OROSZVILAG.HU


Elkerülhető-e még a végzetes eszkalálódás? 

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2015-12-04 14:19:34  |  
Gyóni Gábor

Elkerülhető-e még a végzetes eszkalálódás? 

Lehet-e még közös nevezőt találni?

 Elkerülhető-e még a végzetes eszkalálódás? 

Magam gyakran szoktam idézni a tocska nyevozvrata orosz kifejezést, ami olyan pontot jelent, ahonnan már nincs visszaút. Nem lehetséges a status quo visszaállítása, vagy annak jegyében valami kompromisszum elérése. Úgy tűnik, a világpolitika is ebben az irányban halad. Ukrajna kapcsán már régen túlhaladtuk ezt a pontot, de az orosz vadászgép lelövése kapcsán kiéleződött török – orosz viszony Törökország NATO tagsága kapcsán a nyugati – orosz viszony (újabb) szakítópróbája lehet.

Az világos, hogy Oroszországnak reagálni kellett vadászgépének lelövésére, és nemcsak retorikában, hanem tényleges tettekkel, az orosz válaszlépések (orosz turisták „kizárása” Törökországból, a török-orosz katonai kapcsolatok felfüggesztése, a török áruk kitiltása Oroszországból, vízumkényszer bevezetése, török cégek várható kidobása az orosz piacról, Oroszországban tartózkodó törökök vegzálása, a török nagykövetség pogromja, a tervezett török-orosz gazdasági projektek leállítása, a gazdaságin kívül a humán-tudományos kapcsolatok felmondása) viszont az orosz-török kapcsolatok egészét érintik, és visszafordíthatatlanná teszik a konfliktust.

Mi a háttere ennek a konfliktusnak? Lehet olvasni olyan elméleteket, miszerint az USA provokálja Törökországot egy Oroszország elleni konfliktusra, mert a Fehér Ház érdeke – állítólag – az lenne, hogy Európa perifériáját is lángba borítsa. Nem tudom, mit gondolnak valójában a Fehér Házban, de azt kétlem, hogy egy NATO-tagállam sarokba szorítása, a NATO Oroszország elleni háborúba hajszolása amerikai érdek lenne (nem mintha naiv illúzióim lennének az amerikai külpolitikával kapcsolatban, Líbia, Szíria, Ukrajna szomalizálása kapcsán elég markánsan megjelent az amerikai érdek).

A török motivációk már jobban körvonalazódnak. Erdogan török elnök lassú, de szisztematikus iszlamizációs politikát folytat, geopolitikailag valami „neoottomán” törekvései vannak, szeretné Ankara befolyását kiterjeszteni az egykori Oszmán Birodalom területére. Törökország aktívan támogatta az „arab tavaszt”, azaz Líbia és Szíria (egy ideig Egyiptom) iszlamizálását, destabilizálását. Több szakértő is azt állítja, Törökország a háttérben segíti az Iszlám Államot, és a legnagyobb felvásárlója az Irak és Szíria megszállt területein illegálisan kitermelt olajnak (olyan vélemény is van – Jevgenyij Szatanovszkij – miszerint az európai menekültválság is részben Erdogan játszmája). A damaszkuszi világi kormány azonban most már ötödik éve kitart a terroristák elleni küzdelemben, és Oroszország is aktívan beavatkozott az oldalán. Az orosz beavatkozás nyilvánvalóan sértette Törökország hatalmi ambícióit, az orosz gép lelövése talán azt kívánta jelezni, hogy „ki az úr házban” (bár látva az utólagos török reakciókat, úgy tűnik, mintha a törökök egy kicsit elbizonytalanodtak volna, és talán már bánják is a gép lelövését). És hát Törökországnak nagy biztonságérzetet adhat, hogy NATO-tag.

Az orosz motiváció alapja, hogy Oroszország válságba jutott, és a jelenlegi orosz vezetés nem tudja, mit kellene kezdeni az országgal, s ellentétben a 2000-2008, és 2008-2011 közötti sikeres időszaktól, nincs semmilyen jövőképe (már ennek a beismerése a 2012-ben kezdődött erőteljes konzervatív fordulat, ami egyébként első látásra eléggé hasonlít az I. Miklós féle, Oroszország számára rosszul végződött konzervatív kurzushoz). Az orosz problémákról (a társadalom ellenállása a konzervatív-represszív fordulattal szemben 2012-ben, az orosz politikai rendszer pillanatnyi megroggyanása 2013-ban, a gazdasági növekedés lenullázódása, az Ukrajnában elszenvedett nagy geopolitikai vereség, a nemzetiségi kérdés kiéleződése 2013-ban) korábban már írtam, akárcsak arról, hogy ezeket a válságjelenségeket a felszínen sikerült orvosolni a Krím Oroszországhoz csatolásával (aminek következtében rengeteg "pozitív energia" szabadult fel). A mai Oroszországra nagyon illik a termodinamika második főtétele: mivel az orosz politikai rendszer „le van fagyasztva” és képtelen az önkorrekcióra, miközben válságjelenségek sora észlelhető, az ország vezetése egyszerűen nem teheti meg, hogy leálljon és a jelenlegi „konzervatív” keretek között – és a nyugati-orosz viszony végzetes törése miatt - kezelhetetlen belső problémák felé forduljon. Ha ezt tenné, akkor bekövetkezne az entrópia állapota, melynek eredménye a felbomlás.

Hogy elkerülje az entrópiát, az orosz vezetés kénytelen lesz tovább „tekerni a pedált”. Ráadásul most az a helyzet, hogy Oroszországnak gyorsan kell lépnie, mert jelenleg még rendelkezésére állnak az elmúlt években felhalmozott anyagi, technológiai tartalékok, erőforrások; a taktikai jellegű geopolitikai sikerek (a Krím Oroszországhoz csatolása, a szíriai beavatkozás) egyelőre feledtetik a stratégiai kudarcokat (Ukrajna elvesztése, az eredetileg tervezett eurázsiai szövetség meghiúsulása), a rubel nagy gyengülése miatt bekövetkezett nehézségeket. Az orosz vezetés bizonyos értelemben lépéskényszerben van és logikus módon igyekszik a felgyülemlő energiákat kifelé fordítani.

Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a nyugati-orosz, az ukrán-orosz, és a török-orosz viszony visszafordíthatatlan állapotban van, nincsen meg a status quo lehetősége (valamelyik félnek az önfeladással felérő engedményt kellene tennie). Nincs mihez visszatérni, a 2013-2014 előtti „diskurzus” folytathatatlan (új diskurzus kell), az egész „felépítmény”  törésközeli állapotban van (a háború által leginkább fenyegetett területek a posztszovjet térségben, ahol a legkönnyebben "kisülhet" az orosz-nyugati (török) szembenállás, Ukrajna és Azerbajdzsán, messzemenő következményekkel, akár teljes átrendeződéssel és egy új "diskurzus", konszenzus kikényszerítésével).

Cimkék: Törökország, Oroszország, NATO, Ukrajna, entrópia, status quo, Krím, Kaukázus, háború, Erdogan, Irak, Azerbajdzsán, oroszok, Dnyeszter, Vlagyimir Putyin,
Országok: Ukrajna Azerbajdzsán Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat