OROSZVILAG.HU


Теперь можно плакать

Címlap » Történelem
  |  2013-03-08 13:10:36  |  
Gáspár Roland

Теперь можно плакать

Sztálinról

 Теперь можно плакать

 

Joszif Visszarionovics Sztálin eredeti nevén Ioszeb Dzsugasvili 1878. december 18-án1 született az Orosz Birodalom területén, Gori városában. Oszét-grúz családból származott, apja cipészmester, édesanyja egyszerű parasztasszony volt. Négy gyermekük közül csak ő élte meg a felnőttkort.

60 évvel ezelőtt az CCCP mozaikszó egy új jelentéssel bővült (Смерть Сталина Свобода России - 'Sztálin halála Oroszország szabadsága'). A vezér halála után, ezeket a bátor szavakat félve suttogták csak az emberek. A „hogyan tovább elvtársak” tanácstalansága közepette, titkon fellélegezhetett egy egész nép. Ezt a szorongató érzést szerencsére ma már nem kell átélnünk, épp ezért valódi súlyát sem érthetjük igazán. Jópofa szójáték csupán. Csak arról nem szabad megfeledkeznünk, a történelem egy olyan fejezete kötődik hozzá, melyben több millió embert pusztítottak el és még sokszor annyit fosztottak meg szabadságától.

1953. március 5-én 74 éves korában szélütés következtében elhunyt a „népek atyja”. Még halálában is „kisajátította” az egész országot, mindenki őt gyászolta, így senkinek sem maradt ideje, hogy figyelmet szenteljen a szintén aznap elhunyt híres orosz zeneszerző és zongoraművész Szergej Prokofjev emlékének. Ahogy azt Viktor Jerofejev is találóan fogalmazta meg családja történetét felelevenítő könyvében2:

„…meg kellett rendelnie a koporsót, a koszorúkat, a ravatalt, fölvásároltatni a Szovjetunióban a virágokat, de úgy, hogy a Sztálinnal egy időben elhunyt zeneszerzőnek, Prokofjevnek már nem maradt mit a sírjára tenni.”3

Sztálin halott, de mégis él. Oroszország az ellentmondások hazája, így ez a kijelentés sem hat furcsán. Főleg ha jobban mögé tekintünk. 60 évvel ezelőtt a «нельзя» (tilos) helyett a «можно» (lehet) kezdett válni nem hivatalosan jelszóvá. Persze még évtizedek teltek el az igazi változásig, de akkor, az orosz történelem egyik legvitatottabb alakjának élete végével, valami elkezdődött.

És valóban napjainkban már lehet vitatkozni Sztálin személyéről. Ugyan érzékeny téma, hisz annak tárgya még ma is, az élő emlékezet része és szorosan összefügg az orosz történelem legvéresebb és talán legdicsőségesebb fejezetével a II. Világháborúban aratott győzelemmel. A vita maga is elég sajátos, hisz lényegében mindkét tábor ugyanazt hozza fel érvként, csak míg egyik oldalon, mint érdem, addig a másikon bűnként szerepel. Sztálin nagy műve ez: az ország rohamtempójú iparosítása, a Nagy Honvédő Háború megnyerése és a kétpólusú világban megteremtett világhatalmi státusz. A vita valószínűleg sohasem fog nyugvópontra jutni, legjobb esetben is csak enyhülni, ha már végleg eltávozik az a generáció, amely hősiesen végigharcolta és keservesen túlélte a háborút. Mert bizony napjainkban is sokan nosztalgikusan emlékeznek vissza a vezérre.

Egy biztos az orosz sajtóban egyre több bíráló hangvételű írás jelenik meg, amelyben vádolják: a személyi kultusz kiépítése, a szabadság felszámolása, a kollektivizálás, a nagy terror, a GULAG és az NKVD rémségei miatt. Közvetlen felelőssé teszik a végeláthatatlan letartóztatásokért, terror légkörének megalkotásáért és további több millió állampolgár haláláért, akiket az ő általa megszilárdított rendszer gyilkolt meg.

Ezzel ellentétben sokan vannak, akik ma is hősként, a nép igazságos atyjaként tekintenek a generalisszimuszra, hiányolva az erőskezű vezetőt, aki rendet és ipart teremtett, aki kivezette a népet a világháború poklából. Mai kifejezéssel élve, – amit az orosz sajtóban is előszeretettel használnak – gyakran emlegetik őt «эффективный менеджер»-ként4.

Szolgáljon mementóként a Dmitrij Sosztakovics híres zeneszerző és zongoraművésztől vett idézet, melyeket Sztálin halálakor mondott: «Теперь можно плакать!»5

De nem csak érte, hanem sok millió ártatlan áldozatért is.

 

 

1 Az akkor még érvényes Julianus-naptár szerint december 6-án. De a születési dátuma körül még napjainkban is sok vita folyik. Bár az egyházi anyakönyvi kivonat szerint ez a helyes dátum, mégis évtizedeken át december 21-ét ünnepelték születése napjaként.

2 Édesapja tehetséges szovjet diplomata volt. Sztálin mellett dolgozott, személyes tolmácsként.

3 Ezen sorok Viktor Jerofejev A jó Sztálin című könyvében olvashatóak, mely az itthoni boltok polcain is megtalálható 2005 óta.

4 Fordítás szerint ügyes, hatékony vezető szakember, aki jól menedzselte a Szovjetuniót.

5 „Most már szabad sírni!”

 

Cimkék: Sztálin, Oroszország
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat