OROSZVILAG.HU


Orosz depresszió

Címlap » Sajtószemle
  |  2012-11-06 12:31:05  |  
Gyóni Gábor

Orosz depresszió

Növekvő antagonizmus a hatalom és a nép között

 Orosz depresszió

A Stratégiai Kutatási Központ – amely nemrég nagyszabású tanulmányt tett közzé az oroszországi politikai helyzetről, s amely már 2011 tavaszán előre jelezte, hogy Oroszországban ellenzéki tömegdemonstrációk várhatók – vezetője, Mihail Dmitrijev a Moszkovszkij Komszomolec lapnak adott interjúban az oroszországi lakosság politikai hangulatát elemezte.

Dmitrijev szerint jelenleg az oroszországi lakosság még nincs kész egy forradalomra, de a „folyamat elindult”, s egyre többen gondolják azt, a jövőben lehetséges lesz egyfajta forradalom. Különösen az elmúlt fél évben következett be jelentős hangulati változás az oroszországi lakosságban. Fél éve még sokan féltek egy forradalom gondolatától, ma viszomt egyre többen reális forgatókönyvként veszik számításba.

Ez nem azt jelenti, hogy az oroszországi lakosság kész a forradalomra, csak azt, sokan úgy gondolják, a forradalmi szcenárió egy a reális jövőképek közül. Ezenközben a választások értéke jelentősen ledegradálódott: az emberek szerint a választások csak egy rituál részei, de nem a társadalom és a hatalom közötti interakció megtestesülései. Az emberek többsége úgy gondolja, részvétele semmit nem jelent a választások kimenetele szempontjából (ezt tükrözik a legutóbbi regionális választások kiábrándítóan alacsony részvételi arányai).

Az emberek többsége ma még nem hajlandó utcára menni tiltakozni, s a választási rendszerben sem bízik, a társadalom állapota depresszívnek nevezhető.

A Központ kutatása arra is rámutatott, hogy a dagesztániakra nem jellemző ez a fajta depresszió. Az orosz vidék passzív és elnyomott állapotban van, eközben a dagesztániak, s általában véve a kaukázusiak aktivitással igyekeznek javítani helyzetükön.

Erre példa, hogy a legutóbbi regionális választások a Kaukázusban nagyobb aktivitással zajlottak. Észak-Oszétiában az elit megosztott volt, ez fejeződött ki az Oroszország Patriótái párt meglepően jó eredményében. Észak-Oszétiában valódi tétje volt a választásoknak, s az emberek valóban aktívan bekapcsolódtak a folyamatba.

Pszichológiai értelemben a dagesztániák jobb állapotban vannak, mint az oroszok. Bár ez Moszkvából nézve mindig tűnik egyértelműnek. Például, a moszkvai TV csatornákon nemrég közöltek egy hírt, miszerint Dagesztánban felrobbantottak egy rendőrposztot az egyik országúton. A Moszkvában élő dagesztániak hazatelefonáltak rokonaiknak, azt kérdezve, már megint robbantottak, hogyan lehet ilyen körülmények között élni? A dagesztániak azt felelik nekik: egészen másról van szó. A rendőrök túl sokat kértek az áthaladásért, a népnek elfogyott a pénze. Ezért az egyik éjszakán felrobbantották az őrposztot. Most már nyugodtan lehet haladni az országúton. Azaz dagesztániak nem terrorizmusként értékelték ezt az akciót, hanem a rend helyreállításaként.

Oroszországban egyre növekvő antagonizmus észlelhető a hatalom és a nép között. Egyre kevesebben gondolják, hogy a hatalom képes megoldani a problémákat. Ez nagyon komoly szignál. Putyin elnök PR akcióit egyre kevésbé fogadja el a nép. A korábbi PR akciókhoz (tigrisvadászat, állatmentés, víz alatti régészkedés) még elismerő jóindulattal viszonyultak, a legutóbbi hasonló esetet, amikor az orosz elnök darvakkal repült Szibériában, viszont már ellenérzéssel fogadta az oroszországi társadalom.

A társadalom megújulást vár a hatalomtól és új vezetőket. A hatalom azonban láthatóan nem képes erre. A legutóbbi regionális választások az Egységes Oroszország növekvő támogatottságát hozták, ami elvakítja a hatalmat.

Ha most is egy olyan gazdasági válság következne be, mint 2009-ben, akkor azt nem vészelné át olyan könnyen a hatalom, mint három éve. Polgárháború és vérontás nem lesz, de kezdetét veheti egy általános polgári engedetlenség: a hatalom alulról történő nyomásra változhat meg.

A ’90-es években a hatalom sokkal népszerűtlenebb volt, ám 1998-tól kezdve Jelcin elnök a miniszterelnökök folyamatos cseréjével képes volt azt az illúziót kelteni, hogy a hatalom kész a változásra. Most viszont Putyin nem gondolja azt, hogy komoly változtatásra lenne szükség. A társadalom egyelőre nem azt várja Putyintól, hogy távozzon, hanem azt, hogy építse fel utódját, amivel Jelcin is foglalkozott elnöksége utolsó periódusában.

Medvegyev, amikor 2011 őszén bejelentette, hogy Putyint javasolja a következő elnöknek, eltemette a saját népszerűségét, a belé vetett bizalmat. A nép megsértődött Medvegyevre, úgy vélték, a Kreml vezetői a társadalom beleszólása nélkül akartak dönteni az elnöki tisztségről.

A társadalomban ellenérzéseket váltott ki a hatalom represszív politikája, különösen a gyülekezési törvény drákói megszigorítása. Ez még a falvakban is visszhangot váltott ki, mert elvben egy falugyűlést sem lehetne megtartani a hatalom engedélye és kontrollja nélkül. Az emberek úgy érzik, joguk van szabadon gyülekezni és kifejezni elégedetlenségüket.

 

 

(Depresszija rosszijszkogo maszstaba, Moszkovszkij Komszomolec, 2012. 11. 06.)

Cimkék:
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat