OROSZVILAG.HU


Négy Oroszország

  |  2011-12-30 11:05:07  |  
Gyóni Gábor

Négy Oroszország

Eltérő szociokulturális régiók Oroszországban 

 Négy Oroszország

Natalja Zubarjovics szerint a mai Oroszország szociokulturális és gazdasági szempontból négy különböző régióra osztható.

Az „első Oroszországba” tartozik a nagyvárosok lakossága. Ide sorolható a 12, milliós lakossággal rendelkező oroszorszországi város, valamint a millióshoz közeli Perm és Krasznojarszk (Oroszország lakosságának mintegy 20 %-a). Ezekben a nagyvárosokban – kivéve Ufát, Permet, Cseljabinszkot, Omszkot, Volgográdot – már nem a szovjet típusú nehézipar dominál. A posztindusztriális átalakulás mostanság Jekatyerinburgban, Rosztov na Donuban, Novoszibirszkben zajlik a leglátványosabban. Az „Első Oroszország” nagyvárosaiban jelentős a magasan kvalifikált „fehér galléros” munkavállalók, és a kisvállalkozásokban dolgozók aránya. Gyorsan meghonosodnak a moszkvai fogyasztói modellek (bár a fizetések jelentősen alacsonyabbak, mint a fővárosban). Ezekben a városokban koncentrálódik az orosz középosztály, és – főként Moszkva és Szenpétervár – a bevándorlók célpontjai is.

Ha ide soroljuk az 500, vagy 250 ezren felüli lakossággal rendelkező városokat, akkor az „első Oroszország” már az ország lakosságának több mint 30 %-át teszi ki. Igaz, ezek a városok meglehetősen eltérő képet mutatnak. A félmilliós Tomszk például jelentős tudományos és egyetemi központ, ahol minden ötödik lakos egyetemi hallgató, vannak független TV csatornák és igen aktív a kulturális élet, s aligha hasonlítható Magnyitogorszkhoz vagy Togliattihoz.

Ezekben a városokban él tehát az orosz középosztály, az internetfelhasználók zöme, a putyini rendszerrel elégedetlenek többsége. Őket inkább rémíti az elkövetkező évek putyini „pangásának” lehetősége, és az ő energiáikat fékezi leginkább az elhatalmasodott korrupció, ezért az ellenzéki akciók legaktívabb résztvevői is közülük kerülnek ki.

A „második Oroszországba” tartoznak a közepes (30 ezertől 500 ezerig terjedő lakossággal rendelkező), jellemzően iparvárosok (Cserepovec, Nyizsnyij Tagil, Magnyitogorszk, Naberezsnije Cselni, de a 700 ezres Togliatti is), Oroszország népességének 25 %-a él ilyen típusú településeken. Ezekben a városokban a mentális átalakulás is lassabban zajlott 1991 után, a szovjet korszak értékrendje erősebben él (mint láttuk, éppen ezekben a városokban szerepeltek legjobban a parlamenti választásokon a kommunisták – Gy. G.). A kisvállalkozások kevésbé terjedtek el, ellenben erősen függenek a nagy ipari komplexumok lététől. Éppen ezért ezeket a városokat fenyegeti leginkább egy esetleges új válság. Az ipar azonnal megérzi a krízist, ráadásul ezen városok lakossága jellemzően alulképzett. Egy válság esetén várhatóan ők fognak „munkát, kenyeret” követelni.

Mindazonáltal a „második Oroszország” jövőbeli kilátásai nem valami fényesek. A fiatalok jellemzően elvándorolnak, lakosságuk erőteljesen csökken, ami meg is pecsételi sorsukat.

A „harmadik Oroszország” a falvak, kisvárosok, a periféria gigantikus térségeit öleli fel. Ide tartozik Oroszország lakosságának 38 %-a. Főként agrárnépességről van szó, ez a réteg elsősorban Dél-Oroszországban koncentrálódik, és politikailag jellemzően inaktív.

Van egy „negyedik Oroszország” is, ez a Kaukázus és Dél-Szibéria (Tuva, Altaj) világa (az oroszországi lakosság kb. 6 %-a). Ezekben a régiókban – bár vannak nagyvárosok is – szinte teljesen hiányzik az ipar. Az urbanizáció mégis erőteljes ütemben zajlik, Mahacskala lakossága például a külvárosokkal együtt immár az egymillió felé közelít. A falusi lakosság is nő, de a fiatalok a városokba igyekeznek. A tanult középosztály aránya igen csekély, tagjai közül sokan elvándorolnak. A „negyedik Oroszország” jellemzője a klánrendszer, az etnikai és vallási villongások. A szegény és fejletlen gazdaságú (tegyük hozzá: zömmel muszlim – Gy. G.) „negyedik Oroszország” szinte teljes egészében a központi büdzsé támogatásától függ (ezzel is magyarázható a hatalmi párt Egységes Oroszország nagy sikere a kaukázusi régióban a decemberi parlamenti választásokon), de viszonylag kevés az az összeg, amit kap. Például az Észak-Kaukázus 2010-ben 160 milliárd rubel központi támogatást kapott, összehasonlításképpen, Moszkva város 2012-ben ennél kétszer nagyobb összeget fog fordítani csak a közlekedés fejlesztésére...

A jövőben az várható, hogy az „első Oroszország” világlátása és mentalitása kerekedik felül a lassan elsüllyedő „második Oroszország”, illetve a gyengébb kulturális-szellemi érdekérvényesítő képességgel rendelkező „harmadik” és „negyedik Oroszország” fölött.

 

 

(Natalja Zubarjovics: Csetire Rossziji, Vedomosztyi, 2011. 12. 30.) 

Cimkék: Oroszország, régiók
Országok: Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat