OROSZVILAG.HU


Üzbegisztán nemzetiségi képe 1926 - 1989

Címlap » Történelem
  |  2012-03-24 12:29:04  |  
Gyóni Gábor

Üzbegisztán nemzetiségi képe 1926 - 1989

1989-ben több mint másfélmillió orosz élt a köztársaságban

 Üzbegisztán nemzetiségi képe 1926 - 1989

Az üzbég (özbeg) nyelv a török nyelvek családjába tartozik, a karluk nyelvek közé sorolják (Baszkakov), bár az üzbég hívai (horezmi) dialektusa az oguz nyelvekhez áll közel. Ez a tény is arra utal, hogy a mai értelemben vett „üzbég nemzet” nem túl régen alakult ki. A mai Üzbegisztán lakóinak jelentős részét még nem is olyan régen iráni eredetű szóval szártoknak vagy egyszerűen csak „törököknek” hívták a népszámlálási dokumentumokban.

A mai Üzbegisztán területén sokáig iráni nyelvű lakosság élt. A 10. században érkeztek a területre török nyelvű népek, akik megalapították a Karahanida államot. A Karahanidák állama már a mongol hódítás előtt hanyatlásnak indult, a terület mongol uralom alá került, majd 1370-ben Szamarkand központtal Timurlenk (Tamerlán) alapította meg hódító birodalmát. Timur hadjáratai során eljutott Kelet-Európáig és Indiáig is. A Timuridák uralma a 15. század végéig tartott. 1500-ban Sejbán vezetésével kipcsak-törökök törtek be a messzi északról, az egykori Arany Horda területéről, és elfoglalták Szamarkandot. Ez a kipcsak csoport üzbégnek (özbeg) hívta magát, az Arany Horda 1313-1341 között uralkodó kánjának neve után. Az üzbég ethnonym tehát csak ekkor, a 16. századtól jelent meg Közép-Ázsiában. Sejbán Buharát tette meg állama központjául (Buharai Kánság). A Buharai Kánságból szakadt ki 1709-ben a Kokandi Kánság a Fergána-völgyben.

1598-ban részben a mai Üzbegisztán területén, az Amu-darja felső folyásánál jött létre a Hívai Kánság, amely 1873-ig független volt, majd orosz protektorátus alá került. Oroszország 1868-ban kebelezte be a Kokandi Kánságot és helyezte saját protektorátusa alá a Buharai Kánságot.

1917-ben az egykori Kokandi Kánság területe Oroszország része lett (mint a Taskent fővárosú Turkesztáni Autonómia része), Híva és Buhara pedig formálisan függetlenné váltak. Ám a fehérek és vörösök közötti polgárháború Hívára és Buharára is kiterjedt. 1919-re a vörösök elfoglalták Kokandot, Hívát és Buhara nagy részét is, bár az ún. baszmakok (antibolsevisták) ellenállása egészen 1922-ig (sőt, egyes helyeken 1938-ig) tartott. 1920-ban a vörösök megalapították a Horezmi (volt Híva) és Buharai Népi Szovjet Köztársaságokat (míg Kokand az újonnan megalakuló Kirgiz Autonóm Tartomány – Kazahsztán elődje – része lett). Buhara része volt ekkor a mai Tádzsikisztán is, amely 1924-ben autonómiát kapott Buharán belül. Horezm és Buhara Népi Szovjet Köztársaságok 1923-ban csatlakoztak a Szovjetunióhoz köztársasági rangban.

Üzbegisztánt 1924-ben alakították meg, alapja a Buharai Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsikisztánnal együtt), ehhez csatolták a Horezmi Szovjet Szocialista Köztársaság egy részét (a másik része a szintén ekkor kialakítandó Türkmenisztánhoz került) és a Fergána völgyet. Üzbegisztán első fővárosa Szamarkand volt, a fővárost csak 1930-ban helyezték át Taskentba. A Tádzsik Autonómia 1929-ig volt Üzbegisztán része, 1929-ben ebből alakították ki a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a Szovjetunió egyik tagköztársaságát. A Karakaplak Autonómia 1936-ig Kazahsztánhoz tartozott, azt csak ekkor kapta meg Üzbegisztán. Így tehát Üzbegisztán mai határai 1936-ra alakultak ki.

A sztálinizmus alatt kezdődött meg Üzbegisztánban az iparosítás, a nehézipar kiépítése. Ekkor veszi kezdetét az ipari mértékű gyapottermesztés. Az iskolahálózat kiépítésével felszámolták a korábban jellemző analfabétizmust. 1944-ben Üzbegisztánba telepítettek néhányat a deportált népcsoportok közül (csecseneket, meszheti törököket), ami később etnikai konfliktusok táptalajává vált.

 Az üzbégek száma jelentősen emelkedett a 20. században, alig hetven év alatt számuk több mint az ötszörösére nőtt, minek következtében A ’80-as években az oroszok és ukránok után a Szovjetunió harmadik legnagyobb népe váltak az üzbég.

 

 

Nemzetiség

Anyanyelv

1897 (együtt üzbég, szárt, kasgari, közép-ázsiai „török”)

-

2 150 536

1926

3 904 622

 

1937

4 550 532

-

1959

6 015 416

5 921 245

1970

9 195 093

9 070 748

1979

12 455 978

12 273 845

1989

16 697 825

16 417 363

 

Üzbegisztán nemzetiségi képének változása: a maitól jelentősen eltérő területű Üzbegisztán lakossága 1926-ban 5,26 millió fő volt. A szovjet népszámlálásokban már – a felülről formált nemzetkoncepcióknak megfelelően – egységesen üzbégnek nevezték Üzbegisztán török (és más köztársasággal nem rendelkező) lakosait. Eszerint 1926-ban Üzbegisztán lakóinak kétharmada volt üzbég nemzetiségű, a legnagyobb kisebbséget érthető módon a tádzsikok alkották, az ország akkori lakosságának 18 %-át adva. 1926-ban még csak 250 ezer orosz élt Üzbegisztánban (s azoknak is java része Taskentban).

 

Üzbég SZSZK, 1926

Nemzetiségűek száma

Aránya

orosz

246 521

4,6 %

kirgiz

90 743

1,7 %

kazah

106 980

2 %

üzbég

3 475 340

66 %

tádzsik

957 728

18,3 %

egyéb

380 346

7,4 %

összesen

5 267 658

100 %

 

1959-re, a következő népszámlálás idejére már kialakultak Üzbegisztán mai határai, Tádzsikisztán leválásával és a Karakalpak Autonómia megszerzésével. 1959-re Üzbegisztán népessége 8 millió fölé nőtt, a legnagyobb népességet továbbra is az üzbégek tették ki, de arányuk csökkent 1926 óta, még úgy is, hogy létszámuk másfél millióval gyarapodott. Ennek oka, hogy a betelepülések eredményeképpen 1 millió fölé nőtt az oroszok létszáma, így ekkor már az oroszok tették ki a legnagyobb üzbegisztáni kisebbséget (s a főváros Taskent is orosz többségűvé vált). Az ukránok és a zsidók nagyobb része is a szláv ajkú népességet gyarapította. Több mint 100 ezer, a ’30-as években deportált koreai is élt ekkor Üzbegisztánban. 1944-ben a krími tatárok jelentős részét Üzbegisztánba deportálták. Az „egyéb” népesség alatt főként őket kell érteni.

 

Üzbég SZSZK, 1959

Nemzetiségűek száma

Aránya

üzbég

5 038 273

62,15 %

karakalpak

168 274

2 %

orosz

1 090 728

13,45 %

tatár

444 810

5,48 %

kazah

335 267

4,13 %

tádzsik

311 375

3,84 %

koreai

138 453

1,7 %

zsidó

94 344

1,1 %

kirgiz

92 725

1,1 %

ukrán

87 927

1 %

egyéb

303 528

3,74 %

összesen

8 105 704

100 %

 

A ’60-as ’80-as években óriási ütemben gyarapodott Üzbegisztán népessége, 30 év alatt 11 millióval! Az üzbégek létszáma csaknem megháromszorozódott, meghaladva a 14 millió főt. A tatárokat kivéve minden muszlim nép száma jelentősen nőtt, megkétszereződött-megháromszorozódott 1989-re 1959-hez képest. S bár az oroszok száma is növekedett, de arányuk jelentősen csökkent 1959-hez képest. Így is, még 1989-ben is az oroszok alkották Üzbegisztán legnagyobb kisebbségét.

 

Üzbég SZSZK, 1989

Nemzetiségűek száma

Aránya

üzbég

14 142 475

71,4 %

orosz

1 653 478

8,3 %

tádzsik

933 560

4,7 %

kazah

808 227

4 %

tatár

467 829

2,3 %

karakalpak

411 878

2 %

egyéb

1 392 630

7 %

összesen

19 810 077

100 %

 

Cimkék: üzbégek, Üzbegisztán etnikai képe
Országok: Üzbegisztán
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat