OROSZVILAG.HU


EU - Oroszország: diszharmónia

  |  2014-06-26 20:08:21  |  
Oroszvilag.hu

EU - Oroszország: diszharmónia

A mai Oroszország értékrendszerében nem akar igazodni Európához

 EU - Oroszország: diszharmónia

Június 27-én Ukrajna, Moldova és Grúzia aláírják az EU-val a társulási megállapodást – írja Fjodor Lukjanov a gazeta.ru-ban. Majdnem éppen húsz évvel ezelőtt, 1994. június 24-én Borisz Jelcin orosz elnök partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá az EU-val.

1994-ben sokan azt hitték, ez Oroszország európai útjának kezdete. Olyan európai út kezdete, amely, ha nem is jár együtt EU-s tagsággal, de az európai jogi, norma-, értékrendszer meghonosodását hozza el Oroszország számára. A tiszta, őszinte reményeket tükrözte ez a pillanat. Vajon miért nem sikerült Oroszország európai álma?

Először is, kiderült, hogy a világ sokszínűbb annál, mint amilyennek a győzedelmes Nyugat hitte akkor, a hidegháborús győzelem után. Másodszor, az EU és Oroszország, „melyek objektív jellemzőik alapján ideálisan kiegészítik egymást”, állandó diszaharmóniában vannak, melyek megnehezítik a tartós együttműködést.

Húsz éve Oroszország egy fontos, de túl bonyolult képletnek tűnt: éles gazdasági és társadalmi válság, jogi bizonytalanság a káosz határán, nagy befektetési kockázat stb. Hiányzott annak megértése, hogy a Nagy Európa csakis Oroszország érdekeinek figyelembevételével alakulhat ki.

Európa azonban nem tekintette „sajátjának” Oroszországot, valami idegenként kezelte, nemcsak geopolitikai, de történeti-kulturális értelemben is.

Mi lett volna, ha Oroszország tagjelölti státuszt kapott volna az EU-ba?

Valószínűleg úgy járt volna, mint Törökország, mely hivatalosan ma is sorban áll a tagságért. Törökország hasonlít abban Oroszországra, hogy az európai politikai tér részének tartotta magát évszázadok óta, Európát tekintette fejlődési mintának, ugyanekkor az európaitól eltérő kulturális fundamentumra támaszkodik, és nemcsak nyugati, hanem keleti irányban is vannak érdekeltségei. Érdekes, hogy Recep Erdogan török miniszterelnök, aki mindenkinél többet tett azért, hogy Törökország jogi normarendszerét az európaihoz közelítse, ma Európában az EU-ellenesség iszlamista beütésű támogatójaként ismert.

A török társadalom csalódottsága az EU népszerűségének apadásában jelentkezik.

Oroszország bizonyos mértékben megismételte a török utat. Jelcin idején az országot túlságosan lekötötték belső problémái (mint ahogy Törökországot is azokban az években). Vlagyimir Putyin hatalomra jutása után Oroszország irányíthatóbbá vált, ami az EU-val való együttműködés feltétele, viszont magabiztosságát még nem nyerte vissza.

Putyin támogatta az európai-orosz együttműködést, egyfajta „részvénycserét” ajánlott: oroszországi nyersanyagot nyugati technológiáért, de nem afféle primitív barter formájában, hanem az egykori európai Szén- és Acélközösség mintájára.

Az együttműködés az értékek különbözősége miatt nem valósult meg, mondják gyakran. Oroszország egy ideig azt bizonygatta, ő sem rosszabb másoknál.

Most azonban megváltozott a helyzet. Oroszország maga hangsúlyozza értékrendszerének felsőbbségét.

Sokkal fontosabb ennél az intézményes különbség. Az EU – intézmények rendszere, mely különböző államokat egyesít. A nemzeti struktúrák kompetenciája kemény tárgyalások után alakul ki, innen az intézmények kultusza.

Oroszországban az intézményrendszer „kézi irányítás” alatt áll, a „legfőbb operátor” viszont nem bízik meg az intézményrendszerben, amely gyenge maradt.

Ebben van a legfőbb problémája az eurázsiai gazdasági kooperációnak is, mely európai mintára épülne.

Nem véletlen, hogy az európai-orosz kapcsolatok a politikusok személyes viszonyának is nagymértékben függvénye. Vlagyimir Putyin jó személyes kapcsolata Jacques Chiraccal, Gerhard Schröderrel, Silvio Berlusconival, Tony Blairrel egybeesik a jó orosz-európai kapcsolatok periódusával.

Amikor Oroszország a leginkább késznek mutatkozott az együttműködésre, az EU szép lassan a válság felé tartott. Oroszország magabiztosabbá vált, az EU viszont saját problémáit külföldön próbálta kompenzálni „külső expanzióval és a szomszédokkal szembeni nyomásgyakorlással.” Ez egyfajta rivalizáláshoz vezetett, ami Ukrajnában érte el tetőpontját.

Oroszországra és az EU-ra nehéz idők várnak. Az európai gazdasági struktúrák nem érdekeltek az Oroszország elleni szankciókban, repedés mutatkozik a gazdasági érdekek és a politika világa között. 

Ez látható a Déli Áramlat kapcsán. Az Európai Bizottság leállítja a projektet, közben Ausztria szerződést ír alá a gázvezeték építéséről. Az EU jelenleg a saját túléléséért harcol, az orosz konfliktus miatt szakadása is elképzelhető, ez nem kisebb kockázat számára, mint az Oroszország elleni szankciók.

 

 

 

(Fjodor Lukjanov: Isztrija bolsoj diszgarmonyii, gazeta.ru)

 

Cimkék: Fjodor Lukjanov, gazeta.ru, 1994, EU, Oroszország, Európa, Jelcin, Törökország, Putyin, intézményrendszer,
Országok: Ukrajna Moldova Grúzia Oroszország
Megosztás:


 

Oroszvilag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat