OROSZVILAG.HU


Fékezett nacionalizmus

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2013-09-21 20:58:54  |  
Hamvay Péter - Szvák Gyula

Fékezett nacionalizmus

Interjú Szvák Gyulával

 Fékezett nacionalizmus

Növekszik az orosz kultúra iránti érdeklődés, ezt jól le tudjuk mérni az egyetemi oktatásban: például továbbra is nagy a ruszisztika mesterszakunk népszerűsége - mondja Szvák Gyula professzor, az ELTE Ruszisztikai Központjának a vezetője.

A legújabb felmérés alapján a magyarok osztályzata az oroszokról közepes, ugyanakkor fontosnak tartják az orosz nyelv szélesebb körű oktatását, a gazdasági kapcsolatokat pedig a lakosság több mint kétharmada támogatja. Jelentős változás, hogy 2006-hoz képest Oroszország megszűnt első számú történelmi közellenség lenni.

 

- Milyen ma, negyedszázaddal a rendszerváltás után Oroszország megítélése? Mennyiben hat erre az, hogy Fidesz felhagyni látszik a heves orosz-ellenességgel?

- Éppen egy éve, hogy a Ruszisztikai Központ megbízta a TÁRKI-t egy országos, reprezentatív felmérés elvégzésével. A célunk az volt, hogy összehasonlítsuk a hasonló, 2006-os kutatás eredményeivel. Nos, az derült ki, hogy a magyar lakosság véleménye e bő félévtized alatt alig változott. "Osztályzata" közepes az oroszokról, ugyanakkor fontosnak tartja az orosz nyelv szélesebb körű oktatását, a gazdasági kapcsolatokat pedig a lakosság több mint kétharmada támogatja. Kevésbé kiugró, de hasonlóan pozitív a viszonyulás a kulturális, sőt a politikai kapcsolatok fejlesztéséhez is. Jelentős változás, hogy 2006-hoz képest Oroszország megszűnt első számú történelmi közellenség lenni, amit én azzal magyarázok, hogy jó ideje a magyar politikai elit kiegyensúlyozott viszonyra törekszik Oroszországgal és ennek kommunikációja eljutott a társadalomhoz is.

- Milyen ma az orosz kultúra becsülete, ismertsége idehaza, mennyiben tudnak segíteni ezen a civil szervezetek, illetve az ön által vezetett egyetemi intézet?

- A megkérdezettek 45 százaléka egyetlen egyetemes jelentőségű orosz kulturális személyiséget sem tudott megnevezni. Ám ez elsősorban
a kultúrának a mai magyar értékrangsorban elfoglalt mostoha helyével van összefüggésben. Az orosz kultúra iránti érdeklődés növekvő, ezt jól le tudjuk mérni az egyetemi oktatásban: például továbbra is nagy a ruszisztika mesterszakunk népszerűsége, más egyetemeken is jelentős a túljelentkezés az orosz szakokra. De ezt mondhatom az 1945 óta folyamatosan működő, a kulturális kapcsolatok ápolásában részt vállaló Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság elnökeként is. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Társaságunk Szent-Györgyi Érmét Törőcsik Mari után idén az orosz kultúra olyan óriásának adhatjuk át, mint Jevgenyij Nyesztyerenko. És örömteli, hogy fáradozásaink nem maradnak észrevétlenek. Társaságunk két tagja, Krausz Tamás professzor és Bálint József, a KSH volt elnöke a napokban veheti át az orosz elnök által adományozott Barátság Érdemrendet.

- Hogyan, milyen eszközökkel építi fel az állam az új orosz nacionalizmust? Mennyiben veszélyes ez?

- Az orosz állam nem új orosz nacionalizmust, hanem az Oroszország területén élő népek közös kulturális-civilizációs alapértékeire építkező "össz-oroszországi identitást" igyekszik megteremteni. Példa erre az új orosz történelem tankönyvek kapcsán kibontakozott társadalmi vita is. A tervezett "tankönyvi minimumban" meghatározó szerepe van ennek a törekvésnek, miközben a különböző nyelvek, vallások, hagyományok iránti megértés és befogadás is hangsúlyosan szerepel. Tehát megfigyelésem szerint éppen a regionális nacionalizmusok ellenszerét igyekszik megtalálni az orosz vezetés.

- Hogy viszonyul a kommunizmus időszakához?

- Én nem gondolom, hogy a Szovjetunióban kommunizmus lett volna - de ez terminológiai kérdés. Nacionalizmus viszont biztosan volt. A "szovjet nép", a "szovjet tudat" azonban ezt sokáig elleplezte, amit annál sikeresebben tett, mivel sokak számára ezek a hívószavak nem csupán lózungok voltak, hanem felvállalható értékek, amelyeket egy hosszú ideig többé-kevésbé sikeresen működő társadalmi integrációs gyakorlat is erősített. Más kérdés, hogy éppen a "birodalomalkotó etnikum", az orosz küzdött a legjobban azzal a még a 19. századból öröklött komplexusával, hogy ők élnek a legrosszabbul az országukban. 

- A gazdaság lassulásával mennyire radikalizálódik a nacionalizmus?

- A gazdasági válságjelenségek könnyen manifesztálódnak etnikai jellegű konfliktusok képében. Az orosz társadalom egy része - Moszkva, Pétervár, a nagyvárosok - egyre kevésbé toleráns a szegénység elől betelepülőkkel szemben, akik jelentős része idegen etnikumú. De érdemes azt is figyelembe vennünk, hogy a Szovjetunió szétesése és az új "köztársasági identitások" megteremtése már előre borítékolta a nacionalizmusok "reneszánszát". A kérdés sokkal inkább az, milyen mértékben és intenzitással használják fel a nacionalizmust eszközként a politikai szereplők.

- Melyik jelent vajon nagyobb veszélyt, az orosz, vagy a regionális nacionalizmusok? Utóbbi fenyeget-e robbanással, vagy csak kulturális vetülete van egyelőre?

- Egy látszólag groteszk példát hadd mondjak erre. A "Rosszija" TV-csatorna az utóbbi hónapokban szavazást szervezett Oroszország 10 szimbólumáról. A második fordulót majdnem megnyerte a "Csecsenföld szíve" mecset, miközben a moszkvai Kreml még a legjobb harmincba sem került be. Azt is látni kell, hogy akár az orosz kommunisták, akár a liberális ellenzék olyan feltörekvő alakja, mint Navalnij erős orosz nacionalizmusukkal (is) próbálnak tömegtámogatáshoz jutni. Ilyen körülmények között a hatalom "összoroszországi patriotizmusra" törekvése konszolidációs stratégiaként működik, és eddig lényegében sikeresen lavírozott a regionális és "nagyorosz" nacionalizmusok között.


 

 

 

(Eredetileg megjelent: Népszava, 2013. 09. 20.)

 

 

 

 

Cimkék: Szvák Gyula, Oroszország, nacionalizmus
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat