OROSZVILAG.HU


Már nem a Szovjetunióban születtek

Címlap » Sajtószemle
  |  2011-09-16 10:29:00  |  
Gyóni Gábor

Már nem a Szovjetunióban születtek

Milyennek látja a múltat és a jövőt az újonnan felnőtt nemzedék? 

 Már nem a Szovjetunióban születtek

 

 

Húsz éve bomlott fel a Szovjetunió. Ez idő alatt már felnőtt az első generáció, amely a függetlenné vált volt szovjet köztársaságokban született. A szentpétervári Moj Rajon nevű kiadvány az ifjú nemzedék tagjait kérdezte minden volt szovjet tagköztársaságból, ők hogyan gondolnak arra az országra, amiben már nem adatott meg élniük? És mit gondolnak hazájuk jövőbeli kilátásairól, hogyan képzelik el személyes jövőjöket? Hallatlanul érdekes, hogy mit őrzött meg a „népi emlékezet” a Szovjetunió kapcsán. Érdemes azt is megfigyelni, a 15 megkérdezett, 20 év körüli fiatal több mint fele úgy nyilatkozott, elhagyná hazáját. Ezt érték el a rendszerváltók.

 

 

Oroszország, Nasztyja, 19 éves, Szentpétervár: „A szovjet korszaknak megvoltak a maga előnyei. Például az ingyenes oktatás. A barátom, geoökológus, körülbelül egy évig keresett munkát, a Szovjetunióban a fiatal szakemberek azonnal dolgozni kezdhettek. Fejlett volt a mezőgazdaság, az ország semmit sem vett külföldről. Jó ötlet volt az úttörőmozgalom és a Komszomol. A mínuszok pedig – a történelem sok tényének elhallgatása.

Egy időben Németországba akartam áttelepülni, de most már a hazámban akarok élni. Nálunk vannak a legjobb emberek. Hiszek abban, hogy a rendszertől függetlenül országunk erős lesz, lelkiekben is.”

 

Lettország, Polina, 19 éves, Riga: „Lettországban kevés a saját termelés. A válság után eladósodtunk a nemzetközi hitelezőknek. Sokan elmennek külföldre. Nagy probléma a demográfiai helyzet alakulása. Ha így megy tovább, 2200-ra kihalunk. A plusz – Európa nyitottá vált, együttműködünk vele. Egy ifjúsági szervezet tagja vagyok – lényegében minden pénzt európai alapoktól kapunk.

A Szovjetunióban sok jó dolog volt. De megértem azokat, akik ma is szidják a Szovjetuniót: hiszen Lettország korábban független volt, és nem is élt rosszul. Hogy mi tartotta egyben a Szovjetuniót, számomra rejtély. A földi paradicsom építése? Utópia. Vagy a közös győzelem a háborúban?

Hamarosan elutazom Nagy-Britanniába. Talán visszatérek Rigába.”

 

Litvánia, Alekszandr, 22 éves, Kaunas: „Litvánia gyorsan helyreáll a válság után, stabil gazdaságunk van. Litvániában minőségi az oktatás, bár így sokan mennek elmennek tanulni Oroszországba vagy külföldre (sic!). A fő probléma a munkanélküliség, a fizetések késése, de a helyzet lassan javul.

A Szovjetunióról csak annyit tudok, amennyit oktatási rendszerünk tanít, csak azt, amit tudnunk kell! Ez az információs vákuum időszaka volt. Az igyekvő embereknek nem volt helyük. A kommunisták elvették az emberektől munkájuk gyümölcsét és elosztották egymás között. Örülök, hogy történelmi hazámban élek. Itt vannak a gyökereink, a földünk.”

 

Moldova, Alekszandr, 19 éves, Kisinyov: „Moldova a szakadékban van. Mindenütt szegénység, barátian az EU-ba törekszünk, az árak európai szintre emelkednek, a fizetések nem változnak. A gyárak rozsdásodnak, a faluról jobb nem is beszélni. Még most is abból élünk, ami a Szovjetunió idején lett felépítve.

A szovjethatalomnak nagy céljai voltak, ám az eszközök hagytak kívánni valót maguk után. Nem volt szólás- és cselekvési szabadság, volt viszont magas színvonalú tudományos fejlődés, oktatás. Alig volt bűnözés, alkoholizmus, prostitúció.

Szeretem a hazámat, de a jövőmet nehéz elképzelni itt.”

 

Ukrajna, Dmitrij, 20 éves, Rubezsnoje:  „A mai Ukrajna – jogi és politikai bűvészmutatvány. Kísérlet egyszerre két széken ülni - az egyik Európa, a másik Oroszország. A szociális széttagolódás kölcsönös gyűlöletet szít. A jó dolog – a kellemes klíma, a terrorizmus hiánya.  Mínusz – a korrupció, a gazdasági bizonytalanság, a növekvő külső adósság.

A Szovjetunióban megvoltak az alapvető szociális garanciák: szanatóriumok, úttörőtáborok, ingyenes egészségügy. De ott volt a fegyverkezési verseny, a külföldi irodalom tiltása, a totális kontroll. Nem lennék ellene a Szovjetunió feltámasztásának, csak ne a kommunisták vezetésével. Jó példa Oroszország és Belarusz együttműködése.

Ukrajna jelenlegi helyzetében nem szeretnék itt élni. Az ország lehet, hogy szétesik, Galíciára, a Don-medencére és a Krímre.”

 

Üzbegisztán, Anna, 22 éves, Taskent: „Nálunk kitűnő a klíma, az emberek jók. Ám a fejlődésünk megállt valahol a ’90-es években, kevés a lehetőség, alacsony az életszínvonal.

Fejlett a szolgáltatások piaca, a kereskedelem. A termelés alacsony színvonalú. Sokan úgy vélik, országunk az alacsony színvonalú, olcsó áruk piacává vált.

Szeretnék elmenni innen. Értem én, a fiatalság kötelessége, hogy előremozdítsa az országot, de jó színvonalú oktatást szeretnék kapni.”

 

Örményország, Viktória, 20 éves, Gjumri: „Örményország előnyei – a tiszta levegő, a szép helyek. A problémák – szegénység, hajléktalanok, piszkos városok és utcák.

Tudom, hogy a Szovjetunióban ingyenes oktatás és egészségügy volt, nem voltak munkanélküliek. Nem lennék ellene az újraegyesülésnek, de csak ha megmarad a függetlenségünk.

A saját hazámban akarok élni.”

 

Észtország, Alina, 19 éves, Tallinn: „Az emberek elmennek Észtországból, hogy rendesen fizető munkát találjanak. A helyzet rosszabb lett az országban, mióta megtörtént az áttérés az euróra, sok terméknek megemelkedett az ára.

Szerintem a Szovjetunióban csak egy plusz volt, hogy figyelembe vették a társadalom véleményét.

Most minden országnak megvan a sajátossága, különösen érvényes ez Észtországra, Lettországra, Litvániára. Európa az Európa.

Ha lenne munkahely, tiszességes fizetés, az észtek és az oroszok tisztelnék egymást, itt maradnék. Most viszont el akarok menni Amerikába.”

 

Belarusz, Anasztaszija, 19 éves, Minszk: „Belarusznak nem rossz lehetőségei vannak, de ezeket rosszul használják. Minden olyan szép, a páratlan tavak, a csodálatos természet... Itt nincsenek háborúk, terrortámadások. De minden, ami bevételt jelenthetne a költségvetés számára, szörnyű állapotban van, a külföldiek nem akarnak ide utazni. Szerintem Belarusz soha nem volt igazán független ország. Jelenleg az ország nem tudja biztosítani nekem a kívánt életszínvonalat. El akarok menni valahova Európába.”

 

Azerbajdzsán, Akbar, 19 éves, Masszali: Azerbajdzsánban tisztelik a nőket és az öregeket. A vallás a törvény fölött áll. Nálunk nincs nemzetiségi probléma.

Azerbajdzsánban több olaj van, mint Szaúd-Arábiában, ám az ország mégsem kap ehhez méltó bevételt. Van munkanélküliség, a falvakban alacsony az írni-olvasni tudás. A szovjet korszakban népem elvesztette az öngondoskodás képességét, a nyelvben a mai napig orosz szavakat használnak.

Azerbajdzsánban akarom leélni az életemet, de először is Oroszországban akarok tanulni.”

 

Kirgizisztán, Bakit, 20 éve, Biskek: „A mi országunk fiatal és szép. Itt szabad emberek élnek, akik nem tűrik a korlátozásokat. Tetszik a természet, a természetes élelmiszerek.

A fő probléma a munkanélküliség. A Szovjetunió idején az emberek egyetértésben éltek. Nem volt terrorizmus, bűnözés, ilyen társadalmi különbségek.

Az öregkoromat a hazámban akarom tölteni, most viszont utazni akarok, világot látni.”

 

Tadzsikisztán, Mumtoz, 20 éves, Dusanbe: „Hivatalosan a mi országunk szociális-demokratikus állam. A valóságban minden kezdeményezést elvágnak. A fizetés nem teszi ki a létminimumot. A fiatalok és az idősek nem értik meg egymást. De hála Istennek, nincs háború.

Anyám mesélte: neki a nagyszülei külön-külön egy rubelt adtak. Ezen a pénzen állatkertbe mentek, jegyet vettek, fagylaltot, süteményt, és taxival mentek haza.

Azt szeretném, ha országaink barátok lennének.

Az USA-ban akarok élni. Ott demokrácia van.”

 

Kazahsztán, Zsinbaj, 20 éves: „Az ország gazdasága felemelkedett, fejlődik a turizmus, a kohászat, a mezőgazdaság. Van viszont bűnözés, korrupció – és a fejétől bűzlik a hal.

A Szovjetunióban ingyen tanultunk, gyógyultunk, nem volt munkanélküliség – és ez jó! De már nem leszünk egy ország, más országok építése zajlik.

Azt hiszem, a hazámban akarok élni, ha pedig áttelepülés, akkor Dubaj.

 

Grúzia, Maja, 22 éves, Tbiliszi: Mi 10 év alatt annyit fejlődtünk, mint más harmadik világbeli országok 50 év alatt. Nálunk nincsenek szkinhedek. A bűnözést és a korrupciót gyökeresen kiirtották. Csak egy dolog keserít el, hogy két testvéri terület, Grúzia és Abházia egymással hadakozik. Probléma van a munkahelyekkel, és a mai napig létezik a „kapcsolatok” fogalma.

Sok rokonom szerint jó, hogy a Szovjetunió szétesett, és a saját törvényeink szerint kezdtünk élni. Mások szerint ez minden rossz kezdete volt, és a mai napig az orosz és a grúz nép közelségét hangsúlyozzák. Nem vagyok ellene az új egyesülésnek. De nem akarok egy szuperhatalom elnyomása alatt élni.

Sok országban jártam már, de Grúziában akarok élni.”

 

Türkmenisztán, Rozijeva, 19 éves, Ashabad: „Türkmenisztán nagy tempóban halad a felvirágzás és a jólét felé.

A gáz és a víz ingyenes. Az élet nyugodt és biztonságos. A gazdaság mérsékelten fejlődik, de a világválságok hatása is kisebb. Az oktatás ingyenes, a közép- és a felsőfokú is. A Szovjetunióban sok hagyomány megszűnt, ami a nemzeti szellem hanyatlásához vezetett.

Büszkeséggel mondom, hogy egész életemet Türkmenisztánban akarom leélni.”

 

 

Cimkék: posztszovjet térség, ifjúság
Országok: Észtország Lettország Litvánia Belarusz Ukrajna Moldova Grúzia Azerbajdzsán Örményország Türkmenisztán Kazahsztán Üzbegisztán Kirgizisztán Tadzsikisztán Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat