OROSZVILAG.HU


Gondolatok a szovjet modellről

Címlap » Történelem
  |  2012-01-02 12:41:48  |  
Oroszvilag.hu

Gondolatok a szovjet modellről

A bolsevizmus válasz volt az egyenlőtlen fejlődésre? 

 Gondolatok a szovjet modellről

 

 

Rafael Poch spanyol kutató egy barcelonai – a Szovjetunió felbomlásának 20. évfordulóján rendezett - konferencián elhangzott előadását idézi a La Vanguradia című hispániai lap. A kutató szerint húsz évvel a Szovjetunió összeomlása után a világ olyan helyzetbe került, hogy ismét a kapitalista fejlődés alternatíváit kénytelen keresni. Ezért is tanulságos fejlődéstörténeti szempontból a Szovjetunió által teremtett alternatíva jobb megismerése.

 

A Szovjetunióról való töprengésnek az adja az aktualitását, hogy húsz évvel ezen állam felbomlása után, összefüggésben a válsággal, sokan a nyugati fejlődés zsákutcába jutásáról beszélnek, új alternatívákat keresnek.

 

A Szovjetunió kapcsán a legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy ez nem pusztán egy ország volt, hanem „világrész”, s nemcsak méretei okán, hanem mert egymástól gyökeresen eltérő kultúrákat, civilizációkat foglalt magában. Ezen eurázsiai térségben belül nyelvek, kultúrák, írásmódok sokfélesége létezett. A Szovjetunióban képviseltette magát az összes jelentős világvallás, a pravoszláv többségen kívül az örmény egyház; katolikusok Litvániában és Nyugat-Ukrajnában; protestánsok Észtországban; az összes muszlim irányzat: szunniták, siíták, szúfizmus; buddhisták Burjátiában és Kalmükföldön; sámánhitűek Szibériában – olyan sokszínűség, amely talán a világ egyetlen országában sem.

Ezért is „világrész” volt a Szovjetunió, s ahogy az emberi testben az egyik testrész betegsége átterjed más testtájakra, úgy húsz évvel a Szovjetunió felbomlása után a válság elérte a jelenlegi világrendszer centrumát is, amely mintha észre sem vette sokáig saját krízisét. Az EU és a Szovjetunió válsága között vannak közös elemek, de a legfontosabb ezek közül talán, hogy az emberek már nem hisznek a rendszerben.

Felvetődik a kérdés, húsz év után, vajon mit jelentett a kommunizmus a nagy országok számára, mint amilyen Oroszország (a Szovjetunió) és Kína?

Poch szerint az elmúlt évek elemzései főként a jelszavak, jelképek szintjét érintették, bár sikerült feltárni a kommunizmus bűneit is, a sztálini repressziókat, vagy a kínai Nagy Ugrás gyilkos mechanizmusát, melynek során 20-30 millió ember halt éhen.

Nem kisebbítve a fenti tények értékét, létezhet egy másik nézőpont is, amely fejlődéselméleti szempontból közelíti meg a Szovjetunió vagy a Kínai Népköztársaság történetét.

Az európai ipari fejlődés több hullámban bontakozott ki a 18-19. századtól kezdve. Az első hullámba tartozott Anglia a szabad kereskedelem és „manchesteri kapitalizmus” gyakorlatával, a másodikba Németország, ahol Friedrich List tanai nyomán kialakult az „állami kapitalizmus” rendszere, amely, ellentétben a liberalizmussal, az állami protekcionizmust preferálta. E rendszernek köszönhetően a „későn érkező” Németország hamarosan vezető pozícióra tett szert a nagyhatalmak versenyében.

List koncepcióját figyelmesen tanulmányozták a cári Oroszországban, s ennek a híve volt Pjotr Sztolipin miniszterelnök is. Oroszország a 20. század elején – írja Poch – „félgyarmati függésű” ország volt, ahol az ipar jelentős részét külföldi tőkések ellenőrizték. 1914-ben a bányaipar 90 %-a, az olajtermelés majd 100 %-a, a kohászat 40 %-a, a textilipar 28 %-a volt külföldi kézen, s csak a lakosság 30 %-a tudott írni-olvasni.

Ez a lemaradás a korabeli politikusokat is nyugtalanította, Szergej Vitte miniszterelnök egy ízben kijelentette: „vagy utolérjük Európát, vagy második Kínává változunk.”

Kína rémképe lebegett Vitte szeme előtt, azé az országé amely a 20. század elején az egyenlőtlen fejlődés legriasztóbb példáját szolgáltatta. Kína száz éve a nyugati gyarmatosítók kegyetlen kifosztásának áldozata volt, egy olyan ország, ahol a külföldi hatalmak előírására tettek 150 millió embert kábítószerfüggővé.

Sztolipinnak nem sikerült végigvinnie a „poroszos” reformokat Oroszországban. Még előtte Oroszország megalázó vereséget szenvedett Japántól: ez volt az első alkalom, hogy egy európai nagyhatalom kikapott egy feltörekvő ázsiai országtól (pedig II. Miklós cár megvetően „sárga makákóknak” nevezte a japánokat). Az első világháborúbban megroppant Oroszországban a rendszer is összeomlott, s a végül hatalomra kerülő bolsevikok teljesen új pályára állították az országot. A forradalmi helyzet megteremtette a totalitárius állam alapjait: ez volt az orosz válasz az egyenlőtlen globális fejlődésre.

Hála a kommunizmusnak, Oroszország megerősítette pozícióit, és nem vált „második Kínává”. Saját fejlődési modell alakult ki, melynek révén az orosz befolyás addig soha nem látott térségekre terjedt ki, az Elbától a Mekongig.

Az orosz recept meglehetősen népszerűnek bizonyult. Volt idő, amikor az emberiség egyharmada olyan országokban élt, amelyben a gazdasági-társadalmi modell hasonló volt a szovjetre.

A kínaiak szintén az orosz modellt választották – mint a ’30-as években leginkább modernnek és hatékonynak tűnőt - hogy kitörjenek megalázó helyzetükből. A bolsevikok akkor már bizonyítottak: megnyerték a polgárháborút, kiűzték az idegen megszállókat.  1945-ben megnyerték a Nagy Honvédő Háborút, és a szovjet gazdaság jobban fejlődött, mint a nyugati.

A kínaiknak számára hasonló célok fogalmazódtak meg, s végső soron sikeresen emelkedtek ki a félgyarmati függésből.

A kommunizmus oroszországi bukása után azonban az egyenlőtlen fejlődés rendszerére jellemző jelenségek ismét megfigyelhetők: Oroszország főként nyersanyagexportből él, melyet meglehetősen rossz feltételek között bonyolít le. A szovjet korszakban létezett némi közepes/átlagos szociális színvonal, amely a skandináv modellre emlékeztetett, a mai Oroszországban viszont hatalmasak a társadalmi különbségek, melyek inkább Dél-Amerikára emlékeztetik az országot. Az orosz bürokratikus-oligarcha rendszer a velejéig korrupt, és képtelen a modernizációra, amely viszont több nyitottságot és egyenlőséget követel. A jelenlegi orosz „pszeudoönkényuralom” az operettpluralizmusával és leválthatatlan hatalmi elitjével változást követel.

 

 

(inosmi.ru) 

 

 

Cimkék: Szovjetunió, egyenlőtlen fejlődés, Friedrich List
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat