OROSZVILAG.HU


Jelcin és Zinovjev vitája 1990-ből

Címlap » Történelem
  |  2014-10-11 09:08:33  |  
Gyóni Gábor

Jelcin és Zinovjev vitája 1990-ből

Egy bürokrata és a szellem embere

 Jelcin és Zinovjev vitája 1990-ből

A youtube kincsestárának egyik érdekes feltétele egy 1990 márciusában, Franciaországban készült vitaműsor Borisz Jelcin, akkor „a Szovjetunió legnépszerűbb kommunista politikusa” és Alekszandr Zinovjev, 1978 óta emigrációban (az NSZK-ban) élő orosz filozófus között.

A vita tárgya a peresztrojka lehetséges kimenetele, a Szovjetunió (Oroszország) jövője volt.

A beszélgetés elején még fontoskodó francia riporterek szerencsére idővel háttérbe szorulnak Jelcin és Zinovjev vitája közben. Két férfi beszélget, de a műsor végére teljesen „felborul a pálya”, szinte bántóvá válik Zinovjev fölénye Jelcinnel szemben, annak ellenére, hogy a vita nem személyeskedő jellegű.

Borisz Jelcin egy darabos bürokrata, nyilvánvalóan populista politikus, vele szemben Alekszandr Zinovjev, a szárnyaló szellemű gondolkodó. A populista Jelcin hatalomra tör, de vajon ismeri-e (intellektuális értelemben) az országot, amelynek élére akar állni? Dehát kicsoda Jelcin? Egy mérnöki végzettségű ember, aki politikai (bürokratikus) pályára lép, s bulldogként tör előre a hatalom csúcsaira, ha kell, merész és rettenthetetlen, ha kell, meghunyászkodik és „önkritikát gyakorol”, ha kell, a demokráciát védi a tankoktól, ha kell, ő maga löveti szét tankokkal a törvényhozást. A Jelcinhez hasonlóan szintén falusi, paraszti származású emigráns, Alekszandr Zinovjev viszont kétségkívül jobban érti Oroszországot és prófétikus előrejelzéseket tesz 1990-ben.

A populista Jelcin a szovjet elitet ostorozza a privilégiumok miatt. Felrója, hogy a szovjet vezetőiknek dácsáik, testőreik, autóik vannak, Margaret Thatchernek elég két testőr is, bezzeg a szovjet pártapparatcsikok... Zinovjev szerint nem ez az igazi probléma, s a privilégiumok mindenképpen újratermelődnek, legyen bármilyen jelszavú hatalom is Oroszországban.

A peresztrojka, a katasztrojka nem a Szovjetunió megújulásának, hanem válságának jele. A peresztrojka válságjelenség, krízis – hangsúlyozza Zinovjev.

Az 1993-as új alkotmány révén (a törvényhozás szétlövetése után) példátlanul erős elnöki hatalmat szerző Borisz Jelcin 1990-ben még úgy nyilatkozott, ellenzi az erős egyszemélyi hatalmat Oroszországban, mert az veszélyes. Zinovjev szerint azonban a „társadalmi törvényszerűségek” erősebbek annál, mint amit Jelcin pillanatnyilag gondol. Jelcin hiába alakítja a nagy demokratát 1990-ben, ha „abba a helyzetbe kerül, ő lesz az új Sztálin.” Jelcin számára személyesen az lesz a legnagyobb boldogtalanság, ha hatalomra kerül – mondta Zinovjev, és ez be is bizonyosodott Jelcin későbbi visszaemlékezései szerint. A Nyugat azért szereti Gorbacsovot és Jelcint, mert a Szovjetunió szétverését várja tőlük. Ha Gorbacsov 1989-ben indult „antiperesztrojkája” sikerrel járna, a Nyugat azonnal szembefordulna „Gorbival”. A Szovjetunióra dezintegráció vár, s a brezsnyevi időket nemsokára aranykorként fogják emlegetni. Oroszország dezintegrációja 5-10 év múlva fog megállni, s akkor egy új Brezsnyev-Sztálin konszolidálja majd az országot...  – mondta Zinovjev 1990-ben-

A beszélgetés megtekintése után elgondolkodunk: tulajdonképpen milyen emberek is kerülnek vezető pozícióba az egyes országokban? Persze az elnökök, vezető politikusok mellett is vannak stábok (kérdés, milyenek?), de számomra a Jelcin-Zinovjev vita azt demonstrálja: a „szellem embere" (ha eléggé felkészült és FÜGGETLEN) jóval adekvátabb helyzetértékelést tud adni egy ország helyzetéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről mint holmi politikusok, bürokraták, csinovnyikok és „menedzserek”.

 

Cimkék: Alekszandr Zinovjev, Borisz Jelcin, 1990, Oroszország, peresztrojka,
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat