OROSZVILAG.HU


Egyetemisták az oroszokról VIII.

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2010-04-18 06:53:48  |  
Berka Sz., Mészáros T., Metlesics D.

Egyetemisták az oroszokról VIII.

A spájzban vannak?

 Egyetemisták az oroszokról VIII.

 

Berka Szvetlána: Sztereotípiák az oroszokról


A népek közötti szomszédsági vagy gazdasági, kereskedelmi, kulturális, turisztikai és gyakorta háborús érintkezések hatására minden etnoszban kialakulnak és öröklődnek sztereotip vélemények más népekről. Ezen a sztereotípiák pozitív vagy negatív előjele egyrészt a  személyektől függ, akik gyakran egyedi esetek alapján általánosítanak, másrészt a mindenkori politikai háttér és kapcsolatok is jelentősen befolyásolják terjesztésüket és tartalmukat.

Másként emlékezik és ezáltal más sztereotípiát alakított ki és terjesztett az oroszokról az a család melyet kiraboltak vagy bántalmaztak az „orosz” katonák, mint azok akiket a gettóból, a halál torkából mentettek ki, vagy akiknek élelmet, esetleg orvosi ellátást adtak ugyanezen „orosz” hadsereg katonái.

Egyértelműen pozitív sztereotípiákat alakított és erősített a Szovjetunióval szoros szövetségesi viszonyban lévő Magyar Népköztársaság tömegkommunikációja az oroszokról: a felszabadító, a hős, az önzetlen segítő sztereotípiáit. Ezzel szemben a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság médiái az országunkat végigdúló „barbár ázsiai hordák” és az országunkat kizsákmányoló, népünkre diktatúrát erőszakoló oroszok sztereotípiáját erőltetik.

Más Oroszország képet őriz az a honfitársunk aki „malenkíj roboton” volt a Szovjetunióban, mint aki egyetemi diplomát, életre szóló élményeket, sőt gyakran házastársat hozott haza az oroszoktól.

Nyilvánvaló, hogy mindkét megítélés alátámasztására számtalan konkrét, hitelesen bizonyítható példát lehet összegyűjteni, melyek egyrészt erősítik, másrészt egymással összevetve kölcsönösen kioltják egymást.

Milyenek hát az oroszok a sztereotípiák szintjén?

Azoknak akik szeretik őket: OKOSAK, BARÁTSÁGOSAK, NAGYLELKŰEK, SEGÍTŐKÉSZEK, MEGBÍZHATÓAK, VIDÁMAK, BÁTRAK, ÖNFELÁLDOZÓK, ERŐSEK/SZÉPEK, KIVÁLÓ SPORTOLÓK, JÓ KATONÁK.

Azok szerint, akik nem kedvelik őket: EGYÜGYŰEK, DURVÁK, RÉSZEGESEK, PRIMITÍVEK, KEGYETLENEK, RAVASZOK, HASZONLESŐK, SPORTEREDMÉNYEIKET CSALÁSSAL, DOPPINGGAL, HADISIKEREIKET CSAK TÚLERŐVEL ÉRIK EL.

Megfigyelésem szerint minél kevesebb orosz embert ismer valaki annál inkább hajlik a negatív sztereotípiák befogadására és továbbadására, ezzel szemben minél több konkrét orosz kapcsolata van valakinek annál inkább a pozitív sztereotípiák hordozójává válik! (Ebből egyenesen következik az én sztereotip véleményem mely szerint az oroszok inkább jók mint rosszak!) Persze egy bölcsészhallgató nem a sztereotípiák szintjén alkot véleményt, ezért tudom, hogy az oroszok –ugyan úgy mint bármely más náció- ilyenek is meg olyanok is, „embere és helyzete válogatja”, hogy mikor milyenek!!!  

Egyetemisták az oroszokról VIII.

 

 

Mészáros Tímea: Oroszország képe Magyarországon


Mindannyiunk gondolkodásában vannak sztereotípiák.

Orosz vonatkozásban ezek így hangzanak: költő- Puskin, város- Moszkva, fegyver- Kalasnyikov, ital- Vodka.

Oroszország egészen a kezdetektől gyökerekben más, mint Nyugat-Európa. Igazából se nem Nyugat, se nem Kelet. Egyfajta híd Európából Ázsiába menet. Európaiak sohasem értették, féltek odamenni – és mindez negatív képeket, félelmeket szült.

Környezeti viszonyokból fakad a sajátságos fejlődés a köztudottan nehéz orosz időjárási viszonyok. Oroszországban a nyár forró, a tél rendkívül hideg. Hegyláncok híján pedig megállíthatatlanok a sarki szelek. Mindez azt eredményezte, hogy keményen dolgozniuk kellett az ott élő embereknek, az eredményességhez pedig sokkal nagyobb állóképességre volt szükség és ez nyilván fékezte a civilizációs folyamatokat is. Emiatt sajátságos mentalitás alakult ki az emberekben: a közösség rendkívül fontos volt, mert a nehéz viszonyok között kölcsönösen segítették egymást. Így élhették túl. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy az egyén alárendelődött a közösségnek.

Véleményem szerint az oroszokról több negatív kép alakult ki az évek során, mint pozitív. Ennek oka, hogy egy biztonságos pesszimista álláspontból az embert nem érheti csalódás. Az is elmondható, hogy a magyarok általában saját országuk történelméhez kötik az orosz információkat és pozitív- negatív véleményüket a párhuzamok, hasonlóságok alapján alakítják ki.

Magyarország lakosainak véleménye is ellentmondásos, ami nyilvánvalóan a szubjektív megközelítés tényét húzza alá. Oroszországról nincsen átfogó országkép, inkább az apró információkból összetevődő mozaikszerű kép jellemző. Szerintem a hétköznapi magyar állampolgár tudatában a szocialista időkből megmaradt közeli tapasztalatok élnek, ezért is tudja megosztani Oroszország a magyarokat. Másrészt az emberek gyakran ismert sztereotípiákban gondolkodnak, így jutnak el a számukra érdekesnek tűnő információkhoz. A legfőbb probléma ezzel, hogy nem személyes tapasztalataikból kiindulva alkotnak véleményt, hanem másokra hivatkoznak. Hiszen a magyarok többsége nem is találkozik orosszal élete során.

Az oroszok sajátos humorát és az utalásokat leginkább azok értik, akik jártak vagy éltek Oroszországban.

Újabban az orosz emberekről az a sztereotípia él nálunk, hogy gazdagok és szórják a pénzt. Sokan vásárolnak befektetési céllal igen drága villákat Budapesten. Nyilván a sztereotípiák használata ahhoz vezet, hogy ezek ne is tűnjenek el a köztudatból. Tehát azt mondhatjuk, hogy az orosz kép kialakításához leginkább nem is a sajtó, hanem a politika járul hozzá.

Nincs min csodálkoznunk, hiszen a sztereotípiákat maguk az orosz írók, költők is erősítették – így például Lev Tolsztoj a Háború és Békében is leírja részletesen, hogyan mulattak a 19. századi orosz nemesek: részegeskedtek, és láncra vert medvéket hurcolásztak.

Vlagyimir Putyin volt orosz kormányfő felhívta a fiatalokat, vegyenek részt abban, hogy új kép alakuljon ki országunkról. El kell érni, hogy ne a vodka jusson az emberek eszébe, amikor Oroszországra gondolnak, hanem a kaviár, a matrjoska és az új művészeti ágak.

Freud – noha ez kulturális sztereotípia – az oroszok jól kifejlett, intenzív „ambivalenciáját” tartotta egyedinek.

Összefoglalva: A sztereotípia megfosztja az embereket az egyediségüktől, pedig az Ő világuk nem is olyan egyhangú, mint azt esetleg távolról hisszük.

 

 Egyetemisták az oroszokról VIII.

 

Metlesics Dávid László: Sztereotípiák az oroszokról, azaz kik is vannak valójában a spájzban?


Oroszok! A név hallatán sok ember sokféleképpen reagál, ki ezt, ki ezt hall bele ebbe a népnévbe.  Na jó, legyünk őszinték, inkább egy kicsit több azt. Mert hogy "van miért" azt kihallani. Amikor szóba kerül az Ukrajnától a Csendes-óceánig terjedő mamut ország, kis hazánkban rögtön megjelennek azok a bizonyos "azok" az oroszokról. Pardon, nem is az oroszokról, hanem a ruszkikról. A ruszkik pediglen nem a Napóleon-verő Sándor népe, hanem Leniné és Sztáliné, noha Sztálin nemhogy orosz nem volt, a nyelvet is csak törte.

 

Akár Sándor, akár Sztálin, akad jópár sztereotípia az oroszokról, akik ezen kontextusban általában a fent említett "ruszkik"-ként jelennek meg. Milyen negatív hanghordozású szó! Persze a sztereotípiák is általában negatív hangvételűek. Azonban akad az oroszokról pozitív sztereotípia is, noha ezek a történelem eseményei miatt háttérbe szorultak az elmúlt évtizedekben. Szerencsére volt alkalmam olvasni anekdotákat, mind magyarok, mind oroszok tollából (ez utóbbit angol fordításban), melyek jó és rossz színekben is feltűntetik a népet, kiknek országát nem megérteni kell, hanem hinni benne.

Kezdjük mindjárt azzal az "alapigazsággal", melyet talán nincs olyan ember, aki nem ismerne: az oroszok isznak! Mit isznak, vedelnek! Ismerősek a történetek a nagy italozásokról, a hadsereg kötelékein belüli őrségidő folyadék alapú elütéséről, a panellakások mélyén megbúvó zug-szeszfőzdékről. De ez csak a körítés! Merthogy ezek az oroszok (ruszkik?) mindent megisznak ám! Milyen jó is az a kis fagyálló a nagy orosz hidegben! A kulturáltabbjának ott van a kölnivíz (szigorúan Krasznaja Moszkva). Ha pedig minden kötél szakad, fenyőfából párolják le a metilt, hadd javuljon a látásuk.

Mindezek ellenére az oroszok közismerten vallásosak ám! Az orosz vizuális kultúra alapkövét jelentik a gyönyörű ikonok, melyeket az orosz ember a végletekig tisztelnek, olyannyira, hogy egy enyhe identitáskonfliktusban szenvedő pap magát a nagy Sztálint kanyarította falapra. A mindenkori pátriárkáról terjesztik rossz nyelvek, hogy valójában ő irányítja az országot, a mindenkori világi vezető pedig valójában félig-meddig báb.

Ha már a vezetőkről van szó: az oroszok istenítik őket. Újabb "közismert" tény, hogy az orosz emberek idült rangkórságban szenvednek, melynek tetején ott a szent és sérthetetlen Atyuska, aki nélkül – legalábbis a nép ajkán élő sztereotip orosz szerint – összeomlana Oroszország. A legendákat mesélő ember pedig ezzel igyekszik alátámasztani az erőskezű, kvázi-teljhatalmú vezetőket, Rettegett Ivántól (ha van annyira művelt, hogy ismeri őkelmét), Leninen át (őt azért szokták ismerni) egészen Putyinig (tetszenek tudni, az a gázelzárós ember, ő az).

A sztereotip orosz ember emellett korrupt, minden szinten. Szerelvényt cserélnek vodkára, szó szerint maguknak építik a gyárat, feketéznek, orgazdálkodnak, gagyiznak, és ez csak az egyszeri Iván Ivanovics (Zsivanyovics?). A felsőbb szinten folyó dolgokat egészen egyszerűen csak maffiokráciának hívják. Így tehát a teljes orosz felsővezetés "közismerten" lop, csal, hazudik, és természetesen az egyszeri ez által ellehetetlenülő Iván Ivanovicsnak ezért kell ugyanezt tennie, alsóbb szinteken.

Akárhogy is legyen, a sztereotípiák orosz embere emellett is roppant hazafias. Elkeseredetten harcol Oroszország Anyácskáért, egy Za Rogyinu!-ra meg egész embertömegek vetik magukat a farkasvicsorú ellenségre. Érdekes, hogy ezek az embertömegek anblokk partizánok, amúgy főállásban. Akik nem partizánok, csak egyszerű mezei katonák, azok harc helyett általában zabrálással és magyar lányok megerőszakolásával töltik az idejüket, ha éppen nem isznak. Különös ismertetőjelük, hogy mindegyikük csuklóján-alkarján minimum 5  karóra fityeg.

Ha éppen békeidő van, a sztereotip orosz akkor sem nyugszik, hiszen van épp elég ellenség a hazuk táján is. Ezeket az ellenségeket lehet véresen (szó szerint véresen) komolyan venni, pl. a csecseneket, de jobb esetben minden megoldódik azzal, hogy vodkázás közben elsütnek egy-egy politikailag inkorrekt sutkát (itt lásd A csukcs elmegy Moszkvába és A moszkvai lány örmény fiúhoz megy feleségül jellegű vicceket).

Az itt felsoroltak azok a sztereotípiák, melyeket ismerek. Örömmel tölt el az, hogy elég orosz embert, öregeket és fiatalokat, ismerek ahhoz, hogy egyenként döntsem le ezeket a tévképzeteket. Az évek alatt megtanultam, hogy az oroszok se nem jobbak, se nem rosszabbak nálunk. Vannak hibáik, mint nekünk. Vannak furcsa szokásaik, mint nekünk. Éppúgy van náluk Túró Rudi, mint nálunk (szirok néven fut arrafelé ez a hungarikumnak tartott csemege).

Így a végére mondanék egy olyan kvázi-sztereotípiát, mely az elmúlt évtizedekben összekötött magyart-oroszt: mi "keletiek" vagyunk. Éppen ez az, ami miatt egy magyar és egy orosz, ha felülemelkedik a sztereotip "másik"-képen, tökéletesen megtalálja az összhangot és együtt énekelheti: Fúj a szél és zúg a Volga, milyen gyönyörű lány vagy te Olga, tavaly miattad állt el a hóesés...

 

 

 

 

 

Cimkék:
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat