OROSZVILAG.HU


Hruscsov Ukrajnában - 1938

Címlap » Történelem
  |  2016-03-25 17:30:04  |  
Gyóni Gábor

Hruscsov Ukrajnában - 1938

Régi bűnnek hosszú az árnyéka

 Hruscsov Ukrajnában - 1938

Nyikita Szergejevics Hruscsov 1938 és 1947 között az ukrajnai kommunista párt főtitkára, azaz lényegében az Ukrán SzSzK első embere volt.

Hruscsovot a Nagy Terror idején nevezték ki az ukrán párt élére, s az Ukrán SzSzK-ban éppen ő vezette az elsősorban a párttagságot érintő „tisztogatásokat”. Maga Hruscsov később úgy emlékezett vissza ezekre az időkre, hogy mintha Mamaj tatár kán söpört volna végig Ukrajnán. „Ukrajnában a teljes vezető állomány jónéhány rétege meg lett semmisítve. Jónéhány alkalommal cserélődtek a káderek, újabb és újabb letartóztatások, megsemmisítések révén. Az ukrán értelmiség, különösen az írók, zeneszerzők, művészek és orvosok megfigyelés alatt álltak, letartóztatásokban és leszámolásokban volt részük.” – írta néhány évtizeddel később visszaemlékezéseiben Nyikita Szergejevics Hruscsov.

Elterjedt vélemény, hogy 1954-ben Hruscsov azért adta át a Krímet Oroszországtól Ukrajnának, hogy saját ukrajnai pártvezető múltját, az általa lefolytatott represszív politikát kompenzálja, mintegy „bűnbánatot” gyakoroljon.

Az 1938 év elején kinevezett Hruscsov egy június 13-án, az Ukrajnai Kommunista(bolsevik) Párt ülésén tartott nagy beszédében vázolta a terrorpolitika „eredményeit” és a további teendőket. Érdemes belepillantani a beszédbe, érzékeltetve a kor atmoszféráját.

Ez egy olyan világ, melyben kártevők és kémek bújkálnak, akiket meg kell semmisíteni. Fokozott éberség szükséges. 

Elvtársak! Az ellenséget alapvetően szétvertük, de még mindig maradtak ellenséges rétegek, és határozottan káros és helytelen lenne azt gondolni, hogy már minden megtettünk. Nem nyugodhatunk meg, továbbra is fokoznunk kell az éberséget, az osztályösszetartozást az ellenséges szándékokkal szemben. Ébernek kell lennünk, mindig készen kell állnunk a harcra, készen kell lennünk arra, hogy irgalmatlanul lecsapjunk a kémekre és árulókra. Szét fogjuk őket verni, és végleg felszámoljuk őket. (viharos taps)

Az Összoroszországi Kommunista(bolsevik) Párt Központi Bizottsága és személyesen Sztálin elvtárs, és az egész ukrán nép segítségével megtisztítottuk, megtisztítjuk és a jövőben is meg fogjuk tisztítatni az ukrán földet a nép ellenségeitől.”

Ukrajna a világ egyik vezető ipari hatalmává emelkedett a szovjethatalomnak köszönhetően, a mezőgazdaságban azonban gondok vannak. Márpedig ha gondok vannak, annak csakis ellenséges tevékenység lehet az oka.

A zöldségellátásban tapasztalható problémák – az ellenség munkája, mert hiszen hogyan lehetséges, hogy Ukrajnában nincs káposzta vagy uborka. Vajon ki hiszi el, hogy Ukrajnában nincs káposzta, nincs uborka, nincs burgonya. Ez nem fér az ember fejébe.

Amikor a pártvezetőségnek jelentették a dolgot, megkérdeztük a régi vezetést, hogyan lehet magyarázni a problémát a zöldségekkel, csak nyugtalankodtak, mint kárász a forró serpenyőben, hiszen ezt megmagyarázni nem lehet. Csak az ellenséges munka képes arra, hogy idevezessen a zöldségek ügyében.”

A kollektivizáció természetesen fényes siker. A probléma nem a rendszerben van, hanem az emberekben.

Ma már teljes kollektivizáció van az országban, többek között Ukrajnában is. Kivezettük a falut abból a vad helyzetből, amiben korábban Ukrajna parasztja, az egész Szovjetunió parasztja volt. Olyan feltételeket teremtettünk, melyekről nem is álmodhatott.

Elvtársak, nemrég a lengyel és a román határ környékén jártam, megismerkedtem a határ menti kolhozok helyzetével. Öröm nézni a földjeinket. Ahová a szem ellát, mindenütt a csodálatos gabona, teljes vetések. Örömteli és kellemes. A másik oldalon pedig – szánalmas földek, szétszórt területek. Külföldön az ínség és a nincstelenség az úr.” [...]

Minden kolhoz előtt ott van a lehetőség, hogy gazdag, erős kolhoz legyen, hogy minden tagnak bőséges életet biztosítson. Régen voltak a szegény-, középparasztok, kulákok. A szegényparasztoknak nem volt lovuk, nem volt földjük, vagy csak tenyérnyi földjük volt. Most minden föld a kolhozoké, a kolhozokat az állam támogatja, biztosítva van a föld magas szintű megmunkálásának lehetősége, ha nincs elég vetőmag, segít az állam, minden megvan, minden biztosítva van. Tehát ha ilyen körülmények mellett a kolhoz rosszul dolgozik, keresni kell az okokat, és akkor rábukkanunk a trockistákra, buharinistákra, burzsoá nacionalistákra, petljuristákra, hetmanistákra, mindenféle gazemberekre, akik szét akarják verni a kolhozrendszert.”

Az 1930-as években a Szovjetunióban egy új ruszifikáló program vette kezdetét, ebben az időszakban sokszor azok kerültek a vádlottak padjára, akik az 1920-as években a párt által kezdeményezett korenyizációs politika (melynek célja az volt, hogy az egyes nemzetiségi köztársaságokban a nemzetiségi kádereket hozza pozícióba) hívei, végrehajtói voltak. Az Ukrán SzSzK-ban is az 1920-as években aktívan támogatták az ukrán nyelvet, nemzettudatot. Az 1930-as években azonban már legalábbis gyanúsnak minősült az egyes nemzetiségek intézményeinek „túlzott” támogatása, üdvözölték viszont az orosz nyelv, kultúra és intézmények „térhódítását”. Ez jól látszik Hruscsov beszédében is.

A lengyel, német, svéd és más nemzetiségi iskolák leple alatt ellenforradalmi fészkek kialakítása zajlott. [...]

A nép ellenségei német és lengyel iskolákba hajtották az ukránokat, azokat az ukránokat, akiknek fogalmuk sem volt a lengyel és német nyelvről. A nacionalisták bizonyos rokon gyökereket találtak a lengyelekkel, és szó szerint erőszakkal hajtották ezeket az ukránokat a lengyel, német, bolgár iskolákba.

Az ellenség erőszakkal hajtotta a zsidókat a zsidó iskolákba. A zsidók nem akarnak ezekbe az iskolákba járni, hát, erőszakkal hajtották őket. Ha zsidó vagy, tanulj zsidó iskolában. Ezt, elvtársak, azért csinálták, hogy felhergeljék a lakosságot, másfelől, hogy ellenséges fészkeket hozzanak létre. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a szülők olyan iskolába adhassák a gyerekeiket, amilyenbe akarják.

Elvtársak, az ellenség mindent megtett azért, hogy kifüstölje az orosz iskolát Ukrajnából, hogy kifüstölje az orosz nyelvet Ukrajnából.

Mindent megtettek azért, hogy elszakítsák az ukrán népet a testvéri orosz néptől. Ebből a célból kiűzték az orosz nyelvet az ukrán iskolákból.

Elvtársak, most minden nép tanulni fogja az orosz nyelvet, azért, mert az orosz munkások, mindenekelőtt Pétervár és Moszkva munkásai emelték fel 1917 októberében a felkelés zászlaját. (folyamatos taps) Az orosz munkások mutattak példát az egész világ parasztságának, hogy kell harcolni, hogyan kell leszámolni az ellenséggel, hogyan kell meghódítani a szabadságot. (folyamatos taps) [...]

Elvtársak, a világ összes dolgozója tanulni fogja az orosz nyelvet, hogy jobban megismerje Lenin és Sztálin tanításait, hogy megtanulja legyőzni az ellenséget.”

A sajtónak pedig arra kell nevelnie az embereket, hogy izzó gyűlölet éljen a szívükben az ellenséggel szemben.

Forrjon mindenkinek a vére a munkásosztály ellenségeivel szemben, hogy minden ukrán, minden orosz, a Szovjetunió minden polgára a munkásosztály, a Szovjetunió, bolsevik pártunk ellenségeivel szembeni gyűlöletet szívja magába. [...]

Nem hagyjuk lélegezni sem az árulókat, akik eladnák szocialista hazánkat. Meg lesznek semmisítve, mind egy szálig”. (viharos taps)

 

 

(Политическое руководство Украины 1938 - 1989, М. РОССПЭН, 2006, 35-47.) 

 

Cimkék: Hruscsov, Ukrán SzSzK, 1938, Ukrajna, kollektivizáció, Szovjetunió, ellenség, ukrán nép, orosz nyelv, Sztálin, Nyikita Szergejevics Hruscsov
Országok: Ukrajna Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat