OROSZVILAG.HU


Egyetemisták az oroszokról IX.

Címlap » Elemzések, interjúk
  |  2010-05-24 23:33:50  |  
Nagy Szilvia, Péter Nóra

Egyetemisták az oroszokról IX.

Milyennek látjuk őket?

 Egyetemisták az oroszokról IX.

Nagy Szilvia: Sztereotípiák az oroszokról

 

Ahhoz, hogy a kérdést körbejárjuk, nézzük meg mit is jelent a sztereotípia szó. A sztereotípiák szélsőségesen leegyszerűsített és széles körben elterjedt megfigyelések valamely közösség tagjairól. Vagy pozitívak, vagy negatívak, vagy akár semlegesek is lehetnek. Közös vonásuk, hogy ellenállóak a tapasztalattal szemben és nem vesznek tudomást egyéni különbségekről. A sztereotípiák általában más etnikai csoportokra vagy pedig nemzetekre vonatkoznak. Ez előbbi meghatározásból láthatjuk, hogy a következőkben, nem tudományosan, hanem szubjektíven közelítjük meg a problémát.

Köztudott, hogy a magyarok az oroszokról többnyire negatív véleménnyel vannak. Ehhez a történelmi tényezők, az írott média hatása és a filmek is hozzájárultak. A Szovjetunió összeomlása óta a világ médiumai kimondatlanul ugyan, de folyamatosan azt az érzést keltik közönségükben, hogy Oroszország és a Kelet-Európai régió teljesen elveszítette jelentőségét. Ennek eredményeként az emberek többségének alig van némi fogalma az Oroszországban lezajlott kulturális, politikai és gazdasági változásokról. Az emberekben élő, hidegháborús múltra visszatekintő sztereotípia szerint, az oroszokat nem érdekli a jövőjük, több évszázados múltjuk pedig még említésre sem méltó.

Nem reprezentatív „szociológiai”felmérést végeztem az ismerőseim körében, az oroszokról szóló sztereotípiákról. Az életmódjukkal kapcsolatos leggyakoribb válaszok a következők voltak: iszákos banda; vodka; agresszió; a nők elnyomott helyzete; bunda; hideg; Zsiguli. Ezután, megkértem, hogy magyarázzák el válaszukat.

Azért iszákosak, mert nagyon hideg van ott kinn és szegényeknek nincs mit enniük. Ezen kívül, napjainkban is elnyomásban élnek, s ezt az alkohol felszabadító hatásával kompenzálják. Miután kitombolták magukat, felveszik a lenyúzott állatokból készült bundájukat és az usankát, majd beülnek a Zsiguliba. Hazahajtanak, isznak még egy pohárka vodkát, mellé esznek kovászos uborkát. Dolguk végeztével letöltik a dühüket az asszonyon, mondanak egy imát Putyin „cárevics” tiszteletére és lefekszenek aludni. Másnap reggel indul, az egész előröl.

Utána, megkérdeztem őket, mit gondolnak az ország politikai berendezkedéséről és múltjáról. A következő válaszokat kaptam: a napjainkig tartó kommunizmus; Szovjetunió; Lenin; Sztálin, vörös lobogó; katonaság, maffia.

Végezetül a kulturális életre vonatkoztak a kérdéseim. Majdnem mindenki a matrjoska babára asszociált, de sokaknak nem jutott eszébe az orosz balett. Puskin, Dosztojevszkij és Tolsztoj neve is többször elhangzott, de érdekes módon senki nem említette meg a Nobel-díjas szerzők nevét.

A megkérdezett 8 ember véleményéből (melyek között volt 20 éves fiatal, 45 éves apa, és 80 éves nagymama is) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az oroszokról kialakított negatív kép az elmúlt évtizedekben semmit se változott. Rosszak, mert rossznak akarjuk őket látni. Azt hallhattuk szüleinktől, hogy ránk erőltették a nyelvüket, a kultúrájukat és a politikai berendezkedésüket. Sokat ártottak nekünk, ezért inkább „ne szeressük őket”.

Úgy vélem, itt lenne az ideje, hogy átlépjünk előítéleteinken és közelebbről megpróbáljuk megismerni ennek a rettegett népnek a valódi mivoltát. Ám ehhez nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán.

Egyetemisták az oroszokról IX.

Péter Nóra: Sztereotípiák az oroszokról a magyarok körében

 

A sztereotípia az előítéletes és diszkriminatív viselkedés alapja. A gondolkodás ugyanis kategóriákat feltételez, amelyek segítségével osztályozzuk a tapasztalatainkat, de ezek a kategóriák olykor hamisak és merevek is lehetnek. Sajnálatos módon hajlamosak vagyunk, mi magyarok is, hamis sztereotípiákat alkotni az oroszokról.

Érdekes megfigyelni, hogy mennyire különböző „orosz kép” él a fiatalokban, valamint az idősebb korosztályban. Bár mindkét korosztályon belül vannak ellentmondásos vélemények, eddigi tapasztalataim alapján a fiatalok körében mégis inkább pozitív képet vélek felfedezni az oroszokról. Baráti társaságomon belül mindenki irigykedve hallja, hogy orosz szakos hallgató vagyok. Azt mondják jól döntöttem, mert úgy gondolják, hogy a jövőre nézve Oroszország és az orosz nyelvtudás nagy lehetőségekkel kecsegtet. Ami az idősebb korosztályt illeti, a vélemények megoszlanak. Másként emlékezik vissza egyik nagyszülőm, akinek a családját az orosz katonák kizsákmányolták és ugyancsak másképp a másik nagyszülőm, akinek családjánál olyan orosz katonák szálltak meg, akik csak meleg ételt szerettek volna kapni és egy helyet, ahol éjszakára lehajthatták fejüket. Sőt az utóbbi azt is elmesélte, hogy a katonák mindenféle finom orosz csokikkal kínálták őket, gyerekeket, és játszottak is velük. Azt is megfigyelhetjük, hogy a szocializmus idején a kötelező orosz nyelvtanulás milyen negatív hozzáállást produkált, ami nemcsak magára a nyelvtanulásra korlátozódott. Abban az időben a magyarok nagy része ellenségesen viszonyult az orosz néphez, hajlamosak voltak kizárólag negatív dolgokat kapcsolni hozzá. Ezért is tartom érdekesnek azt, hogy míg régen a magyarok teljesen elutasítóak voltak az oroszokkal szemben, most már a lehetőségeket látják bennük.

Életem során többször is lehetőségem volt orosz emberek közt élni. Hat évet éltem Almatiban, ahol orosz iskolába jártam, valamint részt vettem egy négyhónapos részképzésen Moszkvában is, így sikerült kialakítanom a saját „orosz képemet”. Az én szememben abszolút pozitív kép él az oroszokról. A számomra legfontosabb tulajdonságukat emelném ki, ami nem más, mint a „широкая русская душа” (a nagy orosz lélek). Elmesélnék egy történetet, ami édesapámmal és munkatársaival történt kb. 10 évvel ezelőtt. Egyszer útközben valahol Oroszországban kifogyott az üzemanyag az autójukból, ráadásul egy olyan szakaszon ahol a madár se jár. Már kezdtek kétségbeesni, hogy nem tudják folytatni útjukat mikor észrevették, hogy közeledik egy másik autó hozzájuk. Egy orosz „öreg” ült benne, aki felajánlotta édesapámnak, hogy elviszi őt egy onnan nem messze található benzinkúthoz üzemanyagért és visszaviszi az autóhoz. Azt gondolná az ember, hogy ez semmiség és bárki megtette volna ugyanezt az „öreg” helyében, ám tudni kell azt is hozzá, hogy Oroszországban sokszor több száz kilométeres távolságok vannak. Na most amit az „öreg” „nem messzének” nevezett az pár száz kilométerre volt onnan, de elvitte és vissza is hozta édesapámat és nem fogadott el a segítségéért cserébe semmit. Ki tudja mi történhetett volna, ha az az „öreg” nem jár éppen arra… Ez az esemény számomra olyan pozitív volt, hogy mindenkinek ezt hozom fel példaként, ha az oroszokról valamiféle negatív véleménnyel lenne.

Az a tapasztalatom, hogy általában azok az emberek tartoznak a negatív sztereotípiák megalkotóinak táborába, akik közvetlenül nincsenek kapcsolatban az orosz emberekkel. Azok az emberek azonban, akik életük folyamán egyre több és több orosszal ismerkednek meg, kezdenek átpártolni a pozitív sztereotípiák megalkotóinak táborába. Sőt, ezen emberek többsége egyre nyitottabbá válik az orosz nép iránt, szívesen ismeri meg nemcsak nyelvüket, hanem kultúrájukat, szokásaikat, hogy milyen emberek is ők valójában.

 

 

 


 

 

 

Cimkék:
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat