OROSZVILAG.HU


Csendes Don - 2015

Címlap » Kultúra, programok
  |  2016-03-21 13:49:05  |  
Gyóni Gábor

Csendes Don - 2015

Te mit tennél egy polgárháborúban? 

 Csendes Don - 2015

Mostanság a sorozatok virágkorát éljük, a filmgyártók közül ma már sokan sorozatokban gondolkodnak, főleg, amikor nagy epikus művek ekranizációja vetődik fel (igen figyelemre méltó például a BBC Háború és béke 6 részes sorozata, melyet 2016 januárjában mutattak be. Nyugaton általában nem nagyon tudnak filmet forgatni Oroszországról, nem egy gyengén sikerült Háború és béke adaptáció tanúsítja például ezt, a BBC sorozata azonban meglepő módon valóban kiváló lett).

A sorozatok fénykorában az oroszországi polgárháború nagy eposza, a Csendes Don sem maradhatott ki az újabb megfilmesítésből. Mihail Solohov nagyszerű regényének eddig már több filmváltozata is született: egy korai verzió 1930-ban; a legtöbbek által dicsért 1957-es színes változat (Szergej Geraszimov filmje); a legtöbbek által elutasított Szergej Bondarcsuk-féle rendezés (1991), mely elsőként klasszikus sorozatként vitte képernyőre a Csendes Dont (ez utóbbi filmet, a monumentális Háború és békét rendező Szergej Bondarcsuk utolsó alkotását sokáig be sem mutatták, egy olaszországi széfben hevert elzárva, 2005-ben került elő, és Szergej Bondarcsuk fia, Fjodor fejezte be. A filmet nem fogadta el az orosz közönség, sok hibát véltek felfedezni benne, aminek részben az is oka lehetett, hogy a filmnek olasz producerei voltak, akik nem tartották fontosnak az eredeti helyszíneket, és ráadásul még amerikai színészek játszottak benne).

2015-ben mutatták be a Rosszija csatornán Szergej Urszuljak rendezésében a Csendes Don legújabb filmes adaptációját, mely a „korszellemnek” megfelelően 14 részes sorozatban készült el (Szergej Urszuljak a közelmúltban már bizonyította, hogy kiválóan filmre tudja vinni az orosz irodalmi klasszikusokat, a Vaszilij Grosszman regényéből készült Élet és sors 2012-ben bemutatott sorozatváltozata általános tetszést aratott). A Csendes Don filmre vitele persze talán még nagyobb kihívás, mint az Élet és sorsé, hiszen Solohov regényét sokkal többen ismerik, és meg is kellett felelni a nagy elődök mércéjének. A visszajelzések alapján ez sikerült Uszurljaknak.

A doni táj gyönyörű képeken jelenik meg, Tatarszkij települést a sorozat kedvéért díszletként felépítették, a házakat, udvarokat, viseleteket, házbelsőket néprajzi-tudományos igényességgel igyekeztek rekonstruálni. A filmben megszólaló nyelv is követi a délorosz, „kozák” nyelvjárást (időnként nehezen is érthető a csak az irodalmi műnyelvet tudók számára). A kozák Grigorij Melehov és Akszinja múlhatatlan szerelme ezúttal is átütő erővel jelenik meg (eleinte kicsit zavaró a Grigorij Melehovot alakító Jevgenyij Tkacsuk kappanhangja. A színészt egyébként zseniálisan maszkírozták. Jó választás volt Akszinja szerepére a kezdő színésznő Polina Csernisova is), szintén a korszellemnek megfelelően ebben a sorozatban néhány nyíltabban erotikus jelenet is helyet kapott.

A film fő témája persze a polgárháború. Szergej Urszuljak egy interjúban azt mondta, nemcsak a kozákok, hanem egész Oroszország tragédiáját akarta bemutatni a Csendes Donban (és azt is mondta, fél, hogy hasonló helyzet akár most is előállhat). A polgárháború felőrölt mindent, komák, keresztapák, szomszédok, testvérek, apák és fiúk fordultak egymás ellen. Ebben a polgárháborúban az a legszörnyűbb, hogy nem lehet kimaradni belőle. Mindegyik fél arra kényszerít, hogy valaki mellé állj, aki passzív, vagy nem elég vérszomjas, már eleve gyanús. Hol a vörösök jönnek, hol a fehérek jönnek, gyújtogatnak, akasztanak, kivégeznek, Grigorij Melehov is hol ide, hol oda sodródik, de nem tehet mást, beszippantja őt is, mint mindenki mást, a polgárháború pusztító mechanizmusa, közben pedig pernyévé válik minden (a film elején még hangsúlyosak az élettel teli tájképek, a nyári folyó, a sárga napraforgó és gabonamezők, az élénkzöldben tündöklő mezők és fák, vagy a sűrű, száncsengős hóesés; a sorozat utolsó részeiben a szürke pernye, hamu, a kiégett mezők, a satnyadt fák, a piszkos hó, a leszedetlen, elszáradt napraforgótáblák, a lemenő Nap uralják a képet). A film zenéje (Jurij Kraszavin) a történethez méltóan epikus és érzelmes.

A filmnek egyébként van magyar vonatkozása is, egy első világháborús jelenetben egy magyar huszár számunkra vérforraló, kozákok általi kivégzését láthatjuk (a huszárt alakító színész jól beszélt magyarul. A sorozatban az ő szavai az egyetlen nem oroszul elhangzó szöveg). A Grigorij által elsőként meggyilkolt ember is egy osztrák-magyar katona, aki élete végéig kísérteni fogja Melehovot.

A 14 részes sorozat közepe táján volt egy-két kevésbé mozgalmas rész, de különösen az utolsó 5-6 epizód igazán katartikusra sikeredett. Remélhetőleg egyszer magyarul is látható lesz ez a sorozat (bár az utóbbi időben, ha hozzánk el is jutottak orosz filmek, valamiért csak olyan silány alkotások, mint pl. Az admirális c. film). 

 

 

Cimkék: Sorozat, Csendes Don, Háború és béke, 2015, polgárháború, Szergej Urszuljak, Oroszország, Grigorij Melehov, Don, film
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat