, az identitás egyik meghatározó eleme. A grúzok, örmények büszkék arra, hogy a kereszténységen belül is sajátos, egyedi vallási rendszerrel rendelkeznek. A mozlimok esetében a sok irányzat között, amely a Kaukázus térségben jellemző, már csak az iszlám vallásba vetett hit az összetartó erő, de ezen belül a vallásgyakorlás már eltérő. Emiatt a mozlimok között is jelentős konfliktusok vannak, amelyek elsősorban a fundamentalista vahabbizmust követők, és a mérsékelt mozlimok között áll fenn (Dagesztán, Csecsenföld). Külön meg kell említeni, hogy Dagesztánban a síiták két irányzata, a szúfik és a vahabbiták között is jelentős ellentétek vannak, amelyek több esetben már fegyveres összecsapásokká fajultak.[50] Az síiták aránya 5%, a szunnitáké 95% a Kaukázus térségben.

A térség őslakóinak túlnyomó többsége az iszlám vallás követője, csak az oszét népesség, mint őslakos nép, túlnyomó része ortodox keresztény.[51]

A grúzok és az örmények kezdetektől a keresztény vallást követték. A vallási tradíciók egyedi megjelenést adnak a térség vallásainak. Ennek egyik legjellemzőbb megjelenése az örmény egyházban van.[52] Örmény apostoli egyház: a vallás kialakulása a történelmi Örményországba nyúlik vissza, amikor is Örményország területe a mainál közel ötször nagyobb volt. Világosító Szent Gergely 301-ben alapította meg az örmény egyházat. Örményország Világosító Szent Gergely szentté avatása után a Keletrómai Birodalom befolyása alá került. Az örmények a kereszténységet már a III. század elején felvették, és 295-ben államvallássá tették. I.sz. 390-ben a Szaszanid-dinasztia vezette Perzsia és a Keletrómai Birodalom felosztotta egymás között Örményország területét. A vallás központja a perzsa fennhatóságú területre esett. Az örmény kereszténység fejlődésére nagy hatással voltak a szír keresztények.[53] A 451-ben tartott kalcedóni zsinat után szakadt el az örmény egyház a Keletrómai Birodalomtól. A monofizita szírek és alexandriaiak hatására a kalcedoni zsinat tanait elutasították. Az 555-ben megtartott II. dvini zsinat után az örmények a monofizitákhoz csatlakoztak. Az egyház feje minden örmények katholikosza. Székhelye a VII. századtól Ecsmiadzin, ami az évszázadok során többször változott belpolitikai okok és az iszlám terjedése miatt.[54]

Az oroszok tartósan megvetették a lábukat a Kaukázus térségben, amivel segítették a kereszténység fennmaradását a világ ezen részén. Számos kis nép vette fel a kereszténységet. A Kaukázus térségbe a perzsák és törökök elől döntően mozlim népek menekültek délről. A Kubán-vidékről (a Kaukázus térségtől északra elterülő síkságokról) keresztény és animista vallású népek érkeztek a keletről nyugatra vándorló népek elől. Az animista vallású népcsoportok később a keresztény vagy a mozlim vallást vették fel.

Az iszlám három módon érkezett a térségbe:

  1. az iszlán terjedésének köszönhetően a VII-IX. században. Kereskedők, tanítók, utazók közvetítésével.
  2. a perzsa és török közvetítéssel, hódítás útján, valamint az előlük menekülő kis népek közvetítésével.
  3. mongol közvetítéssel. Timur Lenk csapatai a mai Azerbajdzsán területén telepedtek le, a közép-ázsiai iszlám szokásokat hozták magukkal, és honosították meg (ez a mai szúfizmus).

 

A Kaukázus térségben az iszlám több irányzata is megtalálható.  

 

Szúfizmus: a síita irányzat egyik ága. A szúfizmus egy ruhaneműről kapta a nevét. A követői egy birka gyapjúból készült felsőt viselnek, aminek a neve szúf. Ez egy egyszerű gyapjú köntös, ami az aszketizmust fejezi ki a pompával szemben. A rend lényege: az ember Istenhez vezetése a fény ösvényén keresztül. Több rend is létezik. A legismertebbek a török dervisek., akik a szúfizmus követői.[55]

Szalafizmus: a szalafizmus két ága, ami a Kaukázus térség északi részében jelen van: al-Naqshabandiya és al-Qadiriya.[56] A szunnita iszlám irányzata, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti. A mai szalafiták többsége a „tiszta” Iszlámhoz való visszatérést egy  ultraortodox szigorú erkölcsű értelemben interpretálják. Hiszik, hogy az igaz muzulmánoknak a Korán szigorú tanításai szerint kell cselekedniük. Ez a hitvallás sok esetben az eltérő gondolkodásmódok, illetve vallások irányába megnyilvánuló intoleranciához vezet. A szalafizmus vonzereje a modern nyugati társadalmakban élő fiatal muzulmánok számára a hitvallás modernizációellenes harcában rejlik. A szalafizmus szigorú és világos törvényei támaszt nyújtanak a gyorsan változó pluralista társadalomban élő bizonytalan muzulmán fiataloknak.

[57]

Vahabbizmus: a síita irányzat egyik ág, amely Szaúd-Arábiából terjrdt el. Az iszlám egyik irányzata. A vahabbita mozgalom az iszlám szigorú hanbalita jogi irányzatából (madzhab) nőtt ki a 18. században. Fő gondolata az iszlám eszméinek megtisztítása a vallásra rárakódott idegen elemektől, és ezzel a Korán eredeti tanainak feltétlen és következetes érvényesítése.[58]

A Kaukázus térség északi részében az iszlám fundamentalizmus központja Dagesztán. A fundamentalizmus tanainak elterjedése az 1980-as évekre tehető a következő tanítók munkái alapján: Hasszan al-Banna, Seida Kutba, Abu al-Alia Mawdudi, illetve elődeik Ibn Teimiya, Muhammad ibn Abd al-Wahhab.[59]

 A Kaukázus térségben a zsidó vallás is megtalálható. A Szovjetunió felbomlását követően számos zsidó hagyta el a térséget, és csak diaszpórák maradtak meg a korábbi nagy zsidó közösségekből.

3.7. BESZÉLT NYELVEK

A Kaukázus térségben három egyetlen más nyelvvel sem rokon, különálló nyelvcsalád képviselteti magát itt:

  1. dél-kaukázusi, ebbe tartozik a grúz;
  2. északnyugat-kaukázusi, ebbe tartozik a cserkesz, az abház nyelv;
  3. északkelet-kaukázusi, ebbe tartozik a csecsen.
  1.  
  1. [60]

A térségben az etnikai tarkasághoz hasonlóan a beszélt nyelvek is nagy eltéréseket mutatnak. A Szovjetunió fennállása során az orosz volt a hivatalos nyelv. A Kaukázus térség északi részében az orosz maradt a hivatalos nyelv, míg a Transzkaukázusban az orosz a második hivatalos és közvetítő nyelvként funkcionál. A nyelveknek számos dialektusa alakult ki, ami a sokszínűséget tovább növeli.[61] Napjainkban több, mint ötven nyelvet különböztetnek meg a Kaukázus térségben.

 

[62]          

3.8. OKTATÁS

            A Kaukázus tésrégben az oktatást két részre kell bontani: a hagyományos keretek között végzett oktatásra és a menekültek számára nyújtott oktatási lehetőségekre.

 

A hagyományos keretek között végzett oktatás során a Kaukázus térség állami átlagosan a GDP-jük 3%-át költik oktatásra, és az oktatás mindegyik szintje jelen van. Az államokban az írástudatlanság alacsony szinten van a hivatalos statisztikák alapján: Grúziában nincs, Oroszországban és Örményországban 0,6% körül értéket mutat, míg Azerbajdzsánban a lakosság 1,2%-a írástudatlan (a nők aránya 1,8%).

[63] Ez a társadalmi szokásokból adódik. Oroszország kaukázusi köztársaságaiban valószínűleg a nők között az írástudatlanság magasabb szintet ér el, mivel döntően iszlám közösségekről van szó. 

 

Az oktatás másik csoportja a menekült gyermekek részére nyújtott oktatás. A Kaukázus térségben megközelítőleg 250 000 gyermek él menekültként, döntően Grúziában és Azerbajdzsánban. Ingusföldön az ott élő gyermekek 37,5%-a, Csecsenföldön 22%-a él menekültként.[64] Nemzetközi szervezetek számos kezdeményezést indítottak, amelyben az iskoláskorú gyermekeknek oktatási lehetőségeket teremtettek. A kezdeményezések központjai: Krasznojarszk, Qajidis (Azerbajdzsán), Zobujug (Azerbajdzsán), Gubadly kerület (Hegyi-Karabah), Észak-Oszétia, Sida Kartli kerület (Grúzia), Csecsenföld.

[65] 

 

A kezdeményezések célja, hogy nem csak a menekült gyerekek oktatásában segítsenek, hanem az interkulturális kapcsolatokban is segítenek, ugyanis az oktatások során együttműködésre tanítják a gyerekeket.

 

A Kaukázus térségben jelen van az iszlám vallási oktatás, sok esetben szélsőséges nézetek kerülnek átadásra a tanulók számára. Az oktatás medreszékben zajlik. A Szovjetunió felbomlását követően vallási reneszánsz ment végbe a Kaukázus térségben. A folyamat során templomok, imaházak, medreszék épültek.

 

Az oktatás és a menekült státusz a kaukázusi hagyományok pusztulását okozza, hiszen a fiatalok csak a modern nézeteket kapják, sok esetben szélsőségesek befolyása alá kerülnek, akik a saríát terjesztik a hagyományokon alapuló adat-tal szemben. Ezzel a Kaukázus térségbeli társadalmak negatív változáson mennek keresztül.

  

A Kaukázus térségét egyedül az oroszok tudták elfoglalni teljes egészében. Az orosz hatalom megrősödése után, az orosz lett a hivatalos nyelv. Az iskolákban az orosz nyelv kötelező tananyag lett.

 

3.9. TELEPÜLÉSSZERKEZET

A Kaukázus térségének településszerkezetében a tanyáktól a milliós nagyvárosokig minden településforma előfordul. Az Észak-Kaukázus sajátos település típusa az akár 3-5 000 fős óriás falvak (Csecsenföldön auloknak nevezik őket).[66] Általában hegyvidéki területeken aprófalvas, a síkságokon és a tengerparton közép- és nagyfalvas települések a jellemzők. A Kaukázus térség északi részében nem jöttek létre óriás városok. A nagyobb települések a hegység peremén helyezkednek el. 25-30 ezres óriásfakvak is találhatók a síkságokon, míg a hegyekben az aprófalvak a jellemzők.[67]

A térség lakosságának 57%-a él városokban. A Kaukázus térség északi részében kevesebb város található, a lakosság nagyobb aránya él falvakban. A szovjet időszakban a városokba özönlés volt a jellemző, a vidéki lakosság aránya jelentősen csökkent. A Szovjetunió felbomlását követően az ipari üzemek bezárása, a megmaradt ipari üzemek méretének csökkenése miatt a vidékre költözés lett a jellemző, a városi lakosság aránya csökkent.

 

A Kaukázus térség északi részében Csecsenföld a legvárosodottabb állam, ugyanis a Szovjetunió felbomlása után a városokban lakó oroszok helyére vidékről sok csecsen települt be. Ezzel vidéken alakult ki krízis, ugyanis nem volt, aki elegendő élelmiszert termeljen.

[68]

 

3.10. EGÉSZSÉGÜGYI HELYZET

A Szovjetunió felbomlását követően a térség egészségügyi helyzete a hatvanas évek szintjére esett vissza. A térségben a szovjet időszakban az egészségügyi helyzet sokkal jobb volt, mint napjainkban. A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági krízis a térség egészségügy helyzetét is jelentősen rontotta. Az utóbbi időben vidéken olyan betegségek ütötték fel a fejüket, amelyek a nyugati társadalmakban szinte ismeretlenek (pl. tuberkulózis). Vizet fogyasztani fertőtlenítés nélkül egyátalán nem szabad. Azerbajdzsán mocsaras vidékein a malária is előfordul, ezért az odautazóknak a védőoltás ajánlott.

 

[69]   

A Kaukázus térségében a 90-es években újra felbukkantak azok a fertőző betegségek, amelyeket a szovjet időkben sikerült megszüntetni: malária, tífusz, kolera, tuberkulózis, hepatitisz.[70] 1996-ban a Kaukázus térségében a maláriás megbetegedések száma újra jelentősen megnőtt. Csak Azerbajdzsánban 1996-ban 13 ezer esetet jelentettek. Olyan fertőző betegségek ütötték fel újra fejüket, mint a krími vérzéses láz és az akut bélfertőzés.

 

[71]

            A Kaukázus térségben az egészségügyi helyzet rosszabb, mint például az európai. Az egész térségben a magasabb szinten Azerbajdzsánban van az egészségügy, amely a jobb gazdasági háttérnek köszönhető. A városokban az ellátás jobb, mint vidéken.

 

[72] A külföldi gyógyszer segélyszállítmányok nagyon sokat segítettek az 1988-as nagy földrengés és a karabahi háború embargójának idején.

A Kaukázus térség lakosságának megközelítőleg 0,1%-a HIV fertőzött. A térségben 1 000 főre átlagosan 4 kórházi férőhely jut. A lakosság megközelítőleg 86%-a jut egészséges ivóvízhez. A városokban ez az arány 90%, vidéken 82% körül van.[73] 1 000 lakosra 4 orvos és 6 kórházi ágy jut átlagosan. Oroszországban 10 kórházi ágy jut 1 000 lakosra, a Transzkaukázusban Azerbajdzsánban 8, Grúziában csak 3 kórházi ágy jut 1 000 lakosra. Összehasonlításképpen Európában 7 kórházi ágy jut 1 000 lakosra.[74]

A katonai műveletek tervezése során a kórházakra, gyógyszer utánpótlásokra jelentős figyelmet kell fordítani. A Kaukázus térségben jelenleg nem állnak rendelkezésre azok a kapacitások, amelyek szükségesek lennének az ellátáshoz. A gazdaság rossz állapota nem teszi lehetővé, hogy többet költsenek az egészségügyre. Azerbajdzsánban jobb a helyzet az átlagosnál, mivel a növekvő olajbevételek megteremtik az alapját. A fizetések elmaradása miatt az egészségügyben dolgozók száma is lecsökkent.

VETKEZTETÉSEK

A Kaukázus térség északi részében Oroszország föderatív köztársaság, a Transzkaukázus három állama elnöki köztársaság. A transzkaukázusi államoknak a jelenlegi államforma kedvező, mivel ki tudják fejezni vele függetlenségüket, és kedvezőtlen Moszkvának, mivel befolyásának csökkenése konfliktusok forrásává válhat. A Transzkaukázusban vannak autonóm köztársaságok, autonóm terület, ami kifejezi az egyes köztársaságok társadalmi tagoltságát.

A Kaukázus térség északi része országai az Észak-Kaukázusi Szövetségi Körzet és a Volga-menti Szövetségi Körzet szervezetén belül illeszkednek az Oroszországi Föderáció közigazgatása rendszerébe. A Transzkaukázus független köztársaságai ugyan önálló közigazgatási rendszert építettek ki, de sok a hasonlóság és ezer szállal kötődik az egykori Szovjetunió utódállamához. Csecsenföld számára vonzó a három transzkaukázusi köztársaság államformája, mivel ő is szeretné a saját államának irányítását magánál tudni. Ez az orosz vezetésnek elfogadhatatlan. A függetlenségi kérdés nem zárult le és válságokat okozhat. Mind a mai napig katonai közigazgatás van a köztársaság területén a Szovjezunió felbomlását követő fegyveres konfliktusok miatt, amelyből az 1999-ben kiújult összecsapások a mai napig nem zárultak le.

A térség lakossága közel 31 millió, az átlagos népsűrűség a legnagyobb Oroszország területén. A Kaukázus térségben ma élő lakosság az évezredek során, számtalan népvándorlási hullámban érkezett, elüldözött, kiirtott, kitelepített, asszimilálódott közösségek keveredése során alakult ki. A térség lakosságának eloszlása nem egyenletes, a síkságokon és hegylábi térszíneken él a lakosság zöme, a közép- és magas-hegységekben élő lakosság száma alacsony. A létszámában nem, de hagyományaiban és az önállóság megtartásáért mindenre képes, a Magas-Kaukázus magasabb térszínei kisebb településein élő közösségek, akiknek szállásterületét egyetlen hódító birodalom sem tudta elfoglalni, sok konfliktus okozója volt a történelem során és ma is az.

A Kaukázus térségben az oroszországi átlagot meghaladó, de az európai átlag alatti népsűrűség a jellemző.

A domborzati viszonyokon kívül a különböző etnikai és vallási szokások is befolyásolják a népsűrűséget, a mozlim vallást gyakorló országokban a népsűrűség magas, míg a keresztény országokban alacsonyabb. A lakosság nagyobb része él városokban, a legjobban a városiasodott köztársaság Csecsenföld. Az itt élő nagyszámú etnikum, az eltérő kultúrájú népek eltérő szokásai a közösségek életének színesítése helyett, visszatérő konfliktusok forrását jelenti. Az etnikumok szűkebb-tágabb közösségei által az évezredek során elszenvedett sérelmek kohéziós erőt jelentenek a megszálló hatalmak, más kultúrák, nemzetiségek, vallási felekezetek ellen.

A konfliktusok nem csak országok, nemzetiségi, vallási közösségek, hanem az egyes nemzetiségi és vallási közösségen belül is a szélsőséges csoportok és a többség között is kirobbannak és a térségen kívül elkövetett merényletek további konfliktusok forrása. Ezek a merényletek sem a térségen belül, de kívül sem élvezik a társadalom szimpátiáját, a hatóság, a békés lakosság bizalmatlanságát, ellenszenvét, ellenintézkedéseit váltja ki. A térségben zajló etnikai, vallási és fegyveres konfliktusok a térség minden országában belső és külső migráció okozója volt. Az anyaországból távozó értelmiség, fiatal férfiak hiánya feszültséget jelent a közigazgatásban, oktatásban, az egészségügyi ellátásban és az ujjá épülő gazdaság beindításában. A célországban a romló életszínvonal, a magas munkanélküliség mellett a menekültek elhelyezése, ellátása, részükre munka biztosítása jelenti a gondot. Más nemzetiségű, nagy létszámú menekült esetén további feszültségek forrása az adott nemzetiség nagyobb jogainak, vagy autonómiájának követelése, különösen, ha ezt a kibocsátó, vagy harmadik ország erkölcsileg és anyagilag támogatja. A vallási törésvonal mozaikosan osztja meg a térség területét, gondolkodás és viselkedés módját. A vallási felekezetekben nem csak egymással szemben, hanem felekezeten belül is konfliktusok forrása az ortodox és szélsőséges megnyilvánulások, a rendszeresen kiújuló fegyveres harc, az ellenség brutális megsemmisítése. A térségben élő mozlim felekezetek a terroristák kiképzésére, terrorakciók végrehajtására jelentős személyi, anyagi, pénzügyi támogatást kapnak más, hasonló vallású országok állami szerveitől, alapítványoktól, gyülekezetektől és magánszemélyektől. A vallási szokások sok esetben keverednek a kulturális gyökerekkel, egyes vallások, vallási irányzatok esetén a nemzeti öntudat helyett a vallással azonosul a közösség és annak sajátos előírásai szerint élik mindennapi életüket.

Az oktatás jelentős konfliktusforrássá lépett elő a Szovjetunió felbomlását követően. Számos iszlám hátterű iskola (medresze) létesült, amelyek sok esetben szélsőséges nézeteket terjesztenek a hallgatók között. A hagyományokra épülő adat és az iszlám saría közötti ellentétek számos feszültség forrásai voltak. A menekültek és a vallási iskolák a saría erősödését hozták magukkal.

A térség magasabb térszíneken lévő településeiben nem, az alacsonyabb térszíneken lévő nagyobb települések soknemzetiségű lakossága között az eltérő kultúra ismétlődő konfliktusok forrása volt.

A térség lakosságának egészségügyi helyzete romlott a Szovjetunió felbomlása óta, újra megjelentek már felszámoltnak hitt járványos megbetegedések. A legrosszabb a közegészségügyi helyzet a fegyveres harcok által legjobban sújtott Csecsenföldön. Azerbajdzsánban viszont javult a lakosság egészségügyi állapota, az ellátó rendszer a nemzeti jövedelem növekedési ütemének arányában nőtt, bár ez még nem mindenhol érzékelhető, különösen a vidéki lakosság körében. Az orvosok és egészségügyi szakállomány létszáma lassan nő, a gyógyszerek jelentős része külföldről, segély formájában érkezik. A kórházi ágyak száma az európai átlaghoz hasonló. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kaukázus térség nemzetiségi összetétele

 

[75]

 

 


 

 

Keresztény

 

Mozlim

 

Zsidó

 

Egyéb

Közép-ázsiai cigány

Grúz

Komi

Dolgan

Csecsen

Kirgiz

Bagulal

Zsidó

Altáj

Csuvas

Ukrán

 

  Adzsár

 

  Izsem

Ruszin

 

  akkins

Tadzsik

Kvarsi

Hegyi zsidó

Vietnámi

Csukcs

Cseh

 

  Ingiloj

 

Permiak

Rutul

Abazin

Türk

Dido

Grúz zsidó

Manysi

Csakhur

Cigány

 

  Laz

Olasz

Észt

Kurd

Mesketi török

Kumadin

Közép-ázsiai zsidó

Eszkimó

Koriak

Abház

 

  Megrel

Tyereki kozák

Dargav

Arab

Türkmén

Kiszt

Krimcsak

Japán

Nanaj

Kozák

 

  Svan

Jász

Udi

Közép-ázsiai arab

Üzbég

 

 

Kínai

Karata

Avar

Amerikai

Csuvas

 

Agul

Kazah

 

 

Hindiül beszéló indiai

Niuk

 

   Andidzs

Angol

Jakut

 

Adyge

Kalmük

 

 

Koreai

Szelkup

 

   Arcsin

Örmény

Francia

 

Azeri

Karacsáj

 

 

Mongol

Tofalar

 

   Akvak

Baskír

Szlovák

 

Dargin

Vod

 

 

Jezid

Tuvinian

 

   Bagulal

Belorusz

Szerb

 

 

  Kajtag

Asszír

 

 

Izsór

Udmurt

 

   Beztin

Bolgár

Oszét

 

 

  Dungan

Tat

 

 

Beszermania

Udege

 

   Ginuk

Magyar

 

  Digor

 

Nogaj

Karakalpak

 

 

Burját

Csulim

 

   Godoberin

Gagauz

 

 Iron

 

Kabard

Talis

 

 

Kubacsin

Evenk

 

   Gunzib

Mordvin

Lengyel

 

Balkár

Iráni

 

 

Maridzs

Even

 

   Didodzs

 

moksa

Román

 

Cserkesz

Pastu

 

 

 

 Hegyi maridzs

Jukagir

 

   Karatin

 

erza

Orosz

 

Lezg

Pustun

 

 

 

    Keleti maridzs

Nganaszan

 

   Tindal

Lett

 

  Kazah

 

Tatár

Tabaszaran

 

 

Ujgur

Orocsi

 

   Kvarsin

 

   Latgalian

 

  Pomor

 

 

  Asztraháni tatár

Sapszug

 

 

Kamcsadal

Szaam

 

   Csamalal

Litván

Német

 

 

  Kriasen

Sor

 

 

Kareliai

Ulcsi

Görög

Moldáv

Finn

 

 

  Szibériai tatár

Jagnobi

 

 

Ket

Tarki szamalet

 

  Görög-urum

Spanyol

 

  Finn-ingermanland

 

Krími tatár

Akvan

 

 

Nyenyec

 

Aleut

Kubai

Vep

 

Ingus

Godoberi

 

 

Pamír

 

Karaim

Kant

Kakasz

 

 

Botlik

Hinuk

 

 

Szarmata

 


 

Felhasznált irodalom

 

-          al-Shishanai, Murad Batal: The rise and fall of Arab fighters in Chechnya, in http://www.jamestown.org/articles-by-author/?no_cache=1&tx_cablanttnewsstaffrelation_pi1[author]=185, 2009-12-19;

-          Ehrhart, Hans-Georg: Crisis management in the CIS: Whiter Russia?, in Nomos Verlaggesellschaft, Baden-Baden, 1995., p.131.

-          Ferguson, Niall: A világ háborúja – a gyűlölet évszázadának története – Penguin Books Ltd., Scolar Kiadó – Budapest, 2008 – ISBN 978-963-244-060-6

-          Horváth Csaba: Etnikai változások a Kaukázus térségében 1860-1960 között, in www.southeast-europe.org/pdf/06/DKE_06_M_K_HCB.pdf, p.18., 2011-11-20;

-          Hunter, Shireen: Conflict in the Caucasus and the Black Sea region: Causes and prospect for resolution, in www.eliamep.gr/eliamep/files/Hunter%20Shireen%2097.1.pdf, 2006-12-06;

-          Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása – Európa Könyvkiadó – Budaprst, 1998 – ISBN 963-07-6433-4;

-          Jagielski, Wojciech: Kőtornyok, Forrás, XXXVII. Évf., 2005/10, pp.29-50.

-          Magyar értelmező kéziszótár, Magyar Tudimányos Akadémia, Akadémiai Kiadó - Budapest, 2003;

-          Marshall, Alex: The Caucasus under Soviet rule, ROUTLEDGE, New York, USA, 2010 – ISBN 0-203-84700-8;

-          Matveeva, Anna: The South Caucasus: Nationalism, conflict and minorites – MRG, United Kingdom, 2002 – ISBN 1 8976 93 44 3;

-          Meier, Andrew: Csecsnföld - Egy konfliktus mélyén, Európa Könyvkiadó – Budapest, 2005 – ISBN 963 07 7793 2

-          Menon, Rajan – Fedorov E., Yuri – Nodia, Ghia: Russia, the Caucasus and the Central Asia – The 21th century security enviroment, EastWest Institute, M.E. Shape – Armonk, New York. 1999 – ISBN 0-7656-0433-7;

-          Nagy László: Azerbajdzsáni helyzetkép, in http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2006/3/2006_3_8.html, p. 14., 2008-01-04;

-          Robinson, Danielle: Az iszlám – Kossuth Kiadó, Budapest, 2000;

-          Rotchin, Mikhail: Islam in the North Caucasus – Dagestan, in www.jamestown.org, 2005-12-10;

-          Rudl József: A Szovjetunió utódállamainak földrajza – Dialóg Campus Kiadó – Budapest-Pécs, 1999;

-          Russian Analytical Digest – The North Caucasian Crisis – No. 70. – 2009. december 21 – Zürich

-          Sukov, Ivan: North Caucasian Map of Threats, in Russia in Global Affairs, Vol. 3, No. 4,  October – December – 2005, pp.150-158.

 

-          Sylvén, Magnus: Climate change in Southern Caucasus: Impacts on nature, people and society – WWF Norway, WWF Caucasus Programme – Norwegian Ministry of Foreign Affarirs – 2008 július;

 

-          Tonoyan, Tamara: Health care system in Armenia: Past, present and prospects, in www.ww.tu-berlin.de/diskussionspapiere/2004/dp11-2004.pdf, p.37., 2011-11-20;

-          Varga Attila: Terrorizmus – Nyugat-európai muzulmánok radikalizációja és a szélsőséges iszlám hálózatok kialakulása, in Felderítő Szemle, VI. évf. 3. szám, 2007, pp.27-34.

-          Vinatier Laurent: Islamist trend sin the North Caucasus, in Central Eurasian Studies Review, CESR, Cambridge, vol. V. 1. szám, 2006, pp.2-6.

 

 

 

 



[1] Shireen, Hunter: Conflict in the Caucasus and the Black Sea region, in www.eliamep.gr/eliamep/files/Hunter%20Shireen%2097.1.pdf, p.5.

[2] Animizmus: hit, mely szerint az anyagvilág minden részének lelke van. Forrás: Animizmus, in http://lexikon.katolikus.hu/A/animizmus.html

[4] Matveeva, Anna – de Waal, Thomas: Central Asia and the Caucasus: A vulnerable crescent, International Peace Academy, New York, 2007 február, p.1-2.

[6] WTO: World Trade Organization

[7] Matveeva, Anna – de Waal, Thomas: Central Asia and the Caucasus: A vulnerable crescent, International Peace Academy, New York, 2007 február, p.1.

[8] Sukov, Ivan: North Caucasian Map of Threats, RUSSIA IN GLOBAL AFFAIRS VOL. 3, No. 4,  OCTOBER – DECEMBER – 2005, p.150-151.

[9] i.m.p., p.153.     

[11] Horváth Csaba: Etnikai változások a Kaukázus térségében 1860-1960 között, in www.southeast-europe.org/pdf/06/DKE_06_M_K_HCB.pdf, p.1.

[12] Ferguson, Niall: A világ háborúja – a gyűlölet évszázadának története, Scolar Kiadó, p.218.

[13] IV. Nagy (Rettegett) Iván: 1530. augusztus 25-én született. Uralkodott1547-1584 között, az Orosz Birodalom első cárja. A kiemelkedő államszervezői tehetségéről és mentális betegségéről egyaránt elhíresült uralkodó majdnem négy évtizeden keresztül irányította országát. Forrás: Rettegett Iván születése, in http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1530_augusztus_25_rettegett_ivan_szuletese/

[14] A Magyar Helyesírási szótárban csak a mozlim kifejezés szerepel. A mai nyelvhasználatban elterjedt és helyes nyelvi forma a muszlim is. A mozlim kifejezés régies változatnak tekinthető.  Forrás: http://www.e-nyelv.hu/2009-10-16/muszlim-mozlim/

[21] A Kaukázus térség északi részére nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok ebben a bontásban.

102 Russian Analitycal Digest, p. 8.

[25] Nem áll rendelkezésre adat.

[26] Russia, International Displacement Monitoring Centre, Norwegian Refugee Council, in http://www.internal-displacement.org/publications/global-overview-2010-europe-russia.pdf

[28] Georgia, International Displacement Monitoring Centre, Norwegian Refugee Council, inhttp://www.internal-displacement.org/publications/global-overview-2010-europe-georgia.pdf

[29] Örmény források több, mint 300 000 főre teszik a menekültek számát, in http://www.armenian-history.com/Nyuter/demography/ethnic_processes_and_migration_i.htm

[30] Azerbaijan, International Displacement Monitoring Centre, Norwegian Refugee Council, in http://www.internal-displacement.org/8025708F004BE3B1/%28httpInfoFiles%29/FB99F03DAB636905C12577F5004F432D/$file/Azerbaijan_Overview_Dec2010.pdf, p.3. A számadatok megoszlanak a menekültek számáról.

[31] UNHCR – United Nations Human Crisis Report.

[32] Nagy László: Azerbajdzsáni helyzetkép, , in http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2006/3/2006_3_8.html, p. 2.

[33] Magyar értelmező kéziszótár, Magyar Tudimányos Akadémia, Akadémiai Kiadó, p.774.

[34] Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó p.50.

[35] i.m.p., p.53.

[36] i.m.p., p.54.

[37] Sukov, Ivan: North Caucasian ma pof threats, Russia in Global Affairs, p.153.  

[38] Sukov, Ivan: North Caucasian ma pof threats, Russia in Global Affairs, p.153.

[39] Marshall, Alex: The Caucasus under Soviet rule, -  ROUTLEDGE, USA, p.16.

[40] Meier, Andrew: Csecsenföld-Egy konfliktus mélyén, Európa Könyvkiadó – Budapest, 2005, p.66.

[41] Robinson, Danielle: Az iszlám – Kossuth Kiadó, p.93.

[42] Meier, Andrew: Csecsenföld-Egy konfliktus mélyén, Európa Könyvkiadó – Budapest, 2005, p.66.

[43] Hans-Georg Ehrhart: Crisis management in the CIS: Whiter Russia?, in Nomos Verlaggesellschaft, Baden-Baden, 1995., p.131.

[44] Tejp – családi klánok. Megjelöli mindenki szülőföldjét. Forrás: Meier, Andrew: Csecsenföld-Egy konfliktus mélyén, p.208.

[45] Samil imám: (1797-1871). Avar származású politikai és vallási vezető. Az oroszellenes katonai fellépés irányítója a Kaukázusi Háború (1827-1859) idején. A Kaukázusi Imamátus (1834-1859) harmadik imámja volt. Később elfogták és II. Sándor elé szállították Szentpétervárra. A Moszkva melletti Kalugába száműzték. Halála előtt engedélyt kapott a mekkai zarándoklatra. Medina városában hunyt el.

[46] Roscsin, Michail: Islam int he North Caucasus – Dagestan, p.2.

[47] Vinatier Laurent: Islamist trend sin the North Caucasus, Central Eurasian Studies Review, CESR, p.3.

[48] i.m.p., p33.

[49] Ferguson, Niall: A világ háborúja – a gyűlölet évszázadának története, Scolar Kiadó, p.219.

[50] Roschin, Mihail: Islam in the North Caucasus – Dagestan, in www.jamestown.org, p.7.

[51] Mező Ferenc: A Kaukázus a Szovjetunió összeomlása után I., in http://www.magyarszemle.hu/szamok/2000/4/a_kaukazus, p.6.,

[52] Bagi Éva: Kövek zenéje – Örményországi barangolások, Pronett Invest Kft, Budapest, 2003;

[53] Puskás Attila: Az örmény apostoli egyház és az örmény katolikus egyház identitástudata, in www.ormkut.btk.ppke.hu/01Puskas.pdf

,  p.18.

[55] Robinson, Danielle: Az iszlám – Kossuth Kiadó, pp.109-110.

[56] Al-Shishani, Murad Batal: The rise and fall of Arab fighters in Chechnya, in  www.jamestown.org/fileadmin/Recent_Reports/Trans_amd_Speaker_NCC09142006/Al-Shishani-14Sep06.pdf,  p.6.

[57] Varga Attila: Terrorizmus – Nyugat-európai muzulmánok radikalizációja és a szélsőséges iszlám hálózatok kialakulása, Felderítő Szemle, 2007/3 pp.28-29.

[58] Hegyek között, Dagesztánban, in http://www.oroszvilag.hu/?t1=sajtoszemle&hid=248

[59] i.m.p., p.7.

[60] Horváth Csaba: Etnikai változások a Kaukázus térségében 1860-1960 között, in www.southeast-europe.org/pdf/06/DKE_06_M_K_HCB.pdf, p.1.

[62] Education cooperation across the Caucasus, Open Society Institute, Magyarország, p.4.

[64] Education Cooperation across the Caucasus, Budapest, p.4.

[65] i.m.p.

[66] Jagielski, Wojciech: Kőtornyok, Forrás, XXXVII. Évf., 2005/10,;

[67] Rudl József: A Szovjetunió utódállamainak földrajza – Dialóg Campus Kiadó – Budapest-Pécs, p.114.

[68] al-Shishani, Murad Batal: The rise and fall of Arab fighters in Chechnya, in http://www.jamestown.org/articles-by-author/?no_cache=1&tx_cablanttnewsstaffrelation_pi1[author]=185, p.6.

[70] Menon, Rajan – Fedorov E., Yuri – Nodia, Ghia: Russia, the Caucasus and the Central Asia – The 21th century security enviroment, EastWest Institute, M.E. Shape – Armonk, New York. 1999,p.217.

[71] Sylvén, Magnus: Climate change in the Southern Caucasus: Impacts on nature, people and society, in assets.wwf.no/.../climate_changes_caucasus___wwf_2008___final_april_2009.pdf, p.14.

[72] Tonoyan, Tamara: Health care system in Armenia: Past, present and prospects, in www.ww.tu-berlin.de/diskussionspapiere/2004/dp11-2004.pdf

[73] i.m.p.

 

 

 

 

Cimkék: kaukázus, ortodox, orosz, csecsen, nép, nemzetiség, határ, menekült, szovjetunió, zsidó, társadalom, keresztény, elvándorlás, oszétia, abházia, dagesztán, oszét, perzsa, török,
Országok: Grúzia Azerbajdzsán Örményország Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat