OROSZVILAG.HU


Az ukrajnai választás eredményei

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2014-10-30 18:17:35  |  
Gyóni Gábor

Az ukrajnai választás eredményei

Alacsony részvétel, új pártrendszer, regionális különbségek

Forradalmak után azt lehetne várni, a politikai-polgári-közéleti aktivitás is fokozottabbá válik. Ukrajnában 2014-ben éppen az ellenkezője történt. A választásra jogosult állampolgárok alig több mint fele (52,42 %) vett részt az október 26-án tartott rendkívüli parlamenti választásokon (két éve a részvétel 56,76 %-os volt, 2007-ben 58 %, 2006-ban 67,5 %). A 30 448 464 választásra jogosultból 15 963 327 fő, úgy hogy a választásra jogosultak köre már eleve nem tartalmazza a Krímet és a szeparatisták ellenőrzése alatt álló donyecki, luganszki választóköröket.

Ukrajna kelet-nyugati megosztottsága jól tükröződik a részvételi adatokban. A nyugat-ukrajnai megyékben átlagon felüli volt a részévétel, míg a kelet-ukrajnai, oroszajkú területeken még a választók fele sem ment el szavazni. 60 % fölötti részvétel volt Volin (64,85 %), Ivano-Frankivszk (63,73 %), Lviv (70 %), Ternopil (68,28 %), Hmelnyick (60,21 %) megyékben. Ez sem mondható valami soknak, de ezzel szemben élesen kitűnik az oroszajkú régiók apátiája, passzivitása: Donyeck (32,4 %), Zaporozsje (47,19 %), Luganszk (32,8 %), Mikolajiv (42,8 %), Odesza (39,5 %), Herszon (41,36 %), de Kárpátalján és Bukovinában is 50 % alatt maradt a részvétel. Az új ukrán parlament tehát elsősorban a nyugat-ukrajnai elektorátus akaratát reprezentálja. A választási részvételi adatok jól mutatják az oroszajkú régiók bizalmatlanságát az új hatalommal szemben.

A korábbi hatalmi párt, Ukrajna legnépszerűbb és legnagyobb politikai alakulata (az előző három parlamenti választás nyertese), a főként keleti választóközönséggel rendelkező Régiók Pártja a 2014-es erőszakos hatalomváltás után/következtében lényegében megsemmisült, ezen a választáson már sem indult. A szintén elsősorban kelet-ukrajnai elektorátussal rendelkező Ukrajna Kommunista Pártjára (KPU) pedig óriási adminisztratív-morális nyomás nehezedett az új hatalom részéről.

Az adatok 99,49 %-os feldolgozottsága után egyértelmű vált, hogy, ellentétben az exit-poll előrejelzésekkel nem Petro Porosenko Blokkja nyerte a választást, hanem Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök radikálisabb hangvételű Népi Frontja végzett az élen (22,16 % vs. 21,82 %). Harmadik helyre került 11 %-kal Andrij Szadovij lvovi polgármester jobbközép pártja, az Önsegély. Ezen kívül még három párt jutott be a Radába, a főleg egykori Régiók Pártja tagokból szerveződött Ellenzéki Blokk (9,4 %), Oleg Ljasko populista, nacionalista Radikális Pártja (7,44 %), éppenhogy bekerült a törvényhozásba Ukrajna korábbi legnagyobb ellenzéki pártja, a Julija Timosenko vezette Haza (5,68 %).

Nem érte el az 5 %-os küszöböt és kiesett a törvényhozásból a radikális nacionalista Szabadság párt (4,71 %), Ukrajna Kommunista Pártja (3,86 %), és leszerepelt az eredetileg futballhuligánokból szerveződő, a 2013-2014-es zavargások idején ismertté vált Jobboldali Szektor is (1,86 %).

Ukrajnában legutóbb két éve voltak parlamenti választások (akkor azt tartottuk fontosnak kiemelni, hogy a főváros Kijevben látványosan jól szerepeltek a nacionalisták, hogy a Régiók Pártja győzelme ellenére Kijevben masszív ellenzéki, ha úgy tetszik, Európa-párti győzelem született; s hogy az ukrajnai politikai élet jelentősen polarizálódott). Látható, hogy a 2014-es változások teljes egészében elsöpörték a korábbi, a 2000-es évek közepe táján kialakult pártrendszert. Ukrajna korábbi legnagyobb politikai szervezete, a Régiók Pártja megsemmisült; a korábbi legnagyobb ellenzéki párt, a Haza minimálisra töpörödött (bár a győztes Népi Front és a Radikális Párt is Julija Timosenko szoknyája mögül bújt elő); a nagyreményű nacionalista Szabadság párt is kipottyant a parlamentből a két évvel ezelőtti siker (10,44 %) ellenére.

A forradalom tehát elsöpörte a régi pártokat, új politikai szervezeteknek adott lehetőséget – bár ezek élén többnyire „régi arcok” állnak (az ukrán pártrendszer pedig amúgy is sokkal képlékenyebb, mint például a magyar). Szembetűnő az is, de ez sem meglepő a 2013-2014-es események (nyugatbarát fordulat, Janukovics elűzése, a Krím elvesztése, polgárháború Kelet-Ukrajnában, de facto orosz-ukrán háború) tükrében, hogy a nyugatbarát, Európa-barát erők végeztek az élen (a szavazatok mintegy kétharmadát ezek a pártok kapták); a sajátos kelet-ukrajnai érdekeket megjelenítő pártok támogatottsága pedig összezsugorodott (kb. 15-16 %).

Térképre vetítve a pártlistás eredményeket, látható, hogy a kelet-ukrajnai megyékben (Harkov, Luganszk, Donyeck, Zaporozsje, de még Dnyepropetrovszkban is) a volt „régiókpártjás” Ellenzéki Blokk győzött. Az alacsony részvétel mellett ez is mutatja a kelet-ukrajnai régiók óvatos tartózkodását az új hatalommal szemben.

Az oroszajkú, és hagyományosan a „keleti” pártokra szavazó Herszon, Mikolajev és Odessza megyékben viszont Petro Porosenko Blokkja végzett az élen (akárcsak a soknemzetiségű Kárpátalján). Nyugat- és Közép-Ukrajnában a Porosenkótól jobbra álló Népi Front diadalmaskodott, és ezúttal, a keleti területek apátiája mellett ez elég volt a győzelemhez.

A nyugatos-konzervatív, lvovi polgármester vezette Önsegély Kijevben kapta a legtöbb szavazatot (21,39 %), többet, mint Lviv megyében (18,78 %). Ez a párt egyedül Luganszk megyében nem érte el az 5 %-ot.

Mint a térképen is látható, az Ellenzéki Blokk jól szerepelt Kelet-Ukrajnában, de a párt tisztán regionális szerveződésnek tűnik. Ellentétben a Népi Fronttal és Petro Porosenko Blokkjával, melyek minden ukrajnai régióban elérték legalább az 5 %-ot, és ezzel ténylegesen is országos pártokká váltak, az Ellenzéki Blokkot teljesen elutasította a nyugat-ukrajnai választóközönség. 5 % alatt szerepeltek Vinnyica, Volin, Zsitomir, Kijev, Rovnó, Hmelnyickij, Cserkaszi, Csernovci, Csernyigov megyékben, Kárpátalján; s még az 1 %-ot sem érték el Lviv, Ternopil, Ivano-Frankivszk megyékben.

A populista-nacionalista Radikális Párt csak Donyeck megyében és Kijevben nem tudta átlépni az 5 %-ot ; Julija Timosenko pártja sehol nem érte el a 10 %-ot, a volt miniszterelnököt Kelet- és Nyugat-Ukrajnában ignorálták a leginkább. A Szabadság pártra sokan szavaztak Nyugat-Ukrajnában és Kijevben (7 %), az oroszajkú lakosság viszont elvetette az agresszív ukrán nacionalistákat. 

Az alábbi térkép azt mutatja, mely pártok győztek az egyes megyékben (sárga: Népi Front, lila: Porosenko Blokkja, kék: Ellenzéki Blokk).

Az ukrajnai választás eredményei

A mandátumok fele egyéni választókörzetekben került kiosztásra.

Az új pártrendszer iránti bizalmatlanság jele, hogy a legtöbb helyen független jelöltek győztek, nemcsak Kelet-, de Nyugat-Ukrajnában is. A Porosenko Blokk egyéni képviselői jobban szerepeltek, mint a Népi Front jelöltjei. Külön érdekesség, hogy Porosenkóék jó eredményeket értek el az oroszajkú Herszon és Nyikolajev megyékben. 

Az egyéni választókerületekben született eredmények egyik meglepetése, hogy az oroszajkú Dnyipropetrovszk megyében győzni tudott a Jobboldali Szektoros Dmitro Jaros. A Szabadság párt is szerzett egyéni mandátumokat, Kijevben és Nyugat-Ukrajnában.

Az alábbi térkép az egyéni mandátumok megoszlását mutatja. 

Az ukrajnai választás eredményei 

 

Cimkék: Ukrajna, Ukrajna Kommunista Pártja, Régiók Pártja, Julija Timosenko, Nemzeti Front, Radikális Párt, Ellenzéki Blokk, Petro Porosenko Blokkja, Önsegély, Nyugat-Ukrajna, Jobboldali Szektor, választás 2014
Országok: Ukrajna
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat