OROSZVILAG.HU


Amerikai-orosz versenyfutás Közép-Ázsiáért

Címlap » Sajtószemle
  |  2010-09-22 17:57:19  |  
Gyóni Gábor

Amerikai-orosz versenyfutás Közép-Ázsiáért

Az USA érdeke az afganisztáni hadműveletek elnyújtása?

Amerikai-orosz versenyfutás Közép-Ázsiáért

Viktor Baranyec katonai elemző a Komszomolszkaja Pravdában a Közép-Ázsiáért folytatott amerikai-orosz geopolitikai versenyfutásról készített áttekintést, az alábbiakban ezt ismertetjük röviden.

 

Oroszország hagyományosan saját befolyási övezetének tekinti az egykori szovjet, közép-ázsiai köztársaságokat, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tadzsikisztánt, Üzbegisztánt, Türkmenisztánt. A közép-ázsiai orosz politika az eddigiekben meglehetősen eredményes volt: Kazahsztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán Oroszország szövetségeseinek tekinthetők, s bár Türkmenisztán a még Nyijazov elnök idején megkezdett hangsúlyozottan semlegességi politikát viszi tovább, Üzbegisztán pedig hintapolitikát folytat, hol Oroszország, hol az USA jóindulatát keresve, Moszkva pozíció e két országban is meglehetősen jók. Az elmúlt évtizedben azonban az Egyesült Államok is megjelent a közép-ázsiai térségben, s szemmel láthatóan hosszútávú céljai vannak a régió országaiban.

Washington célja, hogy Közép-Ázsiában Oroszország befolyását gyengítse, e stratégiai cél érdekében kezdeményezi például az Oroszországot megkerülő energetikai projektek (mint például a Nabucco vezeték) megvalósítását, amelyek közvetlen energetikai folyosót nyitnának a Nyugat és Közép-Ázsia között. Afganisztán amerikai (NATO) megszállása pedig egyebek mellett azért is hasznos, mert az itt fekvő katonai bázisokból „szemmel lehet tartani” Közép-Ázsiát, Oroszországot, Kínát, Iránt, Pakisztánt is.

A közép-ázsiai államok vonzó célpontok, bővelkednek ásványkincsekben. Kazahsztánban olaj, gáz, urán, réz, nikkel; Türkmenisztánban gáz és olaj; Kirgizisztánban arany, urán, ritka fémek; Üzbegisztánban gáz és olaj, szén, urán; Tadzsikisztánban ólom, cink és óriási hidroenergetikai potenciál található. E köztársaságok stratégiai helyen fekszenek, folyosót alkotva a Kelet és Nyugat (Kína és Európa) között. Máris elkészült a Türkmenisztánból Kínába haladó gázvezeték, s a közeli jövőben megvalósulhat a transzafgán gázvezeték is.

A szerző szerint hamis mítosz az, hogy az Egyesült Államoknak – tekintettel a térségben található szénhidrogén lelőhelyekre – érdeke a stabilitás a térségben. Ugyancsak hamis mítosz, hogy az USA a nemzetközi terrorizmus legyőzése ellen harcol Afganisztánban.

Colin Powell amerikai külügyminiszter 2002-ben, miután a Fehér Ház katonai bázisok használatára kapott jogot Közép-Ázsiában, Kirgizisztánban és Üzbegisztánban az Afganisztán elleni hadművelet ürügyén, azt mondta: ez olyan eredmény, amiről korábban álmodni sem mertek.

Az amerikai katonai jelenlét elnyújtása Afganisztánban érdeke az USA-nak: az afganisztáni (és tágabb értelemben véve a közép-ázsiai) instabilitás rémképe fékezheti Kína expanzióját ebben a térségben. Ha Kína megvetné a lábát Közép-Ázsiában, és „szomszédságba” kerülne Iránnal, akkor a Perzsa-öböl is szinte a lábai előtt heverne, ami az USA energetikai biztonsága szempontjából is meghatározó.

Ezek fényében logikus lépés a Fehér Ház részéről az afganisztáni katonai jelenlét erősítése, és az, hogy Washington igyekszik stratégiai partnerséget kiépíteni Indiával.

Amikor az USA megtámadta Afganisztánt – Moszkva jóváhagyásával – „ideiglenes” katonai bázist nyitott a kirgizisztáni Manaszban. Mivel az afganisztáni háború semmilyen eredményt nem hozott, immáron csaknem 9 éve állomásoznak „ideiglenesen” amerikai csapatok Kirgizisztánban. Oroszország ki akarta tessékelni az amerikaiakat a manaszi bázisról, ezért 2 milliárd dollárnyi hitelt ígért Bakijev elnöknek, aki azonban kettős játékot űzött. Szóban ugyan távozásra szólította fel az amerikaiakat, ám ők dupla bérleti díjat ígértek, a katonai bázist pedig átnevezték „tranzitközponttá”. Oroszország erre azzal próbálkozott, hogy új katonai bázist nyisson Kirgizisztánban, Os környékén, mire az amerikai is bejelentették, hogy ugyanott „kiképzőközpontot” nyitnának.

Nagyon fontos szerepe van Közép-Ázsiában a térség legnépesebb államának, Üzbegisztánnak. A navoi repülőtér lehet a jövőben az Afganisztánba irányuló amerikai tranzit legfontosabb állomása. Fontos szerepet tölthet be a tadzsikisztáni Ajni repülőtere is, amit néhány éve Rahmon tadzsik elnök még az oroszoknak ajánlott fel, Moszkvának azonban nem kellett, most pedig az amerikaiak vehetik át a bázist és más amerikai „kiképzőközpont” alapításának a terve is fölmerült ebben az országban.

Washington tehát folytatja a katonai expanziót Közép-Ázsiában, s a jelek szerint hosszú távon kívánnak berendezkedni a régióban. Van hová, hiszen a szovjet korszakban számos kitűnő katonai repülőtér épült, Hanabad, Csircsik, Kokajti, Taskent, Mari, melyeket húsz évvel a Vörös Hadsereg után amerikai katonák vehetnek birtokba.

Az üzbegisztáni Termez légibázisán 2002 óta német katonák állomásoznak, Dusanbéban pedig 250 francia katona és 6 Mirage vadászgép teljesít szolgálatot…

Magában Afganisztánban is nem kis mértékben a szovjet infrastruktúrára épülnek a hadműveletek. 1985-ig az országban hét nagy kapacitású katonai repteret építettek a szovjetek, jelenleg ezeket a NATO fegyveres erői használják…

Oroszország, az orosz atompotenciál – az egyetlen reális fenyegető erő az Egyesült Államoknak – számára egy Afganisztán (Közép-Ázsia) felől jövő csapás végzetes lehet. Afganisztánból Kínát és Iránt is sakkban lehet tartani, egyhamar tehát aligha vonulnak ki erről a helyről az amerikai erők.

 

(Viktor Baranyec: Kak Rosszija i Amerika gyeljat Szrednyjuju Aziju; a térképen: külföldi katonai bázisok Közép-Ázsiában)

 

Cimkék: Közép-Ázsia
Országok: Türkmenisztán Kazahsztán Üzbegisztán Kirgizisztán Tadzsikisztán Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat