OROSZVILAG.HU


Kémek a "sasfészekben"

Címlap » Történelem
  |  2011-05-13 13:27:37  |  
Gyóni Gábor

Kémek a "sasfészekben"

A szovjet állambiztonság és június 22.

 Kémek a "sasfészekben"

 

Idén lesz hetven éve, hogy a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, s az évforduló kapcsán ezen történelmi eseményről is sok elemzés jelenik meg. Valerij Kalinyin nyugalmazott kapitány a szovjet hírszerzés német támadást megelőző tevékenységéről közölt cikket a Nyezaviszimaja Gazeta hasábjain.

 

1941 nyarán a német támadás nagyon sikeresen kezdődött a Szovjetunió ellen. A németek rövid idő leforgása alatt elfoglalták Minszket, Kijevet, blokád alá vették Leningrádot. A szovjet történetírás sokáig a németek váratlan, meglepetésszerű erejű támadásának tulajdonította az agresszorok sikerét, azonban a titkosítás alól újabban feloldott dokumentunokból az derül ki: a szovjet katonai hírszerzés jó munkát végzett a Nagy Honvédő Háború kitörése előtt, annak ellenére is, hogy nem sokkal a háború előtt repressziók sorozata érte a szovjet hírszerzést, és a németek is aktív dezinformációs tevékenységet végeztek a Szovjetunió ellen.

A szovjet terrorpolitika eredményeképpen 1939 és 1941 között a katonai hírszerzés öt vezetőjét (Berzin, Urickij, Gendin, Orlov, Proszkurov) tartóztatták le és végezték ki. E két év során lényegében a katonai hírszerzés egész vezetése „tisztogatáson” esett át.

A Külföldi Hírszerzést szintén lefejezték a háború előtti években, az ügynökök jelentős részét hazahívták. A szovjet Külföldi Hírszerzés volt vezetője, Pavel Fityin visszaemlékezése szerint a vérveszteség olyan nagy volt, hogy a Nagy Terror után, 1938-ban például 127 napon át nem kapott jelentést az ország vezetése a Külföldi Hírszerzéstől.

Az 1939-es augusztusi német-szovjet egyezmény után rövid ideig partneri viszony bontakozott ki a náci Németország és a Szovjetunió között. A béke azonban csak átmeneti volt. 1940. december 18-án Hitler aláírta a „Barbarossa” fedőnevű direktívát, amely a Szovjetunió megtámadását irányozta elő. Eszerint a német fegyveres erőknek rövid idő alatt szét kell zúzniuk Szovjet-Oroszországot, még azelőtt, hogy véget érne az Angliával vívott háború. Az előkészületeket 1941. május 15-ig be kell fejezni, és különös gondot kell arra fordítani, hogy a német szándékokra ne derüljön fény. A tervből összesen 8 példányt készítettek, amiből négy darab a német diktáror széfjében maradt.

A Barbarossa-tervnek megfelelően kezdte el a német hadvezetés 1941 januárban erőinek átcsoportosítását keletre. Április 30-án először nevezte meg Hitler a Szovjetunió elleni támadás időpontját: június 22. A német hadvezetés utolsó tanácskozására a támadás előtt június 10-én került sor. Ezen megerősítették: a támadás kezdete június 22 lesz.

Az előkészületek a lehető legnagyobb titokban zajlottak. A német vezetés a dezinformáció teljes eszköztárát bevetette, hogy elaltassa Moszkva figyelmét. 1941 májusában Hitler Sztálinnak címzett levelében, melyben Sztálin, a lengyelországi német csapatösszevonásra vonatkozó aggodalmait válaszolta meg, azt írta, az angol légitámadások miatt szükséges a német csapatokat Lengyelországba telepíteni. Hitler becsületszavát adta Sztálinnak, hogy nem készül semmilyen katonai akció a Szovjetunió ellen...

A szovjet hírszerzés a repressziók, lefejezések ellenére is jól működött 1941-ben.

Már tizenegy nappal azután, hogy Hitler aláírta a Barbarossa-tervet, a berlini szovjet katonai attasé jelentette az „Alta” fedőnevű ügynöktől (Ilza Stöbe újságíró, 1931 óta a szovjet hírszerzés ügynöke volt, konspirációs céllal belépett az NSDAP-be, 1940-től a német Külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott, 1942-ben lebukott) származó információt, miszerint „Hitler utasítást adott a Szovjetunió elleni támadásra.” 1941. február 28-án a német vezető katonai körök véleményét továbbítja, akik szerint 1941-ben megkezdődik a háború a Szovjetunió ellen. Az értesülés szerint három hadsereg fog felállni, ezek közül egy Pétervár, egy Moszkva, egy pedig Kijev felé indul majd. „Az akció kezdete , úgymond, május 20.”

Május 22-én, egy hónappal a német agresszió előtt kezdetét vette a német csapatok intenzív átcsoportosítása a keleti határra.

Május 25-én a Liceiszt nevű kettősügynök már azt jelentette, hogy a német-szovjet határon jelentős erőkoncentráció észlelhető, azonban a háború valószínűsége csekély, Hitler csak azt akarja elérni, hogy Sztálin fejezze be az áskálódást Németország ellen, s több árut, mindenekelőtt olajat adjon..

Május 28-án a bukaresti katonai attasé jelentette, hogy Németország Szovjetunió elleni katonai előkészületei az óramű pontosságával haladnak, s várhatóan júniusban kitör a háború.

Június 5-én Bukarestből érkezik hír, hogy a román hadsereget fokozatosan harckészültségbe helyezik, s Antonescu a hamarosan kirobbanó román-szovjet háborúról beszélt.

Június 12-én az „Árja” fedőnevű szovjet ügynök, a német Külügyminisztérium munkatársa jelentette, hogy a Szovjetunió elleni támadás kezdete június 15-20 közöttre várható.

Június 17-én Vszevolod Merkulov állambiztonsági népbiztos jelentése arról számol be, hogy Németország befejezte a Szovjetunió elleni támadás előkészületeit, s a támadás megindulása bármikor bekövetkezhet. Alfred Rosenberg náci ideológus egy fellépésen arról nyilatkozott, hogy a Szovjetuniót le kell törölni a térképekről.

Június 18-án a szovjet állambiztonság arról értesült, hogy a német diplomaták családtagjai elhagyják a Szovjetuniót, a diplomáciai képviseletek anyagait megsemmisítik.

Június 19-én a Breitenbach fedőnevű berlini ügynök arról számolt be, hogy a német támadás június 22-én hajnali három óra után kezdődik a Szovjetunió ellen.

Június 21-én „X” ügynök, a moszkvai német követség munkatársa azt közölte a szovjet szervekkel, a nagykövet utasítást adott az összes titkos jelzésű dokumentum megsemmisítésére. „Minden jel szerint – közölte az ügynök – éjjel megkezdődik a háború”.

Június 21-én éjjel egy, a Szovjetunióba szökött német katona árulta el, hogy másnap megindul a támadás.

A fent említett adalékok csak a Stratégiai Hírszerzés (Razvedupra) és az állambiztonság Külföldi Hírszerzésének jelentései. Ebben nincsenek benne a külügyminisztériumi csatornákon, haditengerészeti, külkereskedelmi csatornákon át jövő információk.

Ezek is elegendőek azonban ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le belőlük, úgy mint:

-     a szovjet hírszerzés kétségbevonhatatlan bizonyítékokat szolgáltatott a politikai és katonai vezetésnek a német támadást illetően

-         megadták a támadás kezdetének meglehetősen pontos időpontját

-      beszámoltak arról, hogy Németország oldalán más országok (pl. Románia) is részt vesznek a Szovjetunió elleni támadásban

-         viszonylag pontos képet adtak a szovjet határ mentén összevont német erők nagyságáról

 

A szovjet vezetésnek tehát június 22. előtt rendelkezésére álltak azok az információk, melyek alapján a megfelelő következtetéseket le lehetett volna vonni a további teendőket illetően.

Hogyan reagált a szovjet politikai és katonai vezetés a kibontakozó fejleményekre?

A szovjet kormány hivatalos álláspontját a június 14-i TASZSZ közlemény fejezte ki, melyet előző nap Molotov külügyi népbiztos ismertetett Friedrich Schulenburg moszkvai német nagykövettel. Eszerint „A Szovjetunió adatai alapján Németország, akárcsak a Szovjetunió, betartja a szovjet-német megnemtámadási egyezmény feltételeit, ezért, a szovjet vezetés megítélése szerint, mindenféle híresztelés Németország szándékairól a paktum megszegésére vonatkozóan – alaptalan.” Zsukov visszaemlékezései szerint a szovjet vezetés csak június 21-én értesült a német tervekről az átszökött német katona jóvoltából.

Június 17-én Sztálin Merkulov fentebb is idézett jelentésére azt írta (szó szerint): „Merkulov elvtársnak. A „forrását” elküldheti a kib...tt anyjába. Ez nem forrás, hanem dezinformátor. Sztálin.” Június 21-én egy franciaországi rezidenst, aki a közelgő német támadásról írt, a szovjet vezetés „angol provokációnak” minősített és a rezidens megbüntetését követelte. Berija június 21-én a berlini szovjet követ visszahívását kezdeményezte a közelgő német támadásról szóló „rémhírek” miatt.

Molotov június 21-én este beszélgetést folytatott a moszkvai német nagykövettel, azt kérdezve: miért hagyták el az utóbbi időben a német követség egyes munkatársai és családtagjaik Moszkvát; miért keringenek szóbeszédek arról, hogy hamarosan háború kezdődik a Szovjetunió és Németország között; miért nem reagált semmit Németország a TASZSZ június 14-i békés hangvételű üzenetére; miért elégedetlen Németország a Szovjetunióval?

Lehetséges tehát, hogy a szovjet vezetés második emberének, aki maga is megkapta a hírszerző jelentéseket, fogalma sem volt arról, mi zajlik körülötte?

Zsukov, saját visszaemlékezése szerint azt ajánlotta, Timosenkóval együtt, néhány órával a támadás előtt, hogy a szovjet csapatokat helyezzék harci készültségbe. Sztálin azonban úgy ítélte meg, ez még korai lenne, s talán még lehet rendezni a nézeteltéréseket békés úton is, s csak arra vonatkozóan kell direktívát kiadni, hogy a német csapatok részéről provokáció várható, de nem szabad felülni a provokációnak. Néhány órával a támadás előtt a következő direktívát juttatták el a szovjet katonai vezetéshez:

1)      1941. 06. 22-23 során lehetséges a németek váratlan támadása

2)      Seregeink feladata – nem felülni semmilyen provokációnak, melyek kezelhetetlen helyzethez vezethetnek

 

A kissé ellentmondásos utasítás némileg emlékeztet Hitler májusi levelére, amelyben a német diktátor arra kérte Sztálint, ne üljön fel a tábornokai felől érkező esetleges provokációknak... „S ha mégse sikerülne elkerülni valamely generálisom részéről a provokációt, kérem Önt, legyen türelmes, ne tegyen válaszlépéseket, és azonnal értesítsen a történtekről az Ön számára is ismert csatornán keresztül.” – írta Hitler Sztálinnak májusban.

A német támadás 1941. június 22 hajnalban, az előrejelzéseknek megfelelően megkezdődött.

A támadás utáni első direktíva fixálta a német agressziót, a három német hadseregcsoport behatolását szovjet területre, a belorussziai, ukrajnai, baltikumi repülőterek és városok bombázását, de semmilyen további utasítást nem tartalmazott. Csak három órával a német agresszió után, 7:15 perckor jelent meg a második számú direktíva, amely már a behatoló ellenség megsemmisítését írta elő. Az utasítás szerint bombázni kellett Königsberget és Memelt.

Zsukov szerint ekkor már késő volt, a szovjet csapatoknak nemhogy ellentámadás indítására sem volt lehetőségük, de még védekezni is képtelenek voltak....

A szigorúan centralizált szovjet hatalmi vertikálban természetesen a hatalom csúcsán álló álló személy, Joszif Visszarionovics Sztálin felelőssége megkérdőjelezhetetlen abban, hogy 1941 nyarán a német csapatok viszonylag könnyen áttörték a szovjet védelmi vonalat, s mélyen behatolhattak a Szovjetunió területére.

 

 

(Valerij Kalinyin: Razvedka i Kreml nakanunye Velikoj Otyecsesztvennoj, Nyezaviszimaja Gazeta 2011. 05. 13.)

 

 

 

Cimkék: június 22., Nagy Honvédő Háború, szovjet állambiztonság, Sztálin, Merkulov, Hitler
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat