OROSZVILAG.HU


A Krím

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2013-03-04 13:11:29  |  
Juhász Attila

A Krím

Mi a különbség Jalta és Szuhumi között?

 A Krím

 

A Krím-félsziget földrajzilag nagyobb részben a Fekete-, ám északkeleti oldalról az Azovi-tenger által határolt, bő negyed-Magyarországnyi terület Kelet-Európában. Ha azonban leírom, hogy Ukrajnában, el is érkeztem a következő bekezdéshez, ahol már megjelennek kérdések és dilemmák.

1954 előtt ugyanis nem Ukrajnában (Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban), hanem Oroszország (Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság) nyugati végén helyezkedett el. Sztálin halálát követő évben Hruscsov ajándékaként került a legnagyobb szovjet tagköztársaságtól a második legnépesebbhez. A korabeli indoklás szerint a transzfer mögött gazdasági érdekek állnak, az ukrán sztyeppékhez inkább kapcsolódik az addigi orosz exklávé. Az, hogy nemzetiségi képében legnagyobb létszámban az oroszok (1926 – 42,6%; 1959 – 71,4%) voltak nem számított. Az viszont egészen érdekes elméleteknek ad teret, hogy ez a nemzetiségi kép igen erős beavatkozásokon ment keresztül 1926 és 1959 között.

Az európai történelem XX. századi megkerülhetetlen eseménye a második világháború a Szovjetunióban nagy honvédő háborúként van számon tartva. Az 1941-ben kelet felé meginduló német hadsereg számára a Krím várfok volt, amiről rálátni a Fekete-tengerre, az emlegetett ukrán sztyeppékre és a már körvonalazódó Kaukázus hegyeire – amiken túl ott az azeri olaj. Szevasztopol nyolc hónapig állta a német ostromot és nyerte el a Szovjetunió hős városa címet. Németek után a szovjethatalom már 1944-ben a régió stabilizálása érdekében Közép-Ázsiába telepítette a kollaboránsnak bélyegzett több százezer fős tatár lakosságot. A háborúban elpusztult német lakosság és a tatárokkal együtt kezelt bolgár, görög és örmény kisebbség eltűnésével minimálisra csökkent az addig sokszínű Krím nem szláv lakossága. Egyes vélemények szerint a sztálinizmus tetteivel szembesülő pártvezetés bonyodalmak kisebb kockázatát látta abban, ha a régió Moszkva irányítása alól Kijevhez kerül.

A krími identitás meghatározó része az orosz múlt. Szevasztopol a főhadiszállása 230 éve az orosz fekete-tengeri flottának, főszerepet játszott a XIX. századi orosz-török háborúkban, a fentebb leírt módon a világháborúban és a 2008-as grúz-orosz háborúban is. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosság bő fele orosz, ám a valóságban ennél még homogénebbnek tűnik a félsziget: ketten is 70% fölé mondják az oroszok arányát, valamint az ukrán nemzetiségűek nagy részének is orosz az anyanyelve. Regionális identitást erősíti az amúgy Ukrajnában máshol jelen nem lévő tatár lakosság. Hatvan évvel a deportálásuk után izgalmas kihívást jelentenek az ország számára a visszatelepülő tatár lakosság, amely a világ muzulmán közösségének támogatását is élvezi. Törökország, hasonlóan Grúzia muzulmán grúzok lakta autonóm régiójában játszott aktív be nem avatkozás politikájához, itt is Ukrajna belügyének tekinti a kérdést és nem folytat jelentős propaganda tevékenységet. A közelség (500 km mind Isztambul, mind Ankara távolsága a félszigettől) és a kilencvenes évektől egyre nyitottabb határok azonban itt is egyre szorosabb kapcsolatokat szülnek – egyre nagyobb az igény a szanatóriumok luxuskategóriáira, ami az építőiparban oly gyakorlott török gazdaság számára a lehetőségek tárháza.

A regionalizmus volt a kilencvenes években az önmaga helyét kereső Kijev egyik fő dilemmája is. A posztszovjet térségben, ha regionalizmusról van szó, a szakirodalom szinte kizárólag Oroszországgal foglalkozik – a tagköztársaságok közül azonban Ukrajna is elég nagy, tagolt és nemzetiségileg színes ahhoz, hogy föderálisan szerveződő állam legyen. Ukrajnában a politikát ma is meghatározó megosztottságot jelent az orosz-ukrán viszony – az ország mindkét felében 90% közeli eredményt szoktak hozni a pártok, csak épp az ellentétes oldalra. A nacionalizmus egyik fő kérdése a nyelv. Ezen a skálán olyan szélsőségek jelentkeznek, mint a Lviv (Lvov, Lemberg, Lwów) környékének már az ukránt is lengyel akcentussal beszélő lakossága, Kárpátalja oroszai, az 5-8 millió (~15%) kevert nyelvet, a szurzsikot beszélő és a Donyeck-medence milliós orosz lakosságtömbje. A Szovjetunió felbomlásának legnagyobb sikere, hogy csak kevés helyen robbant ki erőszakos konfliktus. A meg nem történt események sorában tartozik Krím is, hiszen félő volt, hogy a regionalizmus erős hagyományai és az azt a szovjet korban erősítő autonómia megléte mellett a vegyes lakosságot könnyen mobilizálhatják a nacionalista jelszavak. Szerencsére azonban a helyi identitás nem alakult át szélsőséges nacionalizmussá és a régió nem vált az orosz-ukrán viták céltáblájává. Jaltában sétálva ér a megdöbbentő érzés, hogy 25 évvel ezelőtt mennyire hasonlíthatott a város Szuhumira, Abházia fővárosára. Ott nem sikerült elkerülni a háborút, embargót és világ általi el nem ismert szakadár állami létet. A tengerparti sétány itt luxusboltokat, ott kiégett, üres szállodákat sorakoztat fel.

A kétezres években felmerült ugyan a szevasztopoli hadiflotta bérletének lejárta és hogy az orosz hajóknak költözniük kell, ám ez is csak a kiéleződő kormányközi ellentétek (földgáz árának a meghatározása, EU-hoz közeledés, illetve vámunióba való belépés) szövevényeként. Ma már biztos, hogy 2042-ig a hős város marad a flotta bázisa.

A Krím egy nagyszerű hely. Egyedi természettel, ahol negyed óra alatt tudunk annyit utazni, hogy 10 fokkal változzon a hőmérséklet – szubtrópusiból hegyvidékibe – Írországra emlékeztető tengerparti sziklákkal és fjordszerű öblökkel. Európai fejjel különleges emberekkel, akik önmaguk sem értik, miért kell olyan kategóriákat használni, hogy orosz vagy ukrán, mikor mindketten odavannak a grúz saslikért. Frissen fogott sült hallal a tengerparti napsütésben orosz turisták között, faggyúdús üzbég szamszával a pályaudvar előtti poros téren, zsíros borscs levessel a luxusüzletek felett túlélő sztolovaján (menza), Jalta Lenin rakpartján és a legegyszerűbb pelmenyivel Szevasztopol szovjet korra hajazó retro éttermében.Szevasztopol utcáinak táblái a jelenlegi elnevezés mellett gyakran jelzik a köztér korábbi elnevezéseit – gyakran egymással ellenséges ideológiák kerülnek így egymás mellé. A Krím olyan helynek tűnik, aminek mindig sikerült megőriznie valamelyest különállóságát a központtól (legyen az Isztambul, Pétervár, Moszkva vagy Kijev). Központok közötti uralmi harcok a történelemben kétszer jártak a terület számára vérrel (1853-1856 és a második világháború), ám a kilencvenes évek elején ezt sikerült elkerülni. Nem is olyan rossz arány ez Kelet-Európában

 

Cimkék: Krím, Krím-félsziget, Jalta,
Országok: Ukrajna Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat