OROSZVILAG.HU


Új források a második világháborúról

Címlap » Történelem
  |  2017-06-22 14:59:03  |  
Gyóni Gábor

Új források a második világháborúról

Mi történt 1941. június 22-én és a megelőző napokban?

Új források a második világháborúról

 

Az oroszországi Védelmi Minisztérium eddig titkos anyagokat tett közzé honlapján az 1941. június 22-i eseményekről, és az azt követő napokról, arról, miként zajlott a náci Németország és szövetségesei Szovjetunió elleni támadása, annak előkészítése, az első napok eseményei. Ezeket az anyagokat eddig soha nem publikálták.

A dokumentumok alapján képet nyerhetünk a szovjet hadsereg állapotáról közvetlenül 1941. június 22. előtt, a szovjet mozgósításról a kritikus napokban, és az első napok harcairól.

Az anyag több mint tíz évvel az események után készült, 1952-ben. Ekkor a szovjet vezérkar titkos felhívást intézett a háború első napjait túlélt parancsnokokhoz, öt kérdésre keresve a választ. A kérdések a következők voltak: 1) Ismerték-e a szovjet alakulatok a védelmi tervet, és ha a parancsnokság tisztában volt ezzel, mit tettek realizálása érdekében? 2) Milyen parancs alapján és mikor kezdték meg a határvédelmi erők az államhatár felé való mozgást, és ezek közül melyek álltak harckészültségben a határ védelme érdekében a hadműveletek megkezdése előtt? 3) Mikor helyezték harckészültségbe a csapatokat „a fasiszta Németország június 22-én várható támadásával összefüggésben?” Milyen parancsokat adtak ki a csapatoknak, mi került végrehajtásra? 4) A csapatok nagyobb része miért állomásozott kiképzőtáborokban? 5) A parancsnokságok mennyire készültek fel a csapatok irányítására, mi történt a háború első napjaiban?

Nézzünk néhány érdekesebb választ.

Kuzma Gyerevjanko, az Északnyugati Front Baltikumi Különleges Katonai Körzet hírszerző osztályának helyettes vezetője szerint a szovjet felderítés pontosan tisztában volt a memeli, kelet-poroszországi és suwalki német csapatösszevonásokkal, ezek jellegével,amit írásban is rögzítettek a támadás előtt utoljára június 19-én. A katonai körzet vezetése a támadás előtt 2-3 hónappal adatokkal rendelkezett arról, hogy Németország  fokozott ütemben készül a háborúra a Szovjetunió ellen. A német katonai előkészületeket február vége óta észlelték. Júniusban már pontos jelentések érkeztek arról, mikor várható a német támadás, „3-4 nappal előtte nemcsak a pontos napot, de az órát is eléggé pontosan meghatározva, mikor kezdődnek a harci cselekmények.” Ezeket a jelentéseket mind továbbították felülre. A háború első napjaiban a felderítés is összeomlott, a helyzet csak azt követően javult, hogy Vatutyin generális került a szovjet csapatok élére (július 1.).

Pjotr Szobennyikov, ugyanabban a katonai körzetben a 8. hadsereg parancsnoka azt írta, már június 18-án utasítást kapott, mivel Suwalki környékén erős német csapatösszevonás észlelhető, foglalja el a védelmi állásokat a határnál. Június 21-én éjjel viszont azt a parancsot kapta, vonuljon vissza. Június 22-én a németek sok szovjet alakulatot, melyek a vasúton mozogtak, a levegőből semmisítettek meg, miközben a szovjet légierő nagy része még azelőtt elpusztult, hogy fel tudott volna szállni. Szerinte a szovjet alakulatokat felkészületlenül érte a háború, és a felszereltség is rossz volt.

Ivan Bagramjan marsall, a Délnyugati Front, Kijevi Különleges Katonai Körzet operatív stábjának vezetője szerint a közvetlen szovjet határvédő alakulatok (5., 6., 26., 12. hadseregek) jól ismerték a részletes védelmi tervet. Ezek mögött 25-30 km-es mélységben a többi alakulat (hét lövészhadtest, hét csak részben felszerelt gépesített hadtest, „és más erősítés”) a második védelmi vonalat alkották. Ezen csapatok parancsnokságai széfben őrzött csomagokban kapták meg előre az utasításokat, mit kell tenni háború esetén. Az első védelmi vonal alakulatai közvetlenül a határ mentén voltak, és azt az utasítást kapták, hogy ne provokálják a németeket. Az eredetileg második vonalban elhelyezett „operatív tartalék” lövész egységei öt nappal a harci cselekmények kezdete előtt kezdték meg mozgásukat, a gépesített alakulatok csak a háború kezdetén indultak meg a diszlokációs pontok felé. A csapatokat június 22. előtt nem helyezték harckészültségbe, viszont a kijevi katonai körzet parancsnoksága június 21-én Kijevből Tarnopolba helyezte át székhelyét. Június 21-én éjjel a légierő azt az utasítást kapta, álcázzák a gépeiket.

Nyikolaj Ivanov generális, a szovjet 6. hadsereg egyik parancsnoka azt írta, a háború előtt a határvédelmi erőket nem töltötték fel sorkötelesekkel. A fegyverzetellátás nem volt megfelelő, a határmenti erődítések építés alatt álltak. A Lvovban állomásozó 4. gépesített hadtest új KV és T-34 tankokkal volt felszerelve, de a legénység tapasztalatlan volt. Ivanov májusban érkezett Lembergbe, Kijevben azt mondták neki, nem lesz semmilyen háború. Májusban a német repülőgépek már napi rendszerességgel sértették meg a szovjet légteret. A nyilvánvaló német készülődés ellenére a körzet katonai parancsnoksága megtiltotta, hogy a csapatokat készültségbe helyezzék, erre vonatkozó utasítás csak június 22-én jött. „1941. június 21-én este Kovo stábjából figyelmeztették a 6. hadsereg parancsnokát, Muzicsenko generálist, hogy provokáció lehetséges a németek részéről, és minden parancsnoknak azt az utasítást adták, hogy legyenek a hadseregek, hadtestek, hadosztályok parancsnokságain a telefonkészülékek mellett.” Június 22-én már hajnalban megjelentek Lvivben az első menekülők. A német támadás hírére a városban ukrán nacionalisták lövöldözni kezdtek. Nappal megérkezett a parancs a csapatok határra vezényléséről, kivéve a 4. gépesített hadtestet, mely csak a következő napon hajtott végre északi irányú csapást (sikertelenül). A légifölény egyértelműen a németek oldalán volt, akik éjjel-nappal bombázták a szovjet alakulatokat. A 6. hadsereg meghátrált, de folyamatos tűz alatt volt. Érdekes, hogy azt írja, a szovjet gépesített egységek egy részét úgy sikerült visszavonni, hogy sárral kenték be őket, és együtt haladtak a német egységekkel... „Ez a kis trükk bejött, nappal haladtunk Zvenyigorodtól Spolig, és a németek mutatták nekünk az utat.” Ez csak akkor lehetséges, ha feltesszük, a németek is nagyszámú zsákmányolt szovjet tankkal nyomultak előre (amire amúgy vannak adatok).

Borisz Fomin, a 12. hadsereg (Belorusszia) egyik főtisztje szerint az egyes hadseregek 1941 áprilisában kapták meg a védelmi tervet. A terveket ún. „vörös csomagokban” őrizték. A „vörös csomagokat” csak egy rejtjeles jelzés után lehetett kinyitni. A parancs június 21. végén érkezett meg. „Az ellenfél légierejének csapása akkor érte a csapatokat, amikor azok védelmi állásaik elfoglalására igyekeztek.” 1941 áprilisban és májusban jelentősen megerősítették a határ menti csapatokat, melyek a harci cselekmények kezdetéig határvédelemmel nem foglalkoztak. A csapatok a tervnek megfelelően harci készültségben voltak.

Mihail Zasibalov, a 86. lövészhadosztály (Belorusszia) egyik parancsnoka azt írta, ő már június 22-én hajnali 2 órakor azt az utasítást kapta, hogy helyezze egységeit teljes harckészültségbe, és nyissa fel a széfben őrzött „vörös csomagot.”

A szerkesztők konklúziója szerint az egyébiránt eléggé ellentétes tartalmú beszámolók arról tanúskodnak, a Szovjetuniót felkészületlenül érte a háború…

A teljes anyagot itt lehet elolvasni.

 

Cimkék: 1941. június 22., Németország, Szovjetunió, támadás, védelmi terv, Kijev, németek, kijevi katonai körzet, június 21., Belorusszia, vörös csomag
Országok: Litvánia Belarusz Ukrajna Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat